Füst és csábítás

Maradj még

Ashlyn

A férfi akivel az imént táncoltam a klubban utánam jött és a karomat megragadva visszarántott a mellkasához majd másik kezét a számra helyezve berántott egy sötét sikátorba a klubb mellett majd a hideg falnak nyomott.

- Azt gondolod, hogy egész este kelleted magad majd lelépsz amikor azt gondolod nem figyelek? Egyszer már elszabadultál - köpte a szavakat az idegen miközben én minden erőmmel azon voltam, hogy megszabaduljak a férfi szorításából, sikertelenül. Éreztem ahogy az emlékek lassan ellepik az agyamat és a pánik eluralkodik rajtam miközben az alkohol elködösíti elmémet és egyre nehezebb lesz mozognom. Éreztem, hogy a férfi keze a szoknyám alá vándorol majd a rövid anyag egy pillanat múlva a derekamra csúszik és következőben anyag szakadását hallom majd érzem ahogy hirtelen megcsap a hideg éjszakai levegő és kiráz a hideg.

A férfi egyik keze körbevándorol a testemen miközben a másikkal a csuklóimat szegezi a hideg falnak. A lábával pedig éppen igyekszik szétválasztani az én lábaimat. Tekeregve próbálok megszabadulni a férfi szorításából de valamiért minden mozdulatom egyre nehezebb lesz és végül alig tudok megmozdulni.

A férfi közel hajol az arcomhoz mire megcsap a lehelete én pedig elfordítom a fejem, hogy távolságot teremtsek közöttünk, még akkor is ha tudom az ebben a pillanatban lehetetlen.

Érzem ahogy a szívem hevesen ver és amikor a fülemhez hajolva megszólalt érzem, ahogy a levegő benn ragadt a tüdőmben.

- Ha jól viselkedsz nem fog fájni, csak ne ellenkezz - suttogja az ismerős szavakat a fülembe mire bennem megfagy a levegő. A férfi ugyanazokat a szavakat használta mint az aki évekkel ezelőtt betört hozzánk Micket keresve. Az viszont lehetetlen, hogy ez a két személy ugyanaz legyen...

Ha jól viselkedsz nem fog fájni, csak ne ellenkezz. - Vízhangoznak a szavak a fejemben.

Tizenkettő voltam amikor a betörés történt. Később egy véletlen folytán megtudtam, hogy az elkövető nem lehetett több tizennyolc - tizenkilencnél. Ami azt jelenti, hogy tíz évvel később... Az lehetetlen, hogy az előttem álló férfi ugyanaz legyen mint aki tíz éve betört a házba.

A tekintetemet lassan az előttem álló alakra vezetem és hirtelen értelmet nyertek a férfi előbb szavai. Egyszer már elszabadultál. Legutolsó alkalommal valaki megzavarta így kénytelen volt magamra hagyni.

- Megígértem, hogy egyszer még visszajövök - suttogja a szavakat a fülembe miután kiül az arcomra megértés. Viszont ettől a mondatától csak még inkább el akarok szabadulni így ismét mozogni kezdek nem sok sikerrel mert a férfi az egész testével a falnak szorít, viszont ez a mozdulat kissé feldühíti.

- Figyelmetettelek, hogy viselkedj - mordul rám majd az ágyékát meztelen alsótestemnek nyomja, hogy ezzel a csípőmet is a falnak szegezze. Az undor és tehetetlenség hirtelen eláraszt és a szemeimet lehunyva kezdem el számolni a másodperceket.

A következő pillanatban viszont több dolog is történik egyszerre. A férfi tesz egy lépést hátra majd hirtelen megcsavarja a csuklómat aminek hatására az egész testem megfordul és pillanatokon belül ismét megérzem a férfi testét az enyém mögött. Ezúttal viszont ő a hátamnak volt simulva a mellkasom pedig teljesen a hideg falnak volt nyomódva. A kezeim pedig ezúttal nem a fejem felett voltak lefogva hanem a férfi hátam közepére vezette a kezeim majd ismét megéreztem az erős szorítását. Ezután viszont tudtam, hogy innen nincs menekvés mert a következő pillanatban az övcsat csörgése csapta meg a fülemet majd hirtelen megéreztem a férfi kezét a belső combomon. Éreztem ahogy egy könnycsepp lecsordul az arcomon miközben a férfi keze egyre feljebb vándorolt a lábamon egészen addig el nem érte a nőiességemet majd a térdével ismét szétválasztott a lábaimat, hogy jobban hozzám férhessen.