Füst és csábítás

Szeret, nem szeret

Noah

- Szóval azt mondod, hogy Mick Lee az apád? - kérdezte Josh és a teljes név hallatán mintha valami derengeni kezdett volna számomra is. 

- Most mondtam, hogy igen miért nézel ki ennyire meglepettnek? - kérdezett vissza Ashlyn. 

Josh rám vezette a tekintetét majd úgy nézett rám mint akinek kicsúszott a kezéből az irányítás és fogalma sincs, mi legyen a következő lépése. Én még mindig úgy éreztem, hogy nem teljesen értem, hogy mi történik ezért csak vártam, a folytatásra.

- Az lehetetlen, Mick sehol nem szerepel mint a te szülő apád és sosem hallottam arról, hogy valaha is gyereke lett volna - kérdőjelezi meg Ashlynt akinek elsötétül a tekintete és tudom, hogy van válasza az elhangzott állításokra de egy vállrántással csak megrázza a fejét. Ezért teszek egy lépést a lány felé az ajtóból ahol eddig álltam, szóval mindenkire rálátásom nyílhatott, és kinyúlva az álla alá nyúlok, hogy magam felé fordíthassam a tekintetét. Ahogy a pillantásunk találkozik a maszk lehullik az arcáról és fájdalom elárasztja a tekintetét. Látom a könyörgést a tekintetében de nem hagyhatom, hogy elfusson ha biztonságban akarom őt tudni. 

- Megígértem, hogy nem hagyom, hogy bántódásod essen de ki kell segítened minket egy kicsit. Nélküled nem megy - mondom a szemébe nézve, teljes mértékben kizárva a szobában lévő többi személyt, hosszú percekig senki más nem létezett számunkra és pár perc hezitálás után végül bólintott mire elengedtem az állát de mellette maradtam. Amikor végül megfordultam Anna halványan mosolyogva nézett rám és a fejével egy aprót bólintott bíztatóan. 

- Mick mindig is csak egy  álnév volt, de gondolom innen már összeáll a kép, valószínűleg láttad az aláírt papírokat a kórházban. Az aki miatt kórházba kerültem és az aki végül aláírta a papírokat egy és ugyanaz a személy volt különböző névvel - válaszolta Ashlyn, érzelemmentes hangon egyenesen Josh szemébe nézve. Ugyan gyanakodtam, hogy a válasza valami hasonló lesz de hallani, hogy kimondja a szavakat mégsem volt egyszerű. 

A kezemet kinyújtva Ashlyn térdére helyeztem azt majd bíztatóan megszorítottam miközben a tekintetemet Joshon tartottam. 

- Tudsz bármit a jelenlegi tartózkodási helyéről? Legutolsó információm szerint a városhatáron látták őt - néz Ashlynra aki a kérdés hallatán megfeszül az érintésem alatt és a tengerkék szemei viharosra váltanak. 

- Mick a városban van? - kérdez vissza miközben felpattan az ülésből és szinte érzem ahogy a védelmező ösztönei beindultnak és menekülni akar.  

- Szóval nem tudod? - kérdezett vissza Josh de Ashlyn ekkor már pánikszerűen vette a levegőt és tekintetével a kiutat kereste. 

- Ashlyn - mondtam ki a nevét ezzel igyekezve magamra vonni a tekintetét de nem jártam sok sikerrel viszont ezzel egyidőben úgy tűnt, hogy elszakadt nála a cérna. 

- Fogalmad sincs semmiről. Fogalmatok sincs semmiről - rázta meg a fejét dühösen - Tökéletesen megvoltam az életemmel aztán hirtelen megjelentek ti és mindent a feje tetejére állítotok. A múltam minden apró darabja lassan visszatér a jelenembe de én nem vagyok hajlandó mégegyszer elszenvedi a múltat, nem fogok még több törött csonttal távozni. Azt gondolod, hogy én élveztem így felnőni?  Mert ha igen akkor nagyon tévedsz. Ha Mick a városban van én léptem - tett egy lépést az ajtó irányába de én gyorsabb voltam és az ajtóban megállva eltorlaszoltam a menekülés útvonalát mert nem hagyhattam, hogy elmenjen. 

- Engedj el - lépett elém mire én megráztam a fejemet. 

- Nem tehetem - feleltem mire a szemeit elárasztotta egy számomra ismeretlen érzelem.