Füst és csábítás

Édes bosszú

Elijah

- Szép munka volt Harper - mondta elismerően a férfi majd megkötözött lányra vezette a tekintetét aki lassan kezdett magához térni. Elijah erre a pillanatra várt már hónapok óta, most pedig végre megkezdheti véghezvinni a tervét. 

A férfi leült a lánnyal szemben lévő székre majd türelmesen várta a pillanatot amíg ő teljesen magához nem tért. Már csak ahhoz kell elég türelmesnek lennie, hogy megvárja amíg a fiú kétségbeesettségében a lány megmentésére rohanjon. 

- Jó reggelt aranyom vagy mondjam inkább, hogy csillagvirág? - kérdezte Elijah abban a pillanatban amikor Ashlyn eléggé magához tért ahhoz, hogy realizálja valami nincs rendben. A szemeiben megcsillanó félelem a férfi szavai hallatán elég örömöt okozott számára, hogy türelmes maradjon. 

- Hol vagyok? - kérdezte a lány remegő hangon mire a férfi egy gonosz mosolyra húzta az ajkait. 

- Ne aggódj csillagvirág - állt fel a férfi és közelebb lépett a lányhoz aki ficánkolva próbált menekülni. 

- A lovagod már úton van ide, pontosabban úton lesz ide ha még életben akar látni téged - lépett még közelebb és a karfán megtámaszkodva lehajolt, hogy elvonja ezzel a lány figyelmét.

- Sajnos azt nem ígérhetem, hogy számodra ez jól fog végződni - folytatta, a szavakat szinte suttogva egészen közel a lány arcához aki igyekezett hátrahúzódni de nem volt hova. 

- Igazán kár érted, sok mindenre fel tudnálak használni, szégyen, hogy végül ő pont téged választott, de addig is jobb ha visszamész aludni - felelte Elijah majd a háta mögül előhúzva a jobb kezét az injekciót figyelte ahogy a lány szemei ismét lecsukódnak ahogy a drog lassan szétáradt az ereiben. 

A bosszú mindig édes. 

Ashlyn 

Ahogy ismét kinyitottam a szemeimet az elmúlt órák emlékei egy pillanat alatt elárasztották az agyamat. A sötét szobában igyekeztem kivenni a környezetemből, hogy hol vagyok de szinte semmit sem láttam, a szoba korom fekete volt. A pánik lassan kezdett eluralkodni rajtam és egyre nehezebb lett lélegeznem. Fogalmam sincs, hogy hol vagyok vagy, hogy mennyi ideje lehettem itt. 

Hirtelen Noah arca jelent meg a szemeim előtt, vajon ő tudja, hogy mi történt? Végül sosem mentem ki a kávézóból pedig ő ott várt rám, és több mint valószínű, hogy már sosem fogok odaérni a családi vacsorára sem. Valahogy ki kell innen jutnom, nem lehet ez a vég, nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy mindazok után amiken keresztülmentem ez a végzetem. 

Vicces mert egy pár héttel ezelőtt pontosan erről beszéltem Noahval, hogy az én sorsom valamiért mindenféleképpen hasonlóan alakul és akkor abban a pillanatban ezt el is hittem. Hogy mindannyiunknak megvan a végzete és néhányunk számára ez egyszerűen csak nem rendelkezik jó végkimenetellel. Viszont az elmúlt hetek során ez a gondolatom teljesen megváltozott. Már hittem abban, hogy mindazok után amin keresztülmentem talán nekem is lehet jó végzetem. Elhittem, hogy ugyan, úgy nőttem fel, hogy senki sem szeretett igazán, én mégis megérdemlem azt, hogy szeressenek és én is képes vagyok arra, hogy szeressek valakit. 

Ebben a pillanatban bántam azt, hogy végül sosem hoztam fel azt a bizonyos beszélgetést Noahval, bántam, hogy talán már sosem lesz alkalmam elmondani neki, hogy nem csak egy másik életben tudnám szeretni őt, hanem igenis képes vagyok szeretni ebben az életben is. Végül megfogadtam azt, hogy bármi történjék ha még ebben az életben lesz lehetőségem Noaht újra látni nem fogom az időmet vesztegetni és elmondom neki, hogyan érzek iránta.