Vágyom rád (BEFEJEZETT)

7. fejezet

Taehyung

Le voltunk főve, a csapatban összesen tízen vagyunk és mindannyian százszázalékosan beleteszünk apai és anyait, meg akarjuk nyerni az idei versenyt. A Wild csapat szinte minden évben lenyom minket, őrült amcsik, de az idei évet keményen odatettük. Kiterülve feküdtünk a parketten, néhányan levették a pólójukat és a vizes pólóval csapkodták egymást, jót röhögtek magukon, én utálom, sokkal finnyásabb vagyok attól. Jungkook elment vízért, majd hozzám dobta az enyémet.

- Kösz – kaptam el, és huppant vissza mellém.

- Mi a terved hétvégére? – kérdezi.

- Még semmi, ha nincs valami klassz ötleted – törlöm le a verejtéket a homlokomról.

- A csajommal és két jó haverommal leugrunk a nyaralónkban, nem jössz le velünk? – kérdi.

- Na, végre bemutatod azt a hiper-szuper csajt, akiről már annyit áradoztál? – lököm meg játékosan.

- Oké, tudom, hogy eddig csak pofáztam róla, de mit tegyek, ha sosem jött össze, hogy eljöjjön egy-egy versenyre, most eljön, megígérte – mondja büszkén, csak nehogy megint pofára essen, minden évben ezt mondta, aztán sosem jött el az a különleges lány, most viszont nagyot fog égni, mert mindenkinek elújságolta, hogy végre ne cikizzék miatta. – Menjünk érted?

- Á, nem kell, köszi. Még a fater műhelyében kell melóznom inkább találkozzunk ott – egyezzem bele.

- Klassz lesz, marhulunk egy nagyot – húzódik széles vigyor a képére.

Jól fog esni kicsit kikapcsolódni. Jungkook adott kulcsot a nyaralóhoz, így nem volt gond bejutnom. Hatalmas a kégli, mindig elcsodálkozom ezen a hülye gyereken, hogy ennyi pénze van, és mégis annyira normális. Mondjuk a nyaraló is inkább az anyjának az ízlését tükrözni, minden letisztult és megnyugtató hatást kelt. Felmentem az emeletre, ahol több szoba is megtalálható volt. Kiválasztottam a teraszhoz tartozó szoba egyikét. A teraszra két szobából is ki lehet jönni, gondolom Jungkook meg a csaja lesz a másikban. Jiminre emlékszem, nem sokat találkoztunk, nem volt vele bajom, de ő már azokhoz a kékvérűekhez tartozik, akik imádják meglobogtatni a lét. Lehajítottam a sporttáskámat az ágy elé, és elhúztam az erkélyajtót, kiléptem a teraszra. Nagyot nyújtóztam a friss levegőtől, és éreztem a só ízét ahogy elém tárult a tenger. Saját magánpartjuk van, így legalább nem zavar meg minket senki. Messziről hallottam az autó hangját. Nem sokra utánam érkeztek meg, pedig azt hittem, hogy hamarabb itt lesznek.

Az autó megáll, és kiszáll belőle Jungkook. Arcán azonnal széles mosoly villan ahogy meglát. Egy szőke csaj száll ki az anyós ülésről. Végig nézek a lányon, és nem mondom igazán formás bige, de túl sokat nem rejt el magából. Unottan mered Jungkook után, aki már szalad is fel hozzám. Szinte feltépi az ajtót, és máris a nyakamba veti magát, mintha mérhetetlenül régen találkoztunk volna. Szeretem benne, hogy ennyire közvetlen és barátságos, olyan ritka az ilyen tulajdonság az ő szintjén.

- Gyertek, bemutatom nektek Taehyungot! – kiált le a többieknek integetve, akkor pillantom meg őt. Arca bájos, hosszú barna haja a vállára omlik. Felnéz rám, és csodálatos őzike szemei vannak. Remélem nem ő a barátnője, mert akkor rohadt féltékeny leszek.

- Szevasz, haver! – kiált fel nekem Jimin, és a vállára kapja a sporttáskáját, majd indul is felénk.

- Mióta vársz? – kérdi Jungkook.

- Nem régen jöttem – válaszolom.

- Szevasz, Tae – fog velem kezet Jimin, majd összevállazunk.

- Szia – csicsergi egy hang, felé fordulok, és a szőke ciklon libben Jungkook mellé.

- Tae, ő a barátnőm Byul – mutat be neki, éppen csak köszönnék, erre a csaj felém lép és két puszit nyom az arcomra, amitől elkerekedik a szemem.

