Füst és csábítás

Visszatérő idegen

Elijah 

- Biztos vagy benne, hogy senki sem fog ott tartózkodni vele ma este? - kérdezte a férfi az előtte álló lányt aki gúnyosan elmosolyodott az emberek naivságán. 

- Biztos vagyok benne, a lány ideiglenesen Noahnál lakik akinek viszont van néhány elintéznivalója és későn ér csak haza - Elijah elismerően nézett az előtte álló lányra és hosszú idő óta először úgy tűnt a dolgok végre úgy mennek ahogyan azt ő eltervezte. 

- Egyenlőre még nincs itt az ideje az elrablásnak. Először csak megijesztjük, szóval Noah tisztában lesz vele, hogy tudjuk, hol tartózkodnak és nincs annyira biztonságban mint azt ő gondolja de egyáltalán nem fog ránk gyanakodni - nevette el magát a férfi. A bosszú nagyon is édes lesz számára. Megijeszti a lányt eléggé ahhoz, hogy tudja figyelve van és pont annyira, hogy ezzel elvonja a fiú figyelmét. Mindezt úgy, hogy egyikük sem fog rá gyanakodni, már tudta is mi lesz a legjobb figyelemelterelés. 

Az ajkait egy gonosz mosolyra húzta miközben elbocsátotta a lányt. 

A férfi szinte már a füleiben hallotta a lány elgyötört, megkínzott sikolyait, biztosra fog menni, hogy elég ideig húzza a kínzást amíg nemcsak a fiú de a lány is azt kívánja majd, hogy bárcsak soha ne találkozott volna a fiúval, tudva, hogy az áldozat elkerülhető lett volna.   

Noah 

Miután Blakel együtt végeztünk a ház körül a dolgokkal amihez segítségre volt szüksége amivel elég hamar elkészültünk, legalábbis sokkal hamarabb kész lettünk mint azt gondoltam volna a konyhába belépve szinte azonnal észrevettem a mosolygó lányt ami azt jelentette, hogy már Haley is megérkezett. Ahogy észrevett bennünk az asztaltól felpattanva felénk vette az irányt majd először hozzám lépve mosolyogva megölelt amit viszonoztam majd  Blakehez lépve őt is köszöntötte. Amíg ők ketten úgy tettek mint akik hetek óta nem látták volna egymást addig én az asztalhoz lépve megköszönve elvettem anyu kezéből a felém tartott poharat majd a konyhapultnak támaszkodva ittam egy kortyot. Egy darabig beszélgettünk így négyen majd egy idő után anyu felállt arra szabadkozva, hogy van egy-két elintéznivalója majd magunkra hagyott minket. 

Mintha Blake csak erre a pillanatra várt volna felém fordulva az állát az ölében ülő lány vállára támasztotta majd vigyorogva rám nézett. Ezek ketten néha undorítóan szerelmesek tudtak lenni egymással és még csak nem is érdekelte őket, hogy hol vannak vagy éppen kik vannak a közelben. 

- Hogy a barátnőd? Vagy mondjam inkább úgy, hogy Lexi barátnője? - kérdezte mire csak megráztam a fejemet a gyerekes viselkedésén. Az igazság az, hogy Ashlyn és közöttem a dolga nem voltak éppen felhőtlenek. Talán beleegyezett abba, hogy ideiglenesen nálam lakjon amíg meg nem bizonyosodok arról, hogy biztonságos számára az, hogy egyedül éljen viszont ettől függetlenül úgy érzem, hogy fizikailag közel van hozzám de szellemileg talán még sosem volt ennyire távol. A legutolsó dolog amit tenni akartam az az volt, hogy Blakeel beszéljek arról ami közöttünk történt viszont azzal is tisztában voltam, hogy az utóbbi időben mindenkit kissé mintha kizártam volna. Josh nem teljesen ért egyet a döntéseimmel még akkor sem ha igyekszik mindezt megérteni. Ezért kifejezetten hálás voltam Annának és Lexinek amiért társaságban tartják Ashlynt mert amíg igyekeztem minden feldolgozni és megérteni ami kettőnk között történt fogalmam sem volt arról, hogy mi lenne a leghelyesebb döntés. 

- Nagyon vicces vagy - válaszoltam sóhajtva mire Haley érdeklődve nézett rám. 

- Minden rendben? - kérdezte és mintha kissé aggódóvá vált volna az arcfejezése.