Füst és csábítás

Kihívás elfogadva

Noah 

Egy hete annak, hogy Ashely kiviharzott az ajtón és azóta sem hallottam róla semmit. Csak remélni tudom, hogy nem keveredett bajba ismét. Természetesen tudtam miért volt ott azon a raktártelepen és azt is tudom, hogy nem véletlenül járt csak arra az éjszaka közepén. De hallani akartam, hogy pontosan mit tud és, hogy tisztában van-e azzal mekkora veszélybe sodorta volna magát ha nem járok arra és mentem meg az életét. 

Josh és én szinte együtt nőttünk fel és mind a ketten a rendőr akadémián végeztünk viszont egy éve egy akció során, én súlyosan megsérültem, majdnem az életemet vesztettem a kórházba. A vállamban lévő izmok túlságosan is megkárosodtak ahhoz, hogy visszamehessek dolgozni viszont annyira nem, hogy ez a mindennapi életben meggátoljon. Voltak napok amikor szinte használhatatlan volt a karom de az idő nagy részében nem esett nehezemre a mozgás. Ami viszont minden egyes nap emlékeztetet arra, hogy mi minden veszítenivalóm van az a heg volt a bal vállamon, ugyan nem volt nagyobb mint egy érem viszont a kidudorodó csomópont tökéletes emlékeztető volt arról, hogy az élet múlékony. Ugyan már nem dolgozom mint aktív rendőr viszont az akadémián besegítek, tanítok és órákat adok. Mivel vannak kapcsolataim és Josh is gyakran beszámol nekem a történtekről így tudom, hogy nagyjából mi a helyzet odakint. 

Amikor egy hete felhívtam Josht, hogy szóljak neki a raktártelepen lévő fickóról tudtam, hogy be akarja majd hívni Ashelyt kihallgatásra mert a fickó részese ugyanannak a drogárusító társaságnak akiket egy éve majdnem lelepleztünk, ekkor kaptam a bal vállamba egy golyót. Pontosan tudtam, hogy a lány teljesen kiakadna a rendőrség megemlítésétől mivel sejtettem, hogy miért ment akkor oda aznap este de nem tudok semmit sem a múltjáról így úgy éreztem, hogy ha már megmentettem aznap este akkor nem fogom ismét bajba sodorni. Valamiért úgy éreztem, hogy meg kell védenem, amikor a férfi összeesett alatta a miután eltaláltam a fegyveremmel és ő a fejét beverve a betonba eszméletét vesztette egyszerűen csak annyira kiszolgáltatottnak és ártatlannak tűnt, hogy úgy döntöttem inkább hazahozom ahelyett, hogy kórházba vinném és kiadnám a kezeim közül.  

Persze gondolhattam volna, hogy semmi ártatlan nincs abban a lányban több okból is de szinte esküdni mernék, hogy egy pillanatra láttam a szemeiben mindazt a fájdalmat és csalódást ami átvette az uralmat az ártatlansága felett. Mind az a nem törődés és önpusztítást amit véghezvisz annak érdekében, hogy érzéketlen maradjon szinte sugárzott a szemeiből amikor tekintete találkozott az enyémmel. 

Az egy hét elteltével éppen egy előadás után tartottam hazafelé amikor is egy hívást kaptam Joshtól. Hezitálás nélkül emeltem a fülemhez a telefont miközben a szinte kihalt utcán sétáltam, sejtettem, hogy fejlemény van az droghálózatos üggyel kapcsolatban mivel munkaidőben hívott. 

- Megjöttek a labor eredmények - szólt bele a készülékbe Josh köszönés nélkül ezzel megerősítve előbbi gondolataimat. 

- Ne kímélj - sóhajtottam. 

- Természetesen ami várható volt, hamis adatok tengerét találtuk, négy állam öt különböző név viszont minden alkalommal amikor letartóztatták óvadék ellenében elengedték de minden alkalom drogbirtokláshoz köthető. A nyomozás még mindig folyik viszont bizonyíték vagy tanú nélkül valószínűleg csak felfüggesztik az ügyet - sóhajtott tehetetlenül majd hozzátette - Biztos, hogy ezt a titokzatos lányt nem akarod bevonni az ügybe? - kérdezte kissé feszülten mire rajtam volt a sor, hogy ismét sóhajtsak. 

- Azt sem tudom mi van vele, mint már említettem csak a nevét tudom semmi mást és nem akarom bajba sodorni ha már egyszer megmentettem. Mind a ketten tudjuk, egy nem véletlenül járt arra aznap este egyedül - válaszoltam a kérdésére mire ő pillanatokig csak hosszú csendbe volt és nem mondott semmit ezért egy idő után megkérdeztem, hogy még mindig vonalban van-e.