- Szia – nyögöm zavartan.

- Nem is mondta Jungkook, hogy ilyen vonzó barátai vannak – flörtöl velem egyből, most erre mit feleljek? Csak pislogok nagyokat. Ránézek a haveromra, aki csak vigyorogva bólogat, és átkarolja a csaj derekát, majd megpuszilja az arcát. Hú, de fura egy csaj ez! Ekkor pillantok oldalra. Mindenki bájcseveg, de nem értem mit mondanak, mert csak azt látom, ahogy a kis barna lent szenved. Próbálja összeszedni a csomagokat, minek hozott ennyit magával? Biztosan ő is valami gazdag család sarja. Egymás után csúsznak ki a kezei közül. Látom, hogy lassan a sírás kerülgeti, én ezt nem bírom tovább nézni.

- Mit kínlódik már ennyit? – hallom a szőke hangját cinikusan.

- Mindjárt jövök – robogok el mellettük, kettesével szedem a lépcsőt.

Ahogy leértem még mindig ott szenvedett a rengeteg csomaggal, vajon Jungkook és Jimin miért nem jött le segíteni neki? Arcán látom, hogy tényleg a sírás határán van, gyorsan odanyúlok az éppen a vállára nehezedő táska pántjáért, finoman összeér a kezünk, és ő rám emeli azokat gyönyörű szemeket, amik még szebbek ahogy csillognak. Lekapom róla a táskákat.

- Istenem, minek ennyi holmi neked? – nézek rá kedvesen.

- Nem az enyém – szinte szíven üt ahogy a szavak elhagyják az ajkait -, csak ez az egy, ami a hátamon van. A barátnőm mondta, hogy vigyem utána – kérdőn vonom fel a szemöldököm. Azt hiszem, hogy Jungkook barátnője nem lesz a szívem csücske. – Kim Taehyung vagyok, és ezt a négyet most én beviszem – mosolygok rá.

- Köszönöm – lépdel lassan utánam.

- Miért erőlteted meg magad! – kiált le a szőke, akinek még a neve sem maradt meg bennem. – Elbírta volna! – Ha most válaszra méltatom, lehet, hogy nem lesz Jungkook a barátom.

- Téged, hogy hívnak? – fordulok felé, rá sem hederítve a szőke.

- Kim Aechan – feleli szerényen. – És nagyon szépen köszönöm, de igazán...

- Azt ne mond, hogy nem kellett volna, annak a libának nem kellett volna ilyet kérnie tőled – mondom neki, hogy belépünk a házba.

- Aechan, miért nem szóltál? – szalad le Jungkook, mögötte araszol a másik kettő.

- Nem akartam gondot okozni – válaszolja zavartan, ahogy Jungkookra néz.

- Ne butáskodj már – inti le.

- A csajodnak nem kellett volna ilyenre megkérnie őt – jegyzem meg. Jungkook hátrafordul a lépcső alján karba font kezű lány felé.

- Igaz ez, Byul?

- Most mi van? Elbírja vagy nem? – A bicska kinyílik az ember zsebében az ilyen stílustól, igazi beképzelt liba. – Mit foglalkoztok vele?

- Byul fejezd be létszíves – szól rá Jungkook.

- Jól van, na. Bocsi, Aechan – köpi oda. – Nem iszunk végre valamit?

- Komolyan, ez a lány a barátnőd? – kérdem meg Jungkooktól, mikor Jimin és Byul a bárszekrényhez sétál.

- Nem ilyen ő... általában. Meglátod meg fogod kedvelni – vakarja meg zavartan a tarkóját Jungkook. – Aechan, kérlek te pedig ne csinálj ilyeneket, mert azért vagy itt, hogy Byult kiszolgáld, hanem mert a barátom vagy.

- Jó – tűr egy tincset a füle mögé.

- Gyere igyunk valamit, aztán öltözzünk át, és csobbanjunk a tengerbe – javasolja a haverom, és a többiekhez csatlakozik. Én Aechan arcát fürkészem, és szinte ragyog az arca, ahogy Jungkook után néz. Te jó ég! Ez a lány fülig szerelmes a barátomba, és az a hülye nem is látja. Azt hiszem új célom van, megpróbálom ezt a gyönyörű szempárt arra késztetni, hogy rám figyeljen, és ne a haveromra. Ha valaki ennyire hülye és inkább azt a picsát választja, akkor megérdemli, hogy elszeressem mellőle a kincset.