Füst és csábítás

Legyőzve

Ashlyn 

Ahogy Austin elvált az ajkaimtól és észrevette, hogy figyelmemet valami más köti le ő a háta mögé nézve észrevette a pultnak támaszkodó fiút aki abban a pillanatban ellökte magát a pulttól majd félénk vette az irányt mire Austin fintorogva visszafordult felém.

- Miféle játékot űzöl velem Ashlyn? - kérdezte tőlem hitetlenkedve mire én csak felvontam a szemöldököm - Először elüldözöl egy szegény ártatlan lányt aki életében először rávette magát, hogy eljöjjön egy buliba azért, hogy aztán kihasználhass ki tudja milyen beteg okokból? - emeli fel a hangját, hogy áttörjön a zene hangos dübörgésén és abban a pillanatban a másik fiú is odaér hozzánk és valószínűleg érzékeli Austin idegességét mert éppen kinyúlna, hogy megállítsa a fiút mire ő elüti a kezét mielőtt hozzáérhetne. 

- A legutóbb már megmondtam, hogy túlzásba viszed ezt az egészet, ez nem élet - ismétli el a legutóbb kimondott szavait mire én csak gúnyosan elnevettem magam. 

- Pedig mindig úgy tűnik, hogy eléggé élvezed a társaságomat ilyenkor nem igaz Austin? - kérdeztem ismét a fiútól. 

- Ne tégy úgy mintha csak én lettem volna az aki kihasználta azokat a pillanatokat, hogy megkaphassa azt amit akar. De igazad van Ashlyn, élveztem a társaságodat, de egy idő után unalmassá válnak a drogok és az alkohol, nem gondolod? - kérdezte csalódottan mire én egy pillanatra lefagytam. 

- Úgy viselkedsz mint aki hirtelen karót nyelt, mégis mi bajod van? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel mire a fiú csak nagyot sóhajtott majd hüvelyk és mutatóujjával kezdte el masszírozni az orrnyergét mintha ezzel próbálná kiűzni az idegességet a szervezetéből. 

- Éppen ez a lényeg Ashlyn, több akarok lenni mint valaki aki hétvégente elszáll, itt vagyok mert itt kell lennem és azért mert azt teszem amit eddig is kellett volna és felügyelek arra, hogy minden rendben menjen - mondta nyugodt hangon és ha jobban megnéztem a fiút akkor valóban láthattam, hogy teljesen józannak néz ki és valószínűleg egy pohár sörnél többet nem fogyasztott az este során.

- Hallottam mit mondtál Timnek - folytatta kimért hangon és sóhajtott - Tényleg nem veszed észre mit teszel magaddal? Jézus Ashlyn, akár meg is halhattál volna, mindezt csak valami hülye fogadásért? - kérdezte majd a mellette álló fiú felé fordította a tekintetét. 

- Nem az egyetemről való vagy igaz? - kérdezte mire a másik helyeslően bólintott ezzel megerősítve a kérdést majd ezután Austin visszafordult hozzám és éppen szólásra nyitotta a száját de én gyorsabb voltam.

- Nem kell a kioktatás Austin - néztem a szemébe majd a tekintetem a másik fiúra vándorolt - Neked meg még csak a nevedet sem tudom, szóval ha lennél szíves csak békén hagyni és élni az életemet azt nagyra értékelném. Nincs szükségem arra, hogy mindig felbukkanj valahol és úgy tegyél mint akit érdekel a jóllétem - gesztikuláltam hevesen a kezeimmel - És Austin - fordultam ismét felé - Ha nem kell a táraságom akkor csak mondd azt, nem tudsz megbántani semmivel sem, ahogy az előbb is kifejtetted kihasználtuk egymást. Őszintén nem érdekel, hogy mit kezdesz az életeddel és az sem, hogy mit csinálsz és kivel. Sem engem sem az érzéseimet nem kell féltened, ha nem akarsz megfektetni többet akkor majd más megeszi - fejeztem be gúnyosan mire Austin csak csalódottan megrázta a fejét és éppen továbbálltam volna, hogy élvezhessen az estét és elfelejtkezhessek mindenről amikor is a fiú alig halhatóan ugyan de válaszolt.

- Nem vagyunk barátok Ashlyn ezzel tisztában vagyok, mind a kettőnknek tökéletesen megfelelt az amik voltunk viszont attól függetlenül, hogy azt hiszed nekem ez egyáltalán nem számított tévedsz - nézet mélyen a szemembe amivel sikerült meglepnie - Többet tudok rólad mint te azt gondolnád vagy szeretnéd, hogy tudjak és éppen ezért érdekel a jólléted is Ashlyn. Nem tudom ezt tovább folytatni mert nem tudom tovább nézni ahogy tönkreteszed magad és nem is akarok benne részt venni. Tudod mi járt a fejemben amikor hallottam mit mondtál Timnek? Hogy akármi történhetett volna veled aznap este és én még csak nem is próbáltalak meggyőzni arról, hogy maradj és vegyél visszább a bulizásból. Talán lehettünk volna barátok ha jobban próbálkozom, ki tudja? De én ennek nem tudok a részese lenni többé. Szóval csak reménykedni tudok, hogy a szemed felnyílik mielőtt túl késő lenne - fejezte be a fiú szomorú hangsúllyal majd sarkon fordulva ott hagyott bennünket anélkül, egy bármit is reagálhattam volna.