Füst és csábítás

A múlt

Noah

Miután Josh és Anna elmentek a kutyával együtt a házra hirtelen csend borult. Fogalmam sem volt arról, hogy mégis mit kéne tennem, visszamenni Ashlynhoz, hogy megbeszélhessen vele a történteket vagy jobban tenném ha tartanám a távolságot. Úgy éreztem, hogy mind a kettőnknek szüksége van egy kis távolságtartásra a történtek után. De ezzel egyidőben úgy gondoltam, hogy mindezek után éppen, hogy a közelségemre van ahhoz szüksége, hogy bebizonyítsam nem mennék sehova akkor sem ha a dolgok rosszra fordulnak. Így hát az utóbbi mellett döntöttem és a nappali felé vettem az irányt. 

Ő a kezeibe temetett arccal ült a kanapén mint aki az imént kapott egy megrendítő üzenetet. Fogalmam sem volt arról, hogy vajon mióta van ébren vagy, hogy mennyit hallott az előbbi beszélgetésünkből de úgy gondoltam pont eleget hallott ha úgy döntött odajön és elmondja Joshnak, hogy felesleges lenne oda mennie és csak az idejét vesztegetné vele. Ami hozzá képest több mint jótettnek számított, de én pontosan tisztában voltam azzal, hogy benne legbelül ott lakozik az a fajta segítőkészség és jóság amit pillanatokkal ezelőtt tanúsított csak nem akarja, hogy erről bárki is valaha tudomást szerezzen. Én viszont átlátok rajta és ezért nem is fogom szó nélkül hagyni. 

- Rendes volt tőled amit Annáért tettél vagy inkább amit a kettőjük kapcsolatáért tettél, a nővérem hálás neked. Biztos vagyok benne, hogy Josh is csak ő ezt másképpen mutatja ki - szólaltam meg ezzel megtörve a csendes mire ő hirtelen az irányomba kapta a fejét majd a kezét a mellkasára helyzete mint akit hirtelen ért fájdalom. 

- Nem tudtam, hogy itt voltál - felelte de nem nézett a szemembe. 

- Nem akartalak megijeszteni - tettem egy lépést felé - Hogy érzed magadat? - kérdeztem arra utalva, hogy még négy óra sem volt de ő már megtudta, hogy Mick visszatért a városba, kimászott egy ablakon, lerészegedett majd üvegben is hempergett. Nem mellesleg csak most tudta meg, hogy alig egy órája valaki betört hozzá azzal a szándékkal, hogy megfélemlítse őt. És akkor a tegnap este történteket nem is kell megemlítenem mert az egész annyira távolinak tűnik, mintha percekkel és nem órákkal ezelőtt történt volna. 

- Csak fáradt vagyok - válaszolta halkan miközben az ölében lévő kezeit bámulta. 

- Remélem egyetértünk abban, hogy jobb ha itt maradsz egészen addig amíg biztonságos nem lesz számodra, hogy hazamenj. Holnap reggel elviszlek, hogy összecsomagolhasd a dolgokat amire szükséged lesz és utánna elviszlek dolgozni - volt minden válaszom végül és megkönnyebbültem vettem tudomásul, hogy ő csak bólintott jelezve, hogy megértette és nem próbál meg ellenkezni. 

Abban a pillanatban én magam is úgy éreztem, hogy elmúlt hetek és napok történései minden energiámat elszívták. Az elmúlt órákban Ashlyn kétszer is megforgatta bennem a kést a szavaival  viszonyt reményt is nyújtott számomra a tetteivel és szavakkal amiket talán sosem tudom majd meg, hogy valóban úgy gondolta-e ahogy kimondta őket. 

Ashlyn   

Két héttel azután, hogy lényegében beköltöztem Noahhoz szimplán bűntudatból a napjaim lassan kezdtek visszatérni a normális kerékvágásba, már amennyire Noah mellett arra képes voltam. Ő majdnem minden nap kirakott a kávézónál a műszakom előtt, utánna pedig értem jött, hogy 'haza' vihessen. Azóta a bizonyos nap óta nem beszéltünk túl sokat egymással. Elfértünk egymás mellett és nem voltak különösebb konfliktusaink viszont lényegében mind a ketten tartottuk a távolságot. 

Mickről semmi hírt sem hallottam azóta sem és az idő nagy részében igyekeztem nem gondolni rá. Ugyan megférni megfértünk egymás mellett Noahval de viszont azt a jó szokását miszerint mindig tudni akarta, hogy hol vagyok vagy merre megyek és kivel nem függesztette fel. Így gyakran kaptam magamat az elmúlt két hétben azon, hogy Lexivel kötöttem ki valahol de még az is előfordult, hogy Anna is csatlakozott hozzánk. Nem különösebben bántam azt, hogy időt kellett töltenem velük viszont azt be kell ismernem, hogy lassan kezdem őket megkedvelni és a szívembe zártam őket. Legelőször a gondolat, hogy bárkit közel engedjek magamhoz megrémített viszont hamar rájöttem, hogy az egyedül töltött évek során sosem volt senkim akivel bármit is megoszthattam volna és jól esett, hogy végre nem egyedül voltam és nem magányosan töltöttem a napokat.