Játékos élet Yoongi ff. Befejezett

10. Fejezet

Yeona POV

- N-Nem, de amúgy sincs semmi közöd hozzá!- válaszoltam remegő hanggal, mire megkönnyebbült sóhajt eresztett ki, elengedte a kezem és ment tovább az útjára. Ennek mégis mi a baja?

Fejemet megrázva haladtam tovább a lépcsőn, míg ki nem lyukadtam azon az emeleten, amelyiken az osztályom található. Nagyot nyelve készítettem fel magam, majd lehajott fejjel nyitottam be a hangos osztályba, mire lényem láttán elhalkultak minden és csak néztek. Torkomat megköszörülve siettem a helyemre, mire Lisa elém állt.

- Hol voltál Yeona?- kérdezte keresztbe font karokkal a mellkasa előtt.

- É-Én cs-csak-

- Tudod mit? Jobbat kérdek! Kivel voltál?- emelte ki a "kivel" szót erőteljesen, aminek hallatától a szemhéjam megremegett.

- S-Senkivel.- suttogtam lehajott fejjel, mire a hajamba kapva emelte vissza, hogy a szemeimbe tudjon nézni embert ölő tekintettel.- Áu! Engedj el!- kaptam a karja után, ami a hajamat fogta, de ő sokkal erősebb volt.

- Ha mégegyszer Jungkook közelében mersz lenni, ne tudd meg mit csinálok veled!- vicsorította, miközben erősen a hajamba markolt, amiről kigurult jó pár könnycseppem.- Megértetted?

- I-Igen csak kérlek engedj már el!- könyörögtem zokogva, mire egy hirtelen mozdulattal elvette karját a hajamból, amitől a földre estem.

- Olyan szánalmas vagy Yeona! Te tényleg soha nem leszel öngyilkos? Hiszen nézz csak magadra! Nincs semmi értelme a létezésednek!- nézett végig rajtam lenéző pillantásokkal.

- Mi történik itt?- jött be az osztályba Jimin zsebre dugott kézzel, majd megállt Lisa mellett.- Mi van már megint ezzel a szarzabálóval?

- Jungkookot próbálta az ujjai köré csavarni.- válaszolt undor tekintettel.- Mintha lenne nála esélye.- nevetett fel. Jiminen látni lehetett, mennyire a szívébe szúrhattak, amiért Lisa féltékeny rám. Tudta, hogy a lány még mindig Jungkookba szerelmes. Hiszen az érzelmek nem múlnak el könnyen. Ezt pedig rajtam akarta levezetni.

- Te mocskos ribanc!- vicsorította, felhúzott a földről, majd az egyik asztalra ültetett fel és a galléromnál fogva ordított a képembe.- Hogy mered Lisát idegesíteni? Mi?- kiabálta torka szakadtából, amitől nagyon féltem.- Édes istenem minek élsz még? Hagyd már békén Lisát!

- Én hagyjam békén? Mégis mit csinálok neki? Ő kínoz engem!- feleseltem vissza szintén kiabálva, mire Jimin keze az arcomon csattant.

- Ne merj vissza feleselni te gyökér! Ma olyan élmény vár rád, hogy a túlvilágon fogsz kikötni!- súgta a fülembe, majd ellökött magától. Sírva futottam ki az osztályból, egyenesen a női mosdóba. Az ott bent lévő lányok mind lenéző pillantásokkal jutalmaztak, bizonyára látták Rosé videóját, de nem érdekelt.

Miért van ennyire igazuk? Tényleg nincs miért élnem. Lett egy barátom, de az sem sokáig Lisa hisztije miatt. Tényleg nem lehetek boldog?

Megmostam az arcomat, majd vissza ballagtam a pokolba. Mikor már az ajtó előtt álltam, Jungkook hangját hallottam meg.

- Hé Yeona!- kiabálta vidáman a nevem, mire mellém ért.- Mizu? Minden oké?- karolt át vigyorogva, mire Lisa szavai jutottak az eszembe.

- Kérlek ezt ne!- vettem le magamról gyenge szorítását, mire értetlen arckifejezéssel kezdett bámulni.

- Miért ne?

- Jungkook figyelj! Nekem nem lehetnek barátaim. Sajnálom, de mi nem állhatunk közel egymáshoz!- taszítottam el magamtól, majd ott hagytam egyedül a folyosón, bizonyára rengeteg kérdéssel a fejében. Leültem a helyemre, mire be is csengettek. Mindenki csalódottan felsóhajtva végezték el azt a cselekvést, amit én. Időközben a három fiú is vissza jött az osztályba. Taehyung levakarhatatlan mosollyal dobta le magát a székére, Hoseok semmitmondó arccal, Jungkook pedig végig engem nézve szomorú tekintettel ült le.