Vágyom rád (BEFEJEZETT)

9. fejezet

Aechan

Csak álltam és bámultam, teljesen ledöbbentem. Az előbb még nekem tette a szépet, most meg? Annyira különlegesnek éreztem magam, meg is értem Byul miért szeret ennyire a figyelembe fürödni. Egyszerűen tökéletesnek érzi magát az ember. Ahogy felkapott az ölébe, ahogy kezei a derekamra és a lábamra fonódtak. Valami megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Úgy éreztem, hogy szép vagyok, hogy csinos vagyok, hogy felkelthetem egy ilyen fiú figyelmét, mint Taehyung, ha már Jungkookét nem sikerült. Egyetlen pillanatra csak mi ketten voltunk, és akkor bevillant, hogy milyen érzés lenne, ha Jungkook tartana így a karjaiban. Istenem, egy álmom válna valóra. Mégis döbbent és... dühös, igen dühös vagyok, mert meg akarja csókolni a barátnőmet, úgy, hogy itt van a barátja. Úgy, hogy az előbb egy másik lánynak tette a szépet, de... Elfordul? Tényleg elfordul, és valamit súg Byul fülébe, a barátnőm arca szinte vörösen kezd izzani. Vigyorogva fordul el tőle, és jön vissza hozzám, miközben a barátnő rám emeli a tekintetét, és valami olyat látok benne, amit eddig nem... haragot. De én mit követtem el?

- Mi... - próbálom megkérdezni, hogy mi történt az előbb közöttük, de a szavaimba vág.

- Ez a kis kurva azt hisz, minden pasi olyan, hogy azonnal megdugja őt, ha meglátja, most megtudta, hogy vannak kivételek. Narancs vagy Kóla? –szóhoz sem tudok jutni a meglepődéstől. – Én jobban kedvelem az olyan lányokat, mint te – és egy puszit nyom az arcomra.

Rám mosolyog és leül az egyik napozó ágyra, én meg döbbenten meredek felé, megérintem az arcom azon a ponton, ahol az ajkai megérintettek. Jóleső bizsergés fog el. Miért ilyen kedves velem, meg kedvelne, hisz még csak most találkoztunk?

- Mit... mit mondtál neki? – próbálom lelassítani a szívverésemet, teljesen összezavart ez a fiú két másodperc alatt.

- Csak közöltem vele, hogy egy rossz kurva – kortyol bele az italába. – Jó nem így – vonja meg a vállát –, némi körítéssel, hogy szebben hangzzon.

- De Byul...

- Tudom, hogy azt hiszed a barátnőd, de az a lány minden csak nem a barátnőd. Neki az kell, hogy valaki mellett kitűnjön mennyire felkínálja magát, pedig pont rosszul kezeli a dolgokat, mert a normális ember hamar észreveszi, hogy aki igazán figyelemre méltó az te vagy – mosolyog rám, és már nem tudom elrejteni zavaromat.

- Ne mondj nekem ilyeneket, mert...

- Miért? – ül fel az ágyon. – Aechan még soha senki nem nézett a szemedbe és vette észre, hogy milyen szép vagy? – könnyeden teszi fel a kérdést, de én zavartan tűröm a fülem mögé a hajtincsemet.

- Még nem – válaszolom, és el is szégyellem magam.

- Mert ostobák. Figyelj, te sokkal több vagy ettől a lánytól!

- A bátyám is ezt mondja.

- Mert igaza van, hallgass néha rá – mosolyog, amitől elolvadnék, ha a szívem nem éppen egy olyan srácért dobognak, akit pont a barátnőm ölelgeti hátulról. – Figyelj este nem ugrunk be a városba, elmehetnénk moziba?

- Moziba? Te most...

- Igen, szeretnék veled randizni. Nem vagyok egy óvatoskodó, mindig egyenes embernek tartottam magam. Minek húzzam az időt? Na? – Csak nagyokat pislogok. Nem kertel, nem kerülget, hanem célirányosan közöl. Bátor egy fiú, és érdekes.

- Jó – mondom még mindig zavartan, a gondolatok jelenleg csak a fejemben képesek megalakulni, de az ajkaim valahogy képtelenek a rövid, tömör válaszokon kívül mást is mondani.