Füst és csábítás

Beszélnünk kell

Noah 

Másnap reggel a dolgok nem néznek ki jobban mint az előző este. Ashlyn előtt ébredek így kiélvezem azokat a pillanatokat amikor még a karjaimban tarthatom a lányt mert biztos vagyok benne, hogy ha felébred akkor a tegnap esti idill pillanat azonnal elszáll majd. Így a karjaimat a lány dereka körül szorosan tartva próbálok rájönni, hogy most mihez kezdjek miközben az ő szuszogását hallgatom. Végül oda jutok, hogy valahogy kénytelen leszek őt rávenni, hogy vallomást tegyen a férfi ellen. 

A gondolatmenetem közben érzem ahogy a lány teste lassan ébredezni kezd. Az állkapcsomat megfeszítve várom a következő lépését. 

Először a vállamon pihenő fejét a nyakam felé fordítja ezzel kizárva az ablakon át beszűrődő fényt. Majd ezután hasamnál pihenő kezét lassan felcsúsztatja a mellkasomon viszont amikor a lába beleütközik az enyémbe a teste hirtelen megmerevedik és innen tudom, hogy már csak pillanatokra vagyunk attól, hogy teljesen felébredjen és realizálja nem ott van ahol gondolja és eszébe jusson minden ami tegnap este történt. 

Legnagyobb meglepetésemre viszont ez mind nem történik meg. Legalábbis nem azonnal. 

Ashlyn teste megmerevedik majd lassan kifújja a bent tartott levegőt amitől engem kiráz a hideg mivel az arca még mindig a vállamba van temetve. A fejét lassan felemelve szemlél körül a szobában és ezúttal rajtam van a sor, hogy a levegőt benn tartva várjam a következő lépését. Az ágyon felülve a tekintete kissé zavarodott majd lenézve magára észreveszi a rajta lévő felsőmet és rám emeli a tengerkék szemeit. Én nem szólalok meg csak várom, hogy kitisztuljon előtte a kép. 

Legnagyobb meglepetésemre viszont nem rohan ki a szobából mint azt legutóbb tette de nem is pattan ki az ágyból válaszokat követelve vagy magyarázkodva. 

- Bevettem valamit tegnap este? - kérdezi majd a halántékához nyúl és lassan elkezd masszírozni egy pontot. Az eddig bent tartott levegőt kifújva nem tudom eldönteni, hogy örüljek amiért nem akad ki és még mindig itt van vagy érezzem rosszul magam amiatt, hogy nem tudom mennyire emlékszik a tegnapestéből. Mielőtt viszont még szólásra nyithatnám a számat, hogy válaszoljak ő megelőz és ismét megszólal ezzel meglepve engem. 

- LSD vagy heroin? - néz rám kérdően de valószínűleg látja a tekintetemen, hogy össze vagyok zavarodva és kissé döbbent is vagyok ezzel egyidőben, amikor nem válaszolok azonnal ő folytatja - Okééé - húzza el a szót - Akkor majd találgatok, nem vagyok az intenzíven több ezer gépre kötve szóval nem LSD, de nem emlékszem, hogy bármikor bevettem volna valamit. Nem ez volt a célom tegnap este, többet tudok annál mint, hogy teljesen elszálljak egy szórakozóhelyen esetleg idegenektől fogadjak el drogot, legfőképpen heroint - néz rám összezavarodva őszinteséggel a szemeiben amivel kissé meglep.

- Mire emlékszel? - kérdezem puhatolózva és titokban kiélveztem a pillanatot ugyanis még mindig egy ágyban volt velem és nem hagyott itt. 

- Szóval igazam van? - kérdez vissza.

- Nem vettél be semmit. - Önszántadból, teszem hozzá magamban megerősítve a megállapítását. 

- Fél óra és egy fájdalomcsillapító múlva valószínűleg mindenre emlékezni fogok - jelenti ki mire én felhúzott szemöldökkel nézek rá. 

- Ebbe ennyire biztos vagy? - kérdezek rá mire ő megforgatja a szemeit amitől nekem egy óvatos mosolyra húzódik a szám mert ez határozottan azt jelenti, hogy a lánynak semmi baja és kezd ismét önmaga lenni ha már a szemeit fogatja. 

- Oké nézd - húzza a lábait maga alá - Sokat kell nekem ahhoz innom, hogy annyira részeg legyek, hogy ne emlékezzek az éjszaka történtekre és tudom, hogy milyen érzés másnaposnak lenni márpedig nekem nem az alkohol okozta a fejfájásom - néz a szemembe én pedig bólintok és várom, hogy folytassa, nem fogom letagadni, hogy borzaszóan élvezem, hogy végre megoszt velem dolgokat és megengedi, hogy belelássak a fejébe ha csak egy pillanatra is.