Vágyom rád (BEFEJEZETT)

18. fejezet

Aechan

Dühösen álltam fel a lépcsőről. Kezeimet ökölbe szorítottam, éreztem, hogy felnéz rám, de nem mertem a szemébe nézni, inkább igyekeztem elfordulni tőle, hogy ne lássa meg a kósza könnyeimet.

- Tudod, Jungkook, ahelyett, hogy itt keseregsz, inkább megpróbálnál tovább lépni – mondom neki csendesen, miközben a lelkem tombolt. – Talán akkor ott, azon az ajtón valaki más is belépett, aki lehet, hogy igazán tudna szeretne, olyannak amilyen vagy!

- Tévedsz, mert inkább szeretném elfelejteni, az összes emlékemet, ami hozzá fűz – mondta gyűlölettel teli hangon.

- Akkor ideje átértékelned a körülötted élő embereket – válaszoltam, és lesiettem a lépcsőn, mert a könnyeket már képtelen voltam tovább visszatartani. Ő el akarja felejteni azt, ami összekötötte őket, tehát ebbe én is beletartoztam.

Olyan mély késként hatolt a szívembe a szavai, hogy képtelen voltam a továbbiakban a suliban maradni. Nem tudom, hogy a pokolba keveredtem oda, de ott álltam a vörös Hyundai előtt, és néztem, ahogy Tae kigurul a kocsi alól, majd felkel. Pillanatra megdöbbentem a látványon, mert annak ellenére, hogy bizony csupa olaj volt, a félmeztelen látványa nem kicsit kényezteti az ember szemét. Régen voltunk már a tengerparton, akkor is feltűnt, mennyire jó pasi és a mai nap után bánom igazán, hogy abba a hülye Jungkookba szerettem bele. Tae maga lenne a tökély álom pasi.

- Nem számítottam rád? – törli meg a kezét, majd elővesz egy tiszta rongyot, amibe az olajtól maszatos arcát törli meg. Kicsit szebb lett így a külseje, de egy kiadós fürdés nem ártana neki, vajon milyen lehet a zuhany alatt. Egek! Mikre gondolok!

- Ne haragudj, hogy csak így beállítottam minden bejelentés nélkül – hajtom le a fejem, mint aki elszégyelli magát, miközben csak a felkavaró látványa által okozott izgalmat szeretném némileg csillapítani.

- Semmi baj – siet gyorsan a mentésemre -, mindig nagyon szívesen látlak – mosolygott rám. - Történt valami Jungkookkal?

- Miből... - akartam kérdezni, de a felvonó szemöldöke belém fojtotta a szót. Felesleges tagadnom, hisz ahhoz képest elég jól ismert. – Megtudta.

- Mit? Hogy szereted?

- Jaj, dehogy! – védekeztem. – Hogy Jimin és Byul összejárnak.

- Végre, éppen itt volt az ideje. Bár rajta kívül szerintem mindenki tudta, hogy Byul nem egy hűséges fajta – töltött magának egy pohár vizet.

- Csak közölte velem, hogy az össze nő csak a pénzére hajt, valamint, hogy mindent el akar felejteni, ami Byulra emlékezteti – ültem le az egyetlen tiszta székre a műhelyben.

- Nem gondolta ő komolyan, meg szerintem nem téged akart megbántani, csak most dühös és csalódott – védelmezte.

- Én ezt megértem, de próbáltam megértetni vele, hogy nem minden nő csak a pénzét akarja, hogy vannak olyan személyek, akik önmagáért szeretik – simítottam ki egy ráncot a szoknyámon.

- Az egyetemen biztos nem. Jungkook egy rendes srác, túlságosan is. Néha elveszíti a fejét, néha mond és tesz hülyeségeket, de akarva senkit soha meg nem bántana, főleg téged nem – guggolt le elém Tae, és támaszkodott meg a térdemen. – Mióta úgy tudja, hogy járnunk, kicsit jobban érdeklődött irántad, vagy elfelejtetted?

- Igazad van, csak bánt, ahogy beszélt velem – feleltem. Tae felállt, és gyengéden felemelte az államat, a szívem izgatott lett, ahogy az ajkai közeledni kezdtek, de csak a homlokomra kaptam egy gyengéd, megnyugtató puszit. Valahol csalódottság lett úrrá rajtam. – Azon gondolkozom, hogy el kéne mondanom neki, hogy tudtam róla.