Füst és csábítás

Csak egy randi

Noah

Úgy döntött, hogy nem vesz rólam tudomást.

Az arcán szinte semmilyen érzelem nem mutatkozik így nehéz megmondani, hogy mire gondolhat viszont amikor a rendelésünk felől érdeklődik a hangjában enyhe irritációt vélek felfedezi. Az első gondolatom logikusan az, hogy a jelenlétem irritálja ennyire. 

- Egy latte és egy csokis muffin - adja le a húgom a rendelését majd rám réz én viszont szemeimet egy pillanatra sem veszem le az előttem lévő lányról aki fél szemöldökét felhúzva kérdően néz rám a válaszomra várva. 

- Mit ajánlasz? - kérdezem miközben minden egyes mozdulatát figyelem.   

Először egy szemforgatást kapok válaszul. 

- Édes, eltévesztetted az utcaszámot, ez egy kávézó nem egy étterem, nincs étlapunk és nem járok be a konyhára ételt kóstolni. Ide az emberek azért jönnek, hogy kávét igyanak szóval lennél szíves rendelni végre valamit és leülni egy asztalhoz? - kérdezi gúnyosan mire én csak szélesen elmosolyodom. Szinte már beteges mennyire élvezem azokat a pillanatokat amikor érzést válthatok ki ebből a lányból még akkor is ha ez legtöbbször gúny, irritáció vagy szarkazmus.  

- Csak egy sima kávét kérek, feketén - válaszolom végül mire ő csak unottan néz rám arra várva, hogy meggondoljam magam de amikor én azt nem teszem ő csak dünnyög valamit az orra alatt ami valahogy úgy hangzik, hogy ez sokáig tartott majd beüti a pénztárgépbe a végső összeget én pedig fizetek majd mielőtt még odaadhatná a visszajárót én megfogom a húgom vállát és odavezetem az ablak mellett lévő asztalok egyikéhez. 

- Most lefizetsz? - teszi fel a lány a kérdést a hátamnak én viszont csak hátranézve rámosolygok és megrántom a vállam majd helyet foglalva várunk a rendelésünkre. 

Abban a pillanatban, hogy leülünk Lexi elkerekedett szemekkel néz rám és akkor már tudom, hogy hibát követtem el azzal, hogy idehoztam, egy nagyot sóhajtva próbálok úgy kinézni mintha az előbb semmi sem történt volna de nem járok sikerrel mert Lexi szinte letámad a kérdéseivel. 

- Ez meg mégis mi volt? Mit kell róla tudni? Elhívtad már vacsorázni, szinte csak úgy izzott közöttetek a levegő... esetleg csak felhívtad magadhoz? - vonogatja meg a szemöldökét ezzel utalgatva a kérdésre mire én csak felnyögök majd a kezembe temetem az arcomat.

- Lex, elég. Legalább addig várnál amíg ismét a kocsiba vagyunk - engedem le a kezem majd szétnézek, hogy felmérjem vajon mennyien hallották körülöttünk Lexi kérdéseit. De szerencsére nem sokan vannak a kávézóban a jó idő gyaránt  legtöbben kint foglalnak helyet. 

- Noah, ezek után nem teheted meg, hogy nem avatsz be ez olyan mintha azt mondanád, hogy van két jegyed egy Avril Lavigne koncertre de nem engem viszel magaddal. Ha nem akarod, hogy kérdezősködés akkor egyáltalán ne oszd meg velem az információt - hallgat el egy pár pillanatra majd ismét megszólal - Neki is köze van ehhez az egész nem igaz? - kérdezi összerakva a sztorit a fejében mire én csak hitetlenkedve megrázom a fejem viszont mielőtt még bármit is válaszolhatnék Ashlyn odalép az asztalunkhoz a kezében a rendelésünkkel és Lexi kihasználva ezt a pillanatot a lányra néz majd úgy dönt, hogy mivel tőlem nem kap kielégítő választ majd mástól szerzi be. 

-  Honnan ismered Noaht? - kérdezi a lányt mire én halkan sóhajtok és hátradőlök a székemben, úgy döntök, hogy nem szólok bele a párbeszédbe. 

- Kit? - néz rá értetlenkedve Ashlyn majd amikor a húgom továbbra is csak a szemébe nézve várja  a választ valószínűleg leesik neki, hogy rólam van szó.