Jungkook
Nagyon jól tudtam, hogy Aechan merre lakik. Egész úton csendesen ült mellettem, és csak az ölében pihenő kezére figyelt. Akkor nézett csak fel, mikor leállítottam a motort.
- Jungkook! Hova hoztál? – nézett ki az ablakon a lámpafényben világító nagy házra.
- Figyelj, beszélni szeretnék veled, és tudom, ha most hazaviszlek soha többé nem lesz rá lehetőségem – azzal kiszálltam a házunk felhajtóján a kocsiból.
- Vigyél haza, kérlek – szállt ki utánam könyörögve. – Anyuék biztosan aggódnak.
- Küldj neki egy üzenetet, hogy velem vagy, akkor nem fognak – válaszoltam könnyedén, majd kinyitottam a bejárati ajtót. Aechan a kocsi mellett állt, szinte látszott rajta, hogy nem tudja mit tegyen, majd mégis elindult felém. Megvártam míg belép, majd követtem és bezártam az ajtót.
Megnyomtam a bejárati ajtó melletti kapcsolót, mire az egész ház fényárban úszott. Levettem a cipőmet, és felléptem a nappaliban. Aechan követte a példámat. Érdekes kialakítása volt az otthonunknak, mert a bejárati részt egy oldalfal választotta el a lakás belső terétől. Amolyan bejárati előtér, ahol a cipőinket tartottuk.
- Kérsz valamit? – kérdeztem.
- Nem köszönöm – én haladtam tovább, ő megtorpant a nappaliban lévő asztal mellett. – A szüleid?
- Oda vannak, mint mindig – kiáltottam vissza a konyhából. – Figyelj, először is nagyon sajnálom, ahogy beszéltem veled – kezdtem, miközben készíttettem két csésze teát. Oké, azt mondta nem kér semmit, de kitudja, lehet csak udvariaskodni akart.
- Igen, már elmondtad azokkal a rengeteg ajándékokkal – válaszolta.
- Akkor miért nem reagáltál?
- Mire? Hogy felszínesen bocsánatot kérsz? Úgy beszéltél velem, mint egy utolsó szeméttel, miközben én annyit harcoltam érted Byullal szemben – válaszolta, és ahogy kinéztem a konyhapult mellett, ott sétált a nappaliban a fotóimat nézegette.
- Akkor nagyon dühös voltam, nem is gondolkoztam. Te nekem nagyon fontos vagy, és hiányzol – mondtam neki. Felém fordult, találkozott a tekintetünk, majd egy tincse a füle mögé tolt, és elfordult.
- Nagyon nehéz a barátodnak lennem – suttogta halkan.
A két bögre teát bevittem a nappaliba, ahol döbbenten lapozgatta át, az asztalon felejtett fotókat.
- Ezek... ezek honnan vannak? – kérdezte remegő hangon, letettem a csészéket az asztalra, óvatosan nyúltam a kezében tartott képekért, és miközben kivettem a kezei közül, lágyan végig simítottam a bőrén.
- Hoseoktól kaptam – feleltem. – Ugye te is érzed, hogy van miről beszélnünk? Ezért is hoztalak inkább ide. – tekintette ijedten meredt rám.
- Nem volt ehhez joga – hangjából düh áradt. – Megígérte, hogy nem mutatja meg senkinek.
- Szóval, te is olyan jól látod rajta magadat, mint ahogy én téged? – kérdeztem, és fürkésztem az arcát, ami tele volt zavartsággal és félelemmel.
- Haza akarok menni – erre közelebb léptem hozzá.
- Figyelj, én borzasztóan sajnálom, ahogyan beszéltem veled. Dühös voltam, mert eltitkoltad előttem, de abban nem volt igazad, hogy nem hittem volna neked. Akkor már gyanakodtam Byul viselt dolgaira, csak arra nem, hogy kivel kavar – magyarázkodtam.
YOU ARE READING
Vágyom rád (BEFEJEZETT)
Fanfiction"Dühösen álltam fel a lépcsőről. Kezeimet ökölbe szorítottam, éreztem, hogy felnéz rám, de nem mertem a szemébe nézni, inkább igyekeztem elfordulni tőle, hogy ne lássa meg a kósza könnyeimet. - Tudod, Jungkook, ahelyett, hogy itt keseregsz, inkább m...
