Yeona POV
Nyöszörögve ébredtem fel, miközben a tarkómon lévő fájdalmas pontot simogattam.
- Mi történt?- kérdeztem értetlenül, azon agyalva mit keresek a földön fekve.- Elájultam?
- Nem, szimplán lefeküdtél a jéghideg parkettára, mert annyira kényelmes az.- mondta szarkazmussal Suga, aki előttem ült, mire felsikítottam.
- Te beszélsz!- kiáltottam rá, miközben hátrébb csúsztam a félelemtől.
- Váó, erről sem tudtam még.- forgatta fel a szemeit.
- M-Mégis h-hogy? M-Mi vagy te? Én ezt nem értem!- fogtam a fejem idegesen.- Biztos bevertem a fejem és halucinálok. Igen! Biztos ez van!
- Eh, nem? Nem halucinálsz. Igen is beszélek duh!- beszélt szlengesen, mire tátott szájjal figyeltem.
- Uram isten!- álltam fel lassú mozdulatokkal.- Ez nem lehet igaz! Találtam egy macskát, aki tud beszélni! Te jó isten!
- Valójában ennél komolyabb a helyzet egy ici picivel.- mutatta a kis mancsaival elvigyorodva.
- Mindig is tudtam, hogy fejlődik a világ, de hogy ennyire!
- Várj! Te most miről-
- Találtam egy macskát, aki tud beszélni! Rohadtul meggazdagodnék, ha ezt megmutatnám a világnak!- tapsikoltam az örömtől.
- Egek! Minden ember a pénzen agyal? Nézd Yeona!- szólított, mire rászegeztem a tekintetem.- Én nem egy macska vagyok!
- T-Tessék?- kérdeztem bepislogva.- Akkor mi?
- Ugyanolyan ember vagyok, mint te, csak elátkozva.- az utolsó szó hallatán tátva maradt a szám.- Miért nem szólalsz meg?
- Nem. Nem. Ez tuti nem igaz. Nem! Ez az egész egy nagy hülyeség!- hátráltam, mire utánam kezdett futni.
- Várj már Yeona!
- Ne kövess te akármi!- kezdtem megdobni őt mindennel, ami a kezemben akadt.
- Yeona kérlek hallgass végig!
- Miért? Miért velem történik ez? Ennyire szerencsétlenség nem lehetek!- csaptam be a szobám ajtaját, majd bömbölni kezdtem.
- Yeona, kérlek!- szólított az ajtó mögül.
- Ez csak egy rémálom lehet!- fogtam be a füleimet, hogy ne halljam őt.
- Kérlek! Beszéljük meg! Tudom alig ismerjük egymást, de már szinte mindent tudok rólad!
- Fejezd már be! Ne beszélj hozzám!- kiabáltam sírva a félelemtől.
- Tudom, hogy bántani szoktak téged a suliban, hogy nincsenek barátaid, hogy az anyád egy alkoholista, aki nem törődik veled. Tudom, hogy mennyit szenvedsz.
- H-Honnan tudod ezeket?
- Mióta befogadtál, rengeteget beszéltél hozzám. Kimondtad a gondolataidat.- magyarázta az ajtó mögött, mire lehajtottam a fejemet.- Nézd, én tudok neked ezügyben segíteni, viszont akkor te is segítesz nekem. Mit szólsz?
- Mégis hogy tudnál te segíteni nekem? Azt sem tudom mi vagy te! Teljesen össze vagyok zavarodva!
- Segítek abban, hogy fogadd el magad. Hogyan legyél magabiztos. Hogy merj nemet mondani!- mondta lelkesen, mire felcsillantak a szemeim. Csak arra tudtam gondolni milyen jó lehet erősnek lenni és nemet mondani Lisának.- Na? Mit szólsz?
- És nekem mégis miben kellene segítenem neked?- kérdeztem kíváncsian.
- Segíts megtörni az átkot!- mondta ki, mire nagyot kellett nyelnem.
- És azt hogyan kell?
- Tudod elég szar így kommunikálni, nem nyitnád ki az ajtót?- kérte, mire kissé hezitálva lenyomtam a kilincset.- Na végre! Köszönöm!- jött be a kis szőrmók a szobámba, akire már nem tudtam úgy tekinteni, mint pár nappal ezelőtt.- Ott fogsz állni és bámulni engem vagy leülsz?- kérdezte miután az ágyamon foglalt helyet. Fejemet megrázva közelítettem meg, majd az ágy végére ültem.- Remek! Akkor tárgyalás következik!
- Még mindig nem tudom elhinni.- ráztam a fejem.
