Füst és csábítás

Ezt megbeszéltük

Noah

Fél óra elteltével úgy tűnt, hogy Ashlyn kezdett megnyugodni és nem remegett a karjaimban, így a hideg konyhakőről felsegítve felvittem őt az ideiglenes szobájába de nem hagytam magára ezúttal mint az utóbbi hetekben. Az ágyra letéve őt a takarót áthúzva a hideg bőrén betakartam majd leültem az ágy szélére miközben a haját a füle mögé simítottam ő pedig lehunyta a szemeit. 

- Sajnálom, hogy megijesztettelek - suttogta rekedtes hangon arra utalva amikor a házba lépve megpillantottam őt könnyek között a konyha kövön egymagában. Kinyúlva lesimítottam egy könnycseppet a szeme alól majd kissé megráztam a fejem. 

- Nem kell bocsánatot kérned - feleltem és próbáltam egy halvány mosolyt varázsolni az arcomra kisebb nagyobb sikerrel - Semmi rosszat nem tettél - folytattam mire ő bólintott egyet de nem nézett a szemembe. Az álla alá nyúlva magam felé fordítottam a fejét, hogy a tekintetünk összetalálkozhasson. 

- Hé, te nem tettél semmi rosszat, minden rendben van - mondtam amire ismét egy búlintáisal felelt - Mi történt pontosan? - kérdeztem mert abban még mindig nem voltam biztos, hogy mi történt mielőtt hazaértem volna. 

-Hangokat hallottam a konyhából, először azt hittem, hogy csak elképeltem de azután megint hallottam ezért lementem megnézni mi történt. Sötét volt de senkit sem láttam amikor pedig felkapcsoltam a villanyt egy sötét alak ment el a konyaablak előtt, azután észrevettem a kis borítékot a konyhaasztalon ami eddig nem volt ott, a többit meg már tudod - válaszolta majd egy pillanatra ismét a szemeimbe nézett de gyorsan elkapta a tekintetét. 

Az agyam hirtelen ezerrel kezdett el pörögni, pótkulcsa a lakásomhoz csak a szüleimnek és Annának van és kötve hiszem, hogy bármelyikük állna a dolog mögött. Minden ablakom belülről zár és szinte lehetetlennek tartom, hogy valaki azon keresztül jöjjön be, mert akkor azon keresztül távoznia is kell és azt észrevennénk. Talán jobban tenném ha megbizonyosodnék arról, hogy minden ablak be van-e zárva mert azt kizártnak tartom, hogy bárki is álljon-e a betörés mögött még mindig a házamban tartózkodjon. 

Ashlyn arcát megsimítva végül felállok az ágy széléről, mert a legjobb az lesz ha körbemegyek a házba és leellenőrzöm, hogy minden a helyén van-e. De abban a pillanatban, hogy felállok ő a karom után kap. 

- Ashlyn... - kezdek bele de ő meg sem várja a következő szavaimat. 

- Kérlek ne hagyj egyedül - suttogta, és a szemeiben félelem csillogott - Nem akarok egyedül lenni, kérlek ne menj - esedezett mire a szívem szinte apró darabokra tört. 

- Nem hagyom, hogy bármi történjen veled Ashlyn, de muszáj megnézném, hogy minden ablak zárva van-e - néztem a szemeibe bíztatóan - Visszajövök, ígérem - fogtam meg a kezét amivel az enyémet tartotta mire bizonytalanul bólintott egyet majd elengedett. 

Még egyszer bíztatóan rá mosolyogtam majd elindultam a földszintre, hogy megbizonyosodjak róla minden rendben van közben pedig tárcsáztam Josht aki szinte azonnal felvette miközben én a konyhaablakot vizsgáltam de semmi jelét nem láttam annak, hogy bárki felfeszítette volna vagy próbált volna betörni. 

- Minden rendben? - kérdezte Josh a vonal másik végéről mire én megráztam a fejem de hamar rájöttem ő ezt nem látja így beszélni kezdtem. 

- Valaki valamilyen módon bejutott a házamba és egy üzenetet hagyott Ashlynnak aki a szobájában tartózkodott - hadartam el a lerövidített verziót majd folytattam - Le tudod kérni a biztonsági kamerák felvételét? - kérdeztem miközben a nappalit is lecsekkoltam ahol szintén nem találtam semmit gyanúsat.