Vágyom rád (BEFEJEZETT)

15. fejezet

Jungkook

Odatettük magunkat, pedig iszonyúan féltünk, hogy hiába az egész éves kemény munka, most sem fogunk győzni. Nem foglalkoztam semmivel, csak a produkcióra koncentráltam. Húzták az időt, mint a rétestésztát, mi meg ott szorítottuk egymást hátul. A harmadik helyet elfoglalták, így vagy lemaradunk a dobogóról, vagy másodikok leszünk megint, de talán végre kedvez nekünk a szerencse, és elfoglalhatjuk az első helyet.

- Remélem az a bájos csajod szerencsét hoz nekünk – izgul JJ.

Bájos barátnőm? Összeszorult a szívem egy pillanatra. Aechan régen iszonyatosan tetszett, aztán jött Byul, és valahogy nem maradt más, mint a legjobb barát. De magam mellett akartam őt tudni. Sosem léptük át azt a bizonyos határt, de most, hogy megízlelhettem az ajkait, valami nagyon összekuszálódott bennem. Aztán csak arra eszméltem, hogy a csontjaimat majdnem összetörik a srácok, ugyanis annyira elkalandoztak a gondolataim Aechan felé, hogy nem hallottam, amint kimondták a csapat nevét. Nyertünk! Végre megnyertük!

Egymás nyakába ugráltunk, és csókolgattuk a kupát, a hozzátartozó pénz pedig fedezi a csapat költségeit a következő évre. Talán most több versenyen is tudunk majd indulni. Mikor lementünk a színpadról lányok tömkelege támadott le minket. Egyik másik nem volt szégyellős, felhúzta a szoknyáját, és megmutatta a fenekét, amit csak egy vékony tanga takart, de oda kért aláírást, volt aki egyenesen a melleire kérte, de engem nem érdekelt senki, csak egy embert kerestem, és most ő volt az első gondolatom. Távol állt a többi őrült rajongótól, szinte át kellett verekednem magam a nyomuló csajok falán.

- NYERTÜNK!!! – üvöltöttem, majd felkaptam az ölembe, és megpörgettem. Végtelenül könnyed volt, egyáltalán nem olyan súlyos, mint azt Byul mindig hangoztatja.

- Nagyon szurkoltam – mosolygott, ahogy letettem. Két kezembe fogtam az arcát. Végtelenül szép mosolya van, még két apró gödröcske is megjelenik az arcán ilyenkor. Aechan, te mindig ennyire bájos voltál?

- Szerencsét hoztál nekünk, Aechan – néztem mélyen a szemébe, meg akartam csókolni, újra, de nem tehetem, nekem barátnőm van, és neki pedig barátja. Megköszörültem a torkomat, és elengedtem az arcát.

- Haver, nincs is egy forró ünneplő csók? – kérdezte JJ – Ilyen nőm lenne, folyton befognám a száját a szó legszebb értelmében – vigyorgott. Istenem, de megtettem volna, de féltem, hogy vajon ő meddig engedné meg ezt nekem. Így is eléggé belegázoltam már a kapcsolatába, Tae szerintem szétrúgná a seggem.

- Srácok, nincs kit nyalnotok, ingyen mozi kéne? – szólt bele Tae. A srácok felnevettek. Így volt ez jó, szinte hálás voltam neki, és egyben irigy is voltam rá.

- Irány a bár, ma ünnepelni kell! – kiáltotta Jongup.

- Én akkor el... - Aechan el akart köszönni tőlünk. Vajon megfogjuk ezt valaha beszélni? Vajon megváltozik a barátságunk? Elfordul majd tőlem? Nem akarom elveszíteni, de most túlmentem egy határon.

- Szó sem lehet róla, mától te vagy a kabalánk – karolta át a nyakát Jongup, és neki esélye se maradt a menekülésre, ami valahol megnyugtatott.

Annyira jó érzése volt végig fogni a kezét, ujjaink összefonódtak az enyémmel, közben jókat csevegtem a srácokkal. Néha ránéztem Taere, aki zsebre dugott kézzel ballagott JJ mellett. Iszonyúan dühös volt rám, mégis hagyta az egészet, igazán szereti Aechant, mert bizonyára tudja, hogy mennyire jó barátok vagyunk. Egy hátsó boxban ültünk le, Aechan közém és Tae közé keveredett. A srácok rendeltek kaját és piát. A hangulat nagyon jó volt, néha, hogy fenntartsam a látszatot megfogtam apró kezeit, vagy felemeltem és megcsókoltam puha kézfejét. Be kell vallanom, hogy néha bizony a tekintettem Aechan lábára esett az asztal alatt. Mindig ennyire vonzó volt? Az egyik ilyen pillanatban szinte elöntött a féltékenység. A szívem a torkomban dobogott, és nagyot kellett nyelnem. Tae keze pihent Aechan tökéletes combjain. A szoknyája kissé felcsúszott, így a belső combjait cirógatta. Mi a jó büdös francért vagyok féltékeny, hisz a barátnője? De akkor is ne simogassa ennyire intim helyen!