Játékos élet Yoongi ff. Befejezett

7. Fejezet

Yeona POV

- Aishh, mindegy! Felejtsd el amit mondtam!- túrt idegesen a hajába, majd elsietett. Ez mégis mi volt?

Összezavarodottan álltam az üzlet közepén, mire észhez kaptam és siettem is fizetni a kasszánál. Hazafelé végig Hoseok mondatain agyaltam. Lehet azért nem vesz részt Lisa csínytevéseiben, mert sajnál? Én nem értem ezt a fiút! De felesleges is rajta gondolkodni.

- Tessék!- cipzároztam ki a táskát miután hazaértünk, hogy Suga kitudjon belőle mászni. Miután ezt megtette, levettem a cipőmet és besiettem a konyhába, ahol az asztalra pakoltam minden szatyrot, ami a kezemben volt. Az én nasijaimat betettem a hűtőbe, illetve a konyhaszekrénybe. Ezután megfogtam Suga vécéjét és bevittem a fürdőszobába. Tettem bele almot, hogy nyugodtan eltudja majd végezni a dolgát, ha szükséges.

- Rendben, ezzel megvolnék! Most pedig jöjjön a takarítás!- utasítottam magam, majd neki is láttam. Felporszívoztam az összes szobában, letöröltem a port és ahol szükséges volt ott felmostam. Két órába telt tisztává "varázsolni" a házat, természetesen Suga végig a szobámban volt és az ágyamon pihengetett. Miután készen lettem, fáradtan dobtam le magam az ágyra a macsek mellé.

- Hulla vagyok!- motyogtam nyöszörögve, mire a mellettem fekvő felnyávogott.- Tanulnom is kéne de annyira utálok!- hisztiztem, miközben sírást színleltem.- Majd holnap!- legyintettem egyet a kezemmel.- Annyira nem akarom, hogy a holnap eljöjjön. Áh basszus! Annyira utálom az iskolát! Néha igazat adok az anyámnak! Felesleges az iskola az olyanoknak, mint én! Úgyis a sarki boltban fogok kikötni vagy szemetet fogok kint szedni az utcán! Nem lesz belőlem orvos vagy ehhez hasonló!- kiabáltam dühösen, bár belül inkább szomorúság árasztott el.-  Tudom, nem mindenki születhet pénzes családban, hogy majd támogatni tudják anyagilag, de azért irigy vagyok. Mondjuk ahogy ismerem magam és lenne pénzem akkor sem akarnék tovább menni tanulni lol.- nevettem el magam a mondat végén, mire Suga oldalra döntötte a kis fejét, úgy lesett.- Neked a legjobb.- simítottam végig a fején.- Hiszen a macskáknak csak annyi a dolguk, hogy egyenek és aludjanak. Ha jobban belegondolok macska vagyok én is.- ahogy ránéztem a kis szőrmókra, elmosolyodtam. Hiszen, mióta itt van, azóta be nem áll a szám. Minden gondolatomat kimondom. Olyan jó érzés! Tény, nem válaszol vissza, mégis úgy érzem meghallgat. Közelebb kúsztam hozzá, mire kíváncsi tekintettel fürkészett.- Köszönöm, hogy belecsöppentél a nyomorult életembe!- suttogtam, majd egy apró puszit nyomtam a feje búbjára, mire felnyávogott és dorombolni kezdett.

- Viszont elég mostmár az érzelgős dumából! Muszáj kezdenem magammal valamit!- álltam fel, majd siettem az isi tatyómhoz.- Lássuk csak!- vettem ki a jegyzet füzetemet, majd lapozgatni kezdtem.- Baszki, miért kell ennyi mindent tanulni hétfőre? Megvannak ezek a tanárok csesződve?- csaptam a szekrényem ajtajára idegesen.- És még két beszámolót is kéne írnom. Hogy mit nem várnak el tőlem! Hát most fogom magam megfojtani!- hisztiztem mérgesen.- És még könyvet is kell olvasnom? Na jó! Mentek a francba!- akartam eldobni a füzetet, mire megakadt a szemem Sugán, aki készenlétben állt. Szinte villámként tértem észhez, majd egy nagy levegőt kifújva próbáltam magam megnyugtatni.- Sok feladatom van. Mindegy, megoldom!- ültem le mellé, miközben megvakartam a füle mögötti részt.- Mi is a címe ennek a könyvnek? "Old Town?" Aishh! Nekem ez nincs meg. Kénytelen leszek elmenni a könyvtárba.- tettem a telómat a zsebembe, majd felkaptam magamra a kabátomat.- Figyu Suga! Fél órára elugrom, ígérem nem leszek el többet! Oki?- kérdeztem tőle, de természetesen nem reagált rá semmit, helyette nyalni kezdte magát.- Legyél jó macsek! Sietek haza!- kicsit féltem egyedül hagyni, mégis bíztam benne. Így tehát sprinttelve futottam a könyvek otthonába, ahol igazából Namjoonnal szoktam legtöbbször tanulni. Kissé messzebb volt az otthonomtól, de nem vészesen. Benyitottam, mire megláttam egy ismerős arcot az asztal előtt.

- Szia Jin!- köszöntöttem neki nagy mosollyal. Jin szintén egyetemista, végzős és itt dolgozik. Róla túl sokat nem lehet tudni, elég titokzatos személyiség.

- Ne ordíts! Hát nem egy sztriptíz bárban vagy! Ez egy könyvtár!- kiabálta idegesen.

- Ez a szabály szerintem rád is vonatkozik!- suttogtam kuncogva, majd nézni kezdtem a sok poros polcot.

- Mit keresel itt? Namjoon hol van?- jött utánam unott arccal.

- Öhh háló? Egy könyvtárban vajon mit lehet keresni? Nem tudom mi van vele.

- Csak fura, hogy egyedül jössz.- nézett végig rajtam keresztbe font karokkal.

- Nem leszek itt sokáig, ne aggódj! Csak egy könyvet elviszek kölcsiben és már húzok is!- kaccsintottam rá, mire fintorra húzódott a szája.

- És azt ki engedte meg? Már megbocsáss, de eddig amilyen könyveket elvittél "kölcsönben"- iézőjelezett az ujjaival.- azokat soha nem hoztad vissza!

- Ígérem egyszer vissza hozom őket! Ne izgulj már!- nevettem fel.- Áhá! Meg is van!- vettem le az ismerős könyvet.

- Oké, akkor mostmár menj! Kezdesz idegesíteni! Még kell hogy a gyönyörű fej-

- A gyönyörű fejed megfájduljon. Tudom tudom, ezerszer hallottam már!- forgattam fel a szemeimet az ismerős mondat hallatán, mire megláttam egy csillogó könyvet, ami nagyon kíváncsivá tett.- az ott mi?- akartam levenni a polcról, mire a fiú rácsapott a kezemre és gyorsan a háta mögé szúrta azt.- Áu? Ez mire volt jó?

- Mostmár tényleg kezdesz sok lenni! Menj már haza!- kiabálta idegesen, de szinte biztos voltam abban, hogy nem miattam lett frusztrált, hanem a különleges könyv miatti kíváncsiságom miatt.

- Oké. Szia Jin!- integettem, majd a kötelező olvasmánnyal a kezemben siettem haza az én kis házikedvencemhez, akiről eddig még nem is sejtettem, hogy ő egy emberi lény elátkozva.