Játékos élet Yoongi ff. Befejezett

30. Fejezet

Yeona POV

Nem, egy kicsit sem volt tökéletes. Ez később bizonyosodott be.

Lisa POV

" - Gyere már Kookie! - kiáltottam utána kuncogva.- Nehogy már egy lány gyorsabb legyen nálad!

- Lehet ez azért van, mert igazából férfi vagy! - bökte meg a mutató ujjával a homlokomat, majd egy rövid nevetés hagyta el a száját.

- Ha férfi is lennék, tuti izmosabb és jóképűbb lennék mint te.- pöcköltem meg az orrát, mire fordult a kocka és immár én voltam az aki gonoszan kacagott.

- Jaj te! - ölelt át hátulról, majd közelebb vont magához.

- Ne már! Nyomsz! - Kiáltottam nevetve.- Ne ölelj!

- Miért nem?- kérdezte a fülembe súgva.

- Mert nem akarom.- játszottam a nehezen kaphatót, de valójában nagyon is élveztem, és ezt ő tudta jól.

- Nem?- kérdezett vissza vigyorogva.- Akkor nem tudom hogy öt perccel ezelőtt ki nyaggatott puszikért és ölelésért.- emlékeztetett.

- Hagyjuk.- zártam le a témát, mire hangosabban kezdett röhögni kislányos összezavarodottságomtól.- Hé! Ne nevess már!- csaptam egyet a kezére, ami a derekam köré volt fonva, mire megfordított, hogy a szemébe tudjak nézni.- Mi van?

- Annyira szeretlek!- vallott szerelmet. Nem ez volt az első eset, viszont minden vallomása mélyen érintett. Akárhányszor ezt mondja, mindig elérzékenyít. Ezt az érzést, amit kelt bennem, csak is ő tudja okozni. Senki más. Soha.

- Én is téged.- válaszoltam halvány mosollyal, illetve elpirultan, mire össze döntötte a homlokainkat.

- Ígérj meg nekem valamit.- Kezdett bele a mondatába, mire kíváncsi pillantással jutalmaztam.- Ígérd meg, hogy soha nem fogsz elhagyni.- Érintette meg meleg tenyerével az orcámat, majd simogatni kezdte.- Ígérd meg, hogy soha nem szakítász. Ha ezt megteszed, örökre a tied vagyok. Ahogy te is az enyém. Számomra más nő nem létezik. Soha senkire nem fogok úgy nézni, mint rád.- Váltott komoly hangnemre, mire kissé elnyílt ajkakkal bámultam. Tudtam, hogy az apám ellenzi a kapcsolatunkat. Tudtam mi fog bekövetkezni a jövőben. Mégsem tudtam ekkor neki nemet mondani.

- Ígérem.- Válaszoltam magabiztos mosollyal.

Sajnálom, hogy nem tartottam be.

- És aztán bementem a Zarába, és ott olyan jó pulcsit vettem! Sárga színű, és tök puha anyaga van. Utána mentem enni mekibe, de az nem volt elég, mert heló, imádok enni, szóval gondoltam hogy ráérsz, és eljössz velem enni ide, és most itt is vagyunk ugye, viszon- szakította magát félbe.- Figyelsz te rám?

- Hm?- hiába bámultam őt, miközben a tenyeremen pihentettem a fejem, a gondolataim teljesen máshol voltak.- Óh! Bocsi, ne haragudj!- Kértem bocsánatot, majd egy nagy sóhaj hagyta el a szám. Este hét óra van. Miután végeztünk a suliban, Rosé vásárolni indult a barátaival, én pedig haza mentem, viszont napnyugta után kaptam tőle egy random hívást, hogy éhes és akar menni enni velem. Nem tudtam rá nemet mondani, úgy éreztem jót tesz majd, ha egy baráttal leszek, aki mellett nem lesz időm Jungkookon gondolkodni. Mégis megtörtént.

- Na jó. Most már nem tudod tagadni. Tuti történt köztetek valami Kookkal az az incidens után a suliban. Ki vele!- ütött rá az asztalra az öklével, ezzel domináns hatást mutatva.

- Nem akarok róla beszélni. Jobban fog fájni.- suttogtam a végét, miközben az ablakon bámultam kifele.

- Ugyan már! Szerintem sokkal jobb lesz, ha elmondod mi volt, utána adok tanácsot vagy valami. Na gyerünk! Csupa fül vagyok!- mutatott rá a fuleire, majd az asztalon pihenő kezemet összekulcsolta az övével.- Ígérem, jobb lesz.