Füst és csábítás

Az ex

Noah

Már az elejétől kezdve sejtettem, hogy ez a vacsora egy katasztrófába fog átfordulni és egyáltalán nem jó ötlet, sem Ashleyt, sem Haleyt meghívni de amit Lexi egyszer a fejébe vesz azt mindenféleképpen megvalósítja és kevesen állhatnak csak az útjába. Vagy inkább senki. 

Már amikor korábban közölte velem, hogy ő most elmegy Ashleyért és azt szeretné, hogy én itt maradjak tudtam, hogy ez rosszabb lesz mint gondoltam és a kifogása az volt, hogy én csak elijeszteném a lányt mire én azt válaszoltam, hogy akkor legalább egy darabban érkeznénk meg ha én vezetek mert ha ő vezet akkor még a végén a nagy örömködések közepett véletlen felcsavarodnak egy fára. Erre csak megforgatta a szemét majd hozzám vágta a kulcsot. 

Amikor megérkeztünk a lány valóban nem volt elragadtatva attól, hogy engem is ott talál és mivel kicsit már alapból feszült voltam a lány kezében lévő dohány bosszúságot váltott ki belőlem és akkor még nem is tudtam, hogy amit a lány a kezében tart az nem egy közönséges dohány. A jellegzetes szagtól egész testemben megmerevedtem és komoly erőfeszítésekbe tellett, hogy megőrizzem a nyugalmamat. Ezért próbáltam arra gondolni, hogy tulajdonképpen a lány tett azért, hogy jól nézzen ki ma este és nem is ellenkezik ami talán azt is jelentheti, hogy mélyen legbelül igenis törődik mindezzel és az a hideg bánásmód csak a felszín. 

Miután megérkeztünk volt egy pár nyugalmas percünk azután, hogy sikerült visszafognom a lányt attól, hogy elmeneküljön. Ezek a percek viszont nem tartottak sokáig mert miután megérkeztek a többiek és Blake bemutatta a barátnőjét sejtettem, hogy ez rosszabb lesz mint gondoltam. 

Kezdve azzal, hogy Josh úgy szemlélte Ashlynt mint aki most szabadult a börtönből, ha nem tudnám, hogy mit dolgozik és, hogy a nővéremmel Emmával van itt akkor még rossz néven is vettem volna az egészet de így, hogy tudok mindent így csak még inkább feszültebb lettem. 

Ezután volt egy fájdalmasan hosszú beszélgetésünk a szüleimmel, Blakkel és a barátnőjével akit azt hiszem, hogy Harpernek hívtak. És hát a szüleink akármennyire és próbáltak nyitottak lenni a lány jelenlétére, minél hosszabb volt a beszélgetés a kétség egyre inkább olvasható lett a szemükben és nem hibáztatom őket, Lexi nem túlzott amikor azt mondta, hogy a lány nem egy észlény. Ellenben Blake az egész beszélgetés alatt csak állt mellettünk és semmilyen érzést nem mutatott a nagyképűségen kívül, vagyis cseppet sem érdekelte miről beszél a barátnője. Amikor a lány odébbállt, hogy köszönjön Lexinek mindannyian Blakere néztünk aki csak felvonta a szemöldökét mint aki nem érti, hogy mitől vagyunk úgy oda. 

- Bájos - szólalt meg végül az anyánk de a hangjában volt egy kis gúnyos leejtés amiért nem tudtam hibáztatni. 

- Mond csak Blake a barátnőd tudja, hogy ez egy vacsora nem pedig egy forgatás ugye? - kérdezte az apánk akinek a szeméből kiolvashat döbbenet szinte fájdalmas volt. Erre Blake csak megforgatta szemét.

- Én is borzasztóan örülök a találkozásnak - válaszolta végül mire én nem bírtam megállni a kíváncsiságot így megkérdeztem.

- Tulajdonképpen hol találkoztatok? Mert borzasztóan tudni szeretném, hogy ha még ebben az életben valaha is veszed a fáradságot és válaszolsz a telefonhívásomra és hajlandó vagy úgy viselkedni mint egy ember akkor mik azok a helyek amiket el kell kerülnöm mert isten ments, hogy egy ilyen hely közelébe menjek, szükségem van az agysejtjeimre - fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt és kihívóan felvontam a szemöldököm mert tudtam, hogy a szüleink ugyan nem fognak egy szót sem szólni a kapcsolat ellen mert mindig mindenben támogatnak bennünket de valójában mind ugyanazt gondoljuk csak én ki is mondom és tudom, hogy ettől a szüleink kissé megkönnyebbültek.