Játékos élet Yoongi ff. Befejezett

3. Fejezet

Yeona POV

Szipogva bekapcsoltam a laptopomat, majd szomorú zenéket hallgatva sírtam tovább, míg el nem aludtam a kimerültségtől, mit sem sejtve arról, hogy másnap végleg a halálba kergetnek.

Másnap szokás szerint elfelejtettem ébresztőt kapcsolni, megint csak késésben voltam. Végül beértem és leültem a helyemre, azaz leghátra, és hogy még drámábbá tegyem a helyzetet, pont az ablak mellett ülök. Miután kicsengettek a második óráról és tíz perces szünet jött, szokás szerint a többiek egymáshoz húzták közel a székeket, majd beszélgettek miközben az anyukájuktól kapott elcsomagolt uzsonnájukat majszolták. Voltak akik pókert játszottak, selfieztek vagy fárasztó vicceket meséltek. Boldogak voltak együtt. A barátaikkal. Olyan személyekkel, akik nekem sosem voltak. Míg ők jókedvvel szórakoztassák egymást, addig én az asztalom előtt ülök és őket bámulom, ahogy jól mutatnak, arról ábrándozva bárcsak engem is szeretnének az osztálytársaim. De ez az én hibám is. Ha talán nyitottabb lennék, akkor könnyebb lenne. Lehet Lisáék sem bántanának.

Apropó Lisa, valamilyen oknál fogva eddig hozzám sem szólt, ahogy a baráti körébe tartozók sem. De örülök is neki. Mármint elég megalázó amit tenni szoktak velem. Hiszen csicskáztatnak, velem vetetik meg a kívánt üdítőiket, sokszor nekem kell cipelnem a taskáikat, és ha ellenkezem, akkor két cselekvésre számíthatok. Vagy hajtépésre vagy pofonra. Másmilyen bántalmazás módot egyelőre nem hajtottak végre rajtam, de ez a kettő is fájdalmas tud lenni. Vagy ha próbálok elmenekülni gyorsan haza, viszont ők szeretnének valamit, akkor Taehyung utánam fut és megragadja a csuklómat, kicsit sem gyengéden. Többször is ott maradtak az ujjlenyomatai. Jimin szintén ezt teszi, bár jobban Lisa oldalán állva röhög gúnyosan rajtam. Hoseok pedig...nem is tudom mit mondjak. Tény, velük lóg, de ő sosem bánt, bár ezt már mondtam. Ki sem nevet, sőt legtöbbször ha készülnek bántani, akkor elvonul. És most épp mit csinálnak? Lássuk csak, Lisa és Rosé valamilyen videót néznek nevetve, Hobi és Jimin szkanderoznak, Taehyung pedig a legjobb barátja, Jungkook ölében ül, miközben a másik kettőt nézi nevetve. Ha ezt más látná, akkor tuti azt hinné együtt vannak, de Kook és Tae kiskoruk óta ismerik egymást, szinte együtt nőttek fel, az ilyen apró érintkezés számukra természetes, testvéri szeretet. Hogy Jungkook miért nem tartozik közéjük? Mivel Lisa exe. Nem a legszebben válltak el egymástól. Észre sem vettem, hogy míg rajtuk agyaltam, addig becsengettek és bejött a tanár.

- Jó napot! Mostmár mindenki foglaljon helyet, kérem! Vége a szünetnek!- emelte fel kissé a hangját, hogy mindenki hallja.

- Tanár úr! Nagyon tetszik a zakója!- bókolt Lisa tipikusan.

- Igaza van! Nagyon illik magához!- értett vele egyet a legjobb barátnője.

- Oh, köszönöm lányok!- pirult el a tanár.- Na! Mostmár kezdjünk neki az órának! Jimin, kérlek fejezzétek be Hoseokkal!

- Várjon tanár úr! Muszáj legyőznöm Hobit, különben egy hétig szolgálnom kell!- nyögte ki nagy nehezen ezt a mondatot, miközben próbálta lenyomni a fiú csuklóját a padra.

- Nem érdekel! Fejezzétek be! Taehyung te pedig ülj a helyedre!- bökött a székre.

- De itt kényelmes.- utalt Jungkook ölére lebigyesztett ajkakkal.

- Kényelmes az ölem?- kérdezte vigyorogva.

- Igen, de ezt ne vedd bóknak.- állt fel, majd ült vissza a székére.

- Miért nem?- tett fel újabb kérdést nevetve.

- Mert nem lehet érezni a farkad, tehát kicsi. Ha egy csaj az én ölembe ül, akkor mindig azt mondja milyen kényelmetlen, mert nyomja őt a kicsi Tae.- magyarázta hangosan.