- Pedig hidd. Először is, szerintem tisztáznom kellene magam. A nevem Min Yoongi. Örvendek.
- Szóval az én kicsi Suga bugám nem is Suga?- kérdeztem lebiggyesztett ajkakkal.
- Eh nem? Egyébként is, milyen hülye név ez? Na mindegy. Szóval én is ember vagyok mint te.- magyarázta, mire félbe szakítottam.
- De várj! Mégis hogy? Mármint ilyen csak a filmekben létezik! Mégis hogy lettél elátkozva?- tértem a lényegre, mire félig elmosolyodott.
- Onnan, hogy a világnak két oldala van, kedves Yeona!- állt fel, majd tipegni kezdett a kis mancsaival a padlón.- hagyd mutassam be mindkettőt! Tehát van ez a világ, amely átlagos, unalmas, szinte depressziós hangulatú, nincs semmi izgalom itt. Hogy ne legyen túl komor a hangulat, filmeket gyártanak, amiben mindenféle varázslat van, na de persze nem igazi. Ugyanis olyan "nem létezik"- állt két lábra, majd idéző jelet mutatott a mancsaival.- Viszont! Van a világunknak egy másik oldala, amelyről nagyon kevesen tudnak!
- Mégis miről beszélsz?- kérdeztem motyogva.
- Kérlek, ne szakíts félbe! Na szóval. Az a világ, amiről nagyon kevesen tudnak, a legjobb! Tele van varázslattal, mitikus lényekkel, legendákkal, amiről egy átlagos ember csak álmodozni tudhat. Én úgy fejezném ki magam, hogy a játékos oldala!
- Én ezt nem értem.- hajtottam le a fejem értetlenül.- Kérlek hagyd dolgozza fel az agyam! Szóval létezik varázslat, viszont erről nem mindenki tudhat?
- Pontosan!- kiabálta boldogan.- Minden országban van legalább egy beépített ember, aki tudhat erről.
- Ez annyira hihetetlen!- mondtam ki sokkoltan.
- A lényeg, hogy elkövettem valamit, ami miatt többé nem tartozhattam közéjük és elátkoztak büntetésként.
- Mégis mit követtél el, hogy ezt tették veled?- kérdeztem.
- Az most nem lényeges! Majd megtudod egyszer, valamikor.
- Oké? De hékás! Ha tudsz a varázslatokról, akkor nyilván te is tudsz varázsolni, nem?- kérdeztem izgatottan.
- Ez nem ilyen könnyen megy. Rengeteg év és tapasztalat kell ahhoz, hogy érts hozzá.
- Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?- lettem kíváncsi, miközben beharaptam a szám.
- huszonhárom. És három évig voltam varázs tanonc.- gondolkodott el, mire újabb kérdés jutott az eszembe.
- És hogy tudja meg egy átlagos ember, hogy nem is olyan uncsi a világunk? Vagy kiket vesznek be?
- Ez öröklődés. Az apukám szintén tudta, így miután elhunyt én juthattam ehhez a titokhoz.
- Áh értem. Amúgy nem. Vagyis elég ködös számomra ez az egész!- nevettem el magam kínosan.
- Ne aggódj, mindent megfogsz érteni. Csak idő kérdése.- mosolyodott el halványan.
- De azért még mindig hihetetlen számomra ez. Apropó! Mégis hogy fogjuk tudni megtörni az átkot?
- Van egy könyvtár, amit az egyik beépített ember birtokol. Nála biztos van egy könyv, amiben a varázsigék találhatók.- magyarázta, mire eszembe jutott az a csillogó könyv, amit a múltkor láttam.
- Na ne! Azt hiszem tudom ki a beépített ember!- nevettem el magam.
- Igazán? Honnan?- kérdezte értetlenül.
- Emlékszel arra, amikor a múltkor elfutottam az egyik könyvtárba? Láttam ott egy könyvet, amit az ottani dolgozó nem engedte, hogy megtekintsem.- kuncogtam Jinre gondolva.
- Bizonyára a varázslatok könyve lehetett!
- Így van! Elmegyünk érte?- kérdeztem, mire szemei felcsillantak.
- Igen kérlek!
- Akkor hajrá! Hozom is a táskám!
ESTÁS LEYENDO
Játékos élet Yoongi ff. Befejezett
Fantasía"Az emberek azt gondolják, hogy valami vagy valaki szükséges a boldogságukhoz. Azt hiszik, a varázslat egy tárgyban vagy egy személyben rejlik. Számomra egy macskában." Yeona egy átlagos tizennyolc éves tinédzser lány, kinek élete a romokban hever...
