Füst és csábítás

Legyőzve

Ashlyn 

- Holnap egykor ell kell indulnunk mert Anna és Josh is velünk jön majd így többet spórolunk - támaszkodott le az előttem lévő  pultra Noah aki az elmúlt héten előszeretettel járt be hozzám a kávézóba amikor csak volt szabadideje. 

Jelenleg éppen a holnapi út részleteibe avatott be a szüleihez mire csak csendesen mosolyogva bólogattam. Lehet, hogy Josh még mindig nem bízott bennem de azt sosem tartottam volna ellene. Tudom, hogy fontos neki Noah jólléte és megértem az aggodalmát velem kapcsolatban is. Az elmúlt héten egy párszor összefutottam vele és Annával jobban mondva inkább néha Anna is meglátogatott amikor éppen úgy tartotta kedve viszont mint említettem Josh nem bízik bennem így amikor a lány egyedül jött ide akkor a fiú is megjelent kevés időn belül. 

Tulajdonképpen az elmúlt időben elég forgalmassá tették ezt a kis kávézót. Éppen a pultot töröltem le amikor Noah hirtelen átnyúlva megragadta a karomat majd magához közelebb húzva egy csókot nyomott az ajkaimra mire elnevettem magam. 

- Noah, dolgozom - ráztam meg a fejem még mindig mosolyogva mire az ő ajkain is megjelent az a kisfiús mosoly amitől a szívem kihagyott egy ütemet majd a vállát megvonva felegyenesedett így szemtől szembe kerültünk egymással. 

- A bejáratnál várlak, siess, valami nagyon fontosat kell mutatnom amikor hazaérünk - volt minden válasza mire nevetve megráztam a fejemet. 

- Valami nagyon fontosat mi? - kérdeztem vissza mire ő rám kacsintott majd intett, hogy siessek. A fejem rázva indultam el, hogy kivihessem a szemetet mielőtt a műszakom véget érne. 

A hátsó ajtón kilépve megcsapott a szemét szaga mire elfintorodtam és kirázott a hideg. Sosem szerettem a kávézó mögötti kis helyiséget, valahányszor itt voltam a mindig egy pillanat alatt libabőrös lettem. Pár lépést téve megszabadultam a szeméttől majd visszafordultam, hogy végre indulhassak haza Noahval. A gondolattól elmosolyodtam mire hirtelen egy zaj csapta meg a fülemet így visszafordultam és a tekintetemet körbevezettem a kis helyiségben. A szemeim megálltak egy konzerven ami több mint valószínűleg a zaj forrása volt. A levegőt kifújva amit eddig észre sem vettem, hogy bent tartottam a szívverésem ismét normalizálódott. Lassan visszafordulva az ajtó felé a jobb oldalamon egy árnyék hirtelen megozdult mire a szívem ismét a torkomba ugrott. 

Az árnyékból kilépett egy alak mire a lélegzetem elakadt és úgy éreztem, hogy soha többé nem leszek képes ismét levegőhöz jutni. A pánik hirtelen elárasztotta a testemet, az ismerős alak tett felém egy lépést. 

- Rég láttalak. Ashlyn. - szólalt meg mély karcos hangon mire engem kirázott a hideg ahogy az ismerős hang a lelkemig hatolt. A félelem megbénított egy pillanatra de ahogy az agyam ismét funkcionálni kezdett rögtön a menekülési utat kezdem el keresni. 

Gondolkodás nélkül az ajtó felé kaptam de ő közelebb állt így a csuklómat elkapva elállta a bejáratot majd magához rántott. 

- Én a helyedben nem próbálkoznék - mondta közel hajolva hozzám mire a leheletéből áradó alkohol megcsapta az orromat. Van ami sosem változik, gondolata miközben a csuklómat megrántva igyekeztem megszabadítani magamat a szorításából nem sok sikerrel. 

- Úgy tűnik te sosem tanulsz, de mindenek után valamire mégiscsak hasznos voltál - mondta miközben mindkét kezemet lefogva szorította a hátamat a mellkasához. 

- Nagyon az ujjad köré csavarhattad azt a rendőr fiút ha ennyi ideig kihúzta veled. De el kell, hogy keserítselek amint rád un, rögtön tovább áll majd. Nincs benned semmi különleges Ashlyn. A saját anyádnak sem kellettél annyira, hogy magával vigyen. Ennek a fiúnak is csak egy dologra kellesz, senki sem tud szeretni téged annyira, hogy kitartson melletted - folytatta mire a szavai éles késként hatoltak bele a szívembe feltépve a régi sebeket.