Füst és csábítás

Családfa

Noah

Amikor másnap reggel felébredtem Ashlyn még mindig a karjaimban aludt békésen. A tegnap este elhangzott szavain kattogott az agyam miközben az egyenletes szuszogását hallgattam. Többet ki kell derítenem arról amit Ashlyn megtudott és ugyan tudom, hogy nem lesz egy könnyű menet de Josht is be kell vonjam a történtekbe. A tegnap este után legszívesebben egyáltalán nem agyalnék bármin aminek köze lehet droghoz és maffiákhoz de biztonságban akarom tudni a karjaimban pihenő lányt még akkor is ha ő ezzel nem egészen ért egyet. 

Ashlyn negyed óra elteltével lassan mocorogni kezdett ami azt jelentette, hogy vége van a békés óráknak. Ugyan tisztában voltam a lány reakciójával valahol belül mégis bíztam az ellenkezőjében. Azt akartam, hogy számára is annyit jelentsen a tegnap este mint számomra. 

Először beletemette az arcát a vállamba majd amikor pár perc elteltével amikor valószínűleg kezdtek visszajönni a tegnap este történtei az emlékezetébe ahogy egyre éberebb lett éreztem ahogy a teste megmerevedik az enyém felett. Pontosan úgy mint előző nap reggel csak ezúttal teljesen más volt kimenet. Hangosan felnyögve a hátára fordult majd feljebb húzta a takarót a mellkasán. Mindeközben én egy tapodtat sem mozdultam várva a reakciójára. Viszont mindentől eltekintve jelenleg nem számított, hogyan fog reagálni mert nem engedhetem, hogy elhagyja a házat, még akkor sem ha tudom ez neki nem fog tetszeni. 

- Szóval nem álmodtam? - kérdezte az alvástól kissé rekedtes hangján a mennyezetet bámulva. Miután választ nem kapott felém fordította a fejét és amikor a pillantása találkozott az enyémmel szólásra nyitotta a száját de hang nem jött ki rajta. Szemei az ajkamra estek majd a tekintetét elkapva megrázta a fejét és a szemeiben mintha bűntudat és félelem keveréke tükröződött volna.

- Ez sosem működne közöttünk, Noah, sosem fogok beleilleni a te idill életedbe. Te is tisztában vagy vele, hogy nálam jobbat is találsz majd. Nem nehéz - mondta amitől kissé talán jobban irritált lettem mint kellett volna. De zavart, hogy így beszélt magáról úgy éreztem, ha most megszólalok akkor abból nem sok jó származhat majd. Ha pedig nagyon őszinte vagyok magammal akkor igenis jobban szíven ütött az amit mondott. Leginkább azért mert a szemei és a testbeszéde teljesen mást kommunikáltak mint a szavai. Ez alkalommal viszont fájt az elutasítás.

Az ágyról felállva nem törődtem azzal, hogy semmi nem volt rajtam. Mielőtt elindultam volna Ashlynra vezettem a tekintetem de gyorsan elkaptam azt amikor a szemei könyörgően néztek rám majd összeszedtem magam és megszólaltam.

- Sok dolgunk van ma, szedd össze magad és a konyhában találkozunk - mondtam majd mielőtt ő bármit is válaszolhatott volna kisétáltam a szobából és a sajátom felé vettem az irányt. 

Nem eshettem szét mert mind a kettőnknek szükségre volt arra, hogy százszázalékosan odafigyeljek arra ami történik. Valaki bosszút akar állni és Ashlyn valahogy tűzkeresztbe került. 

Egy sóhaj kíséretében előkerestem a telefonomat majd tárcsáztam Josht, abban bízva, hogy ő talán el tud látni egy kis információval a szituációval kapcsolatban. 

Josh a második csöngésre vette fel a telefont mint aki várta a hívásomat, a készülékbe szólva vidáman üdvözölt miközben én fél kézzel próbáltam magamra rángatni a ruhámat. 

- Tudsz bárkit aki az elmúlt pár hónapban meghalt volna vagy gyilkosság áldozata lett és Ronak hívták? - kérdeztem mire a vonal egy pillanatra elcsendesedett. 

- Nem, nem emlékszem, hogy találkoztam volna ezzel a névvel az elmúlt hónapokban de utánna tudok nézni, tudsz bármi mást az említett személyről? Egyáltalán miért keressük ezt a személyt? - kérdezte miközben hallottam ahogy elkezdett mozgolódni.