Füst és csábítás

Egy törött szív

Noah 

Miután Ash kisírta magát először el akart húzódni de én szorosan tartottam a karjaimat a lány körül és nem engedtem, hogy elmeneküljön. Hosszú percekig csak csendben voltunk, egyikünk sem szólalt meg. Egy idő után úgy gondoltam, hogy a lány elaludt a karjaimban mert a légzése egyre egyenletesebbé vált. Ezért váratlanul értek a lány szavai. 

- Mi történt a férfival? - kérdezte suttogva mire én lenéztem a feje búbjára majd mélyen beszívtam a levegőt. 

- Neked nem kell miatta aggódnod többé - válaszolom megfontoltan mert mégis, hogy mondhatnék el neki mindent amit megtudtam anélkül, hogy a szavaim menekülésre késztetnék. 

- Meghalt? - kérdez vissza halkan mire először megrázom  fejem majd rájövök, hogy ő ezt nem látja ezért a fejére vezetem a kezem majd puha tincseit símogatva válaszolok a következő kérdéseire. 

- Nem. 

- Elmenekült? 

- Nem.

- Akkor mi történt vele? - emelte fel a fejét a vállamról majd a szemeimbe nézett. 

- Előzetesben van, szóval nem kell miatta aggódnod - válaszolom mire a lány homlokráncolva néz rám majd hirtelen felül én pedig a szemeim lehunyva imádkozom, hogy ne akadjon ki. 

- Hagynod kellett volna, hogy elmenekülhessen - rázza meg a fejét mire én értetlenül nézek rá - Óvadékot fognak tenni rá, ő túl fontos és túl sokat ér - néz rám majd tekintetét az ölében pihenő kezére vezeti - Bosszút akar majd állni ha megtudja a nevedet mert így már másodjára menekültem el tőle - fejezi be mire nekem elkerekednek a szemeim és én is felülök. 

Az agyam szinte azonnal összerakja az információt de csak nem akarok hinni a fülemnek. 

- Úgy értetd, hogy ez nem az első alkalom volt amikor... - kérdeztem de nem fejeztem be a mondatomat ismét, csak jelentőségteljesen nézem a lányra és azt kívántam, hogy bárcsak félreérteném miről beszél. 

Ashlyn megrázza a fejét majd legnagyobb meglepetésemre csak hátradől és a fejét az ágy támlájának támasztja ahelyett, hogy kiviharoza a szobából az órákkal ezelőtt érzett dühöm kissé visszatér. 

Percekig csak csendben ülünk és én eközben megfogadnom, hogy ha rajtam múlik a férfit biztosan nem engedik ki óvadék ellenében sem. reggel az első dolgom lesz Josht ismét felhívni. 

- Tizenkettő voltam, egyedül otthon egy műtét után - szólal meg Ashlyn a sötétbe bámulva - Nem voltam teljesen magamnál így nem gondolkodtam amikor kinyitottam az ajtót - folytatja én pedig csendben hallgatom mert attól tartok ha megzavarom akkor abbahagyja a beszélést.

Ez volt az első alkalom, hogy Ash bármit is elmesélt nem csak magáról, hanem a gyerekkoráról. Tisztában voltam vele, hogy ez egy nagy dolog számára és valószínűleg az éjszaka történtei meg az is lehetséges, hogy az alkohol és a drog is rájátszhatott arra, hogy ő végre megnyílt előttem de ebben a pillanatban akármi is volt a valódi oka egyáltalán nem bántam. Tudtam, hogy ez egy fontos pillanat mindkettőnk számára. 

Ezután elmesélte, hogy a férfi betört a házukba egy személyt követelve és azt ismételgetve, hogy lejárt az ideje és tartozik. Majd miután a lány nem válaszolt a férfi gondoskodott róla, hogy emlékezzen örökké arra a pillanatra. 

- Azt ismételgette ha jól viselkedem nem fog fájni - nézett maga elé üveges tekintettel - Azután pedig nem emlékszem sokra, csak azt tudom, hogy az ölébe húzva elkezdett vetkőztetni majd valaki kopogott az ajtón így sosem fejezte be azt amit elkezdett. Az oldalamba döfte a konyhából szerzett kést majd fejbe vert valamivel aminek hatására elájultam. A következő dolog amire emlékszem az az, hogy ismét a kórházban ébredek - fejezi be a meséjét majd a térdeit a mellkasához húzva átkarolta azokat.