Füst és csábítás

Egy másik életben

Noah

- Jól vagy? - kérdezte hirtelen Josh ezzel megtörve az autóban uralkodó csendet.

A karjaimban alvó Ashlynra vezettem a tekintetemet majd végigsimítottam a haján mielőtt válaszoltam volna.

- Minden rendben - néztem el a lányról, és a tekintetemet Joshra vezettem aki a visszapillantó tükörből nézett rám.

- Hallottam mit mondott - fordult hátra egy pillanatra majd ismét az útra vezette a tekintetét. 

Mivel fogalmam sem volt, hogy mit válaszoljak erre ezért csak csendben maradtam. Ő viszont nem adta fel ennyire könnyen. 

- Mi van benne ami annyira megfogott? - kérdezte mire kissé összerámoltam a szemöldökömet - Én csak próbállak megérteni, próbálom ezt az egész helyzetet megérteni. Sosem igazán érdeklődtél lányok felé, mindig arra fókuszáltál ami előtted volt, pedig tudom, hogy sorban álltak nálad a lányok az egyetem alatt de te sosem mutattál érdeklődést irántuk. Szóval miért pont ő? - magyarázta meg a kérdését amikor valószínűleg látta az arckifejezésemen, hogy nem pontosan értem honnan jött a kérdése. 

A tekintetemet ismét Ashlynra vezettem és csak néztem ahogy békésen aludt. Hogy mi fogott meg benne a legjobban? Abban nem vagyok egészen biztos de azt tudom, hogy leginkább a szemeiben néha fellobbanó heves érzelmek fogtak meg. Minél inkább igyekezett elrejteni a valós érzelmeit annál inkább motivált arra, hogy megtudjam mi rejlik a felvett maszk alatt. 

- Pontosan az fogott meg, hogy ő nem állt be a sorba - válaszoltam a kérdésére majd folytattam - Az említett lányok az egyetemen csak egy dolgot láttak bennem, az pedig a pénz volt, nem számított, hogy valójában nem is az enyém volt, hanem a szüleimé. Ezzel te is tisztában vagy, azt is tudod mi történt Blakkel egészen addig amíg Haley egy szép napon meg nem jelent, totálisan ignorálva és kikosarazva a bátyámat hónapokig. Ashlynt a legkevésbé érdekli az, hogy milyen családból jöttem és még csak a segítségem sem kell neki. De Josh te is hallottad a gyerekkora egy részét, Mick Lee lányaként felnőni nem lehetett egyszerű, tudva, hogy valaki folyamatosan utánna volt drogos ügyekkel kapcsolatban és hát mind a ketten láttuk azt a bizonyos kórházi listát. 

- Menteni akarod a menthetetlent nem igaz? - kérdezte majd megrázta a fejét - Olyan vagy mint Anna, bár nálatok a védelmező ösztön családi vonás. Nem is tudom mi másra számíthattam volna - sóhajtott.

- Még mindig tartom, azt, hogy beszélni akarok vele de igyekszem megértőbb lenni vele szemben, elvégre tisztában vagyok vele, hogy nem mi választjuk a szüleinket - válaszolta mire halványan elmosolyodtam és bólintottam ezzel kifejezve a hálámat amiért hajlandó egy őszinte esélyt adni Ashlynnak mielőtt teljesen leírja őt. Elvégre Josh is csonka családban nőtt fel, az apja  lelépett amikor ő még gyerek volt mert nem tudott a felelősséggel mit kezdeni és az anyja ezért őt okolta egész gyerekkorában. 

Ashlyn

Úgy tettem mint aki alszik mert nem volt más választásom. Képtelen voltam elhinni, hogy azok a szavak elhagyták az én számat. Egy másik életben szeretni tudnálak. Mégis mit gondoltam? De most komolyan honnan jött az ötlet vagy a motiváció, hogy egy ennyire erős érzelmet kifejező szó elhagyja a számat? Mert az egyáltalán nem mentség, hogy kevesebb mint egy óra alatt elfogyasztottam egy fél üveg whiskyt. De miután megtudtam, hogy Mick visszatért erős késztetést éreztem arra, hogy elmeneküljek. Úgy éreztem mintha belülről apró kis kezek szorítanának és nehezemre esett tisztán gondolkodni vagy elég levegőhöz jutni abban a szobában. A pánik teljesen eluralkodott rajtam és fogalmam sem volt mit tegyek ezért az egyetlen dolgot tettem amihez értek. Elmenekültem.