Füst és csábítás

Rémálom

Ashlyn

Ekkor viszont eszembe jutott a bűntudat és Noah hitetlen arckifejezése ami még inkább megerősített abban amit eddig is gondoltam.  A legjobb az lesz ha tartjuk a távolságot. 

- Nézd Ashlyn - fordult felém a teljes testével és ekkor pontosan tudtam, hogy mik lesznek a következő szavai. 

- Ha most bocsánatot kérsz megütlek - szóltam közbe mert tudtam, hogy ez volt a szándéka és az arcán lévő meglepettség is erről árulkodott. Egy lassú bólintással tudomásul vette a szavaimat és jelenleg azon volt, hogyan kérhetne mégis bocsánatt anélkül, hogy direkt kimondaná, ami bosszantott. Nem akartam, hogy bocsánatot kérjen, nem akartam, hogy sajnálja. Talán sosem vallanám be, hogy a testem igenis reagált az érintésére és a jelenlétére de akkor sem fogom sajnálni azt ami történt. 

- Nem így terveztem a délutánt - szólalt meg végül megfontoltan. 

- Mégis melyik részét? - kérdeztem és éreztem ahogy a türelmem elfogy - Nem terveztél iderángatni a kávézóból, esetleg nem terveztél úgy viselkedni mint egy féltékeny barát? Ó várj tudom már. Nem terveztél nekem esni az ajtóban. Mert az olyan nagyon borzasztó - pattantam ki az ágyból idegesen mert képtelen voltam elhinni, hogy egyáltalán érdekel annyira a dolog, hogy felidegesítsem magam rajta. 

- Várj Ash, félreérted - állt fel ő is az ágyról de nekem semmi kedvem nem volt hallani azt amit ő mondani akart nekem így csak fogtam magam és elindultam a fürdőszoba felé de hirtelen Noah a csuklóm után nyúlt amivel megállásra késztetett. 

- Engedj el! - néztem rá idegesen mire ő egy rántással csak közelebb húzott magához így ott álltam előtte és szinte csak milliméterek választottak el minket egymástól. 

- Csak hallgass meg - kérte nyugodt hangon és végül válasznak vette a hallgatásomat.

-  Nem azért kérek bocsánatot mert megbántam azt ami történt - kezdett bele lassan majd a szabad kezét lassan a derekamra vezette. 

- Hanem azért ahogy és amiért történt. Többet érdemelsz ennél, Ashlyn - válaszolta mire hirtelen lefagytam és fogalmam sem volt arról, hogy mit tegyek vagy mondjak mert erre nem számítottam. Mindeközben a keze ami az előbb a derekamon pihent lejjebb csúszott egészen a meztelen combomig majd  vissza fel a derekamra ezúttal viszont keze becsusszant a felsőm alá és az érintése hatására kirázott a hideg amit ő is érzékelt. 

Amikor a következő pillanatban közelebb hajolt hozzám azt gondoltam, hogy ismét meg fog csókolni és az ajkaim kissé elnyíltak a várakozás közben. Viszont Noah az ajkait a fülemhez vezette amitől elfogott egyfajta csalódottság de az hamar elmúlt amikor megéreztem a meleg leheletét a bőrömön, egy gyengéd csókot nyomott a fülem mögé mire akaratlanul is lehunytam a szememet és kissé oldalra billentettem a fejemet. 

- Ha ez valaha is megtörténik közöttünk, márpedig meg fog, akkor mind a ketten tisztában leszünk azzal ami történik és nem csak a pillanat hevében fogjuk elveszíteni az eszünket. - suttogta a fülembe mire a szemeim kipattantak és a lézésem egyre egyeletlenebbé  vált.  Legszívesebben elhúzódtam volna tőle de úgy tűnt, hogy a testem nincs egy véleményen az agyammal. 

Ahogy Noah visszahúzta a fejét egy gyengéd csókot lehelet a szám sarkába majd a kezével bíztatóan megszorítva az oldalamat elengedett és tett hátra egy lépést. 

- Jó éjszakát Ashlyn - mondta majd elindult kifelé. Mielőtt még elhagyhatta volna szobát utánna szóltam. 

- Noah - szólaltam meg még számomra is furcsa hangon és azon is csodálkoztam, hogy egyáltalán meghallotta. De meghallotta mert visszafordult az ajtóból és kérdően nézett vissza rám.