Füst és csábítás

Hideg zuhany

Noah 

- Hé - hallom meg az ismerős hangot a háttérben amitől ismét elfog egyfajta düh. Pár órája azt hittem, hogy végre közelebb tudhatom magamhoz a lányt, legalábbis végre elfogadja azt, hogy barátok  legyünk. Amikor korábban kitettem a háza előtt Ashlynt feltett szándékom volt visszajönni, hogy megbizonyosodjak arról, hogy minden rendben van-e vele. Természetesen mire visszaértem az őrsről a lánynak már hűlt helye volt ami frusztrált mert ezúttal ő is pontosan tisztában volt azzal, hogy mi leselkedik rá odakint és jobban örültem volna, ha legalább beavat abba, hogy elhagyja a házat. Valószínűleg nem értettem volna vele egyet sőt biztos vagyok benne, hogy nem engedtem volna el egyedül így, hogy tudom a férfi szabad lábon van valahol odakint. 

Ettől függetlenül képtelen voltam elhinni, hogy azok után ami tegnap este történt Ashlyn komolyan fogta magát és lelépett Austinhoz.  

 - Vigyázz magadra és hívj ha bármi történik. Komolyan mondom, Ashlyn. Hívj - hallottam meg ismét a fiú hangját mire a frusztráltságom csak egyre növekedett és valahol mélyen azzal is tisztában voltam, hogy megbántva érzem magam és ezzel egyidőben féltékeny is vagyok. Mert pontosan tisztában voltam a kettejük előéletével és ezért még inkább bosszantott a szituáció. 

- Ki volt az? - kérdeztem hirtelen felindulásból, pontosan tudva a választ de még is abban reménykedtem, hogy nem lesz igazam.

- Austin - válaszolta meg a kérdését magyarázat nélkül amitől kezdtem egyre jobban elveszíteni a türelmemet. 

- Ashlyn, hol vagy? - kérdeztem kissé követelő hangon mire ő valószínűleg hallotta a hangomon, hogy komolyan gondoltam a kérdést és fogytán a türelmem mert egy sóhaj kíséretében válaszolt. 

- Az egyetemi kávézóban - gondolhattam volna. 

- Érted megyek - jelentettem ki és azonnal vissza is szálltam az autóba majd az ajtót becsapva újra megszólaltam - Ne mozdulj, pár perc és ott vagyok.

- Haza tudok sétálni nagyon szépen köszönöm - szólalt meg ismét azon a gúnyos hangján amit szinte már hiányoltam a beszélgetésünkből. Mostanra viszont ismerem annyira a lányt, hogy tisztában legyek azzal, hogy a gúnyos esetleg érzelemmentes hanggal valami sokkal nagyobban próbál elnyomni saját magában. Szóval egészen addig még jelen vannak a gúnyos beszólásai, tudom, hogy nem közömbös irántam. 

Jelenleg viszont túl frusztrált, dühös és féltékeny voltam ahhoz, hogy ez eljusson az agyamig. 

- Ne. Mozdulj. - válaszoltam határozott hangon majd mielőtt még tovább veszekedhetett volna velem a hívást megszakítva ledobtam a telefont a mellettem levő ülésre és elindultam az egyetemi kávézó felé. 

Odaérve rögtön megpillantom a lányt ahogy a kávézó előtt állva összefont karral durcásan nézett rám amit más esetben borzasztóan aranyosnak és szürreálisnak találnék tekintve, hogy jelenleg pont úgy néz ki mint egy kislány aki nem kapta meg amit akart. Viszont jelen esetben a dühöm elnyomja ezt az érzést így lehúzódva az út szélére áthajolok az anyósülésen majd az ajtót kicsapva jelzem, hogy szálljon be. Hál istennek ezt egy szó nélkül megteszi viszont amikor beszáll az autóba a durcás arckifejezése megváltozik és ezennel gyilkos tekintettel mered rám. 

Mindezt figyelmen kívűl hagyva vezettem végig az utat a kormánykereket szorongatva és abban bíztam, hogy mire odaérünk a frusztráltság leülepszik majd bennem. Hát majdnem. Pillanatokkal azután, hogy leparkoltam Ashlyn szinte azonnal követelőzni kezdett. 

- Vigyél haza, semmi keresnivalóm itt megint! - nézett rám dühösen ami ezúttal viszont csak olaj volt a tűzre. 

Az autóból kiszállva becsaptam magam mögött az ajtót mire pillanatokkal később hallottam ahogy Ashlyn ugyanígy tesz még mielőtt odaérhettem volna hozzá.