Yeona POV
- Oké. Szia Jin!- integettem, majd a kötelező olvasmánnyal a kezemben siettem haza az én kis házikedvencemhez, akiről eddig még nem is sejtettem, hogy ő egy emberi lény elátkozva.
Hazaérve rögtön átváltottam pizsamára, majd a friss nasikkal a laptopom előtt lazsáltam. Suga eléggé hozzám szokott ez a két nap alatt, minden egyes szavamra hallgat, illetve teljesíti. Nagyon okos kiscica.
Megegyeztem magammal, hogy este neki állok tanulni, hogy holnap ne kelljen annyit, viszont nem tartottam be az ígéretemet, ugyanis bealudtam. Tipikus én! Reggel ismét Suga nyalogatásaira ébredtem.
- Elég lesz! Fent vagyok!- böktem el nevetve, majd a kezeimet nyújtani kezdtem.- Újabb nap élve. De jó!- motyogtam szarkazmussal. Lementem a konyhába Sugának reggelit adni, utána magamnak készítettem müzlit. Hirtelen ajtó csapódást hallottunk, ami egyet jelenhetett csak.
- Yeona? Hazajöttem!- kiabálta irritáló hangjával.
- Itt vagyok a konyhába.- válaszoltam idegesen, amit Suga is észrevett.
- Áh szia! Képzeld, Rob felajánlotta, hogy költözzek hozzá!- magyarázta, mire felcsillantak a szemeim.
- Komolyan?- kérdeztem reménnyel teli tekintettel.
- Jah, viszont akkor el kell ezt a házat adnom.- nézett végig a szobában utalva a többi helységre.
- T-Tessék?- nevettem fel gúnyosan.- És velem akkor mi lesz?
- Mit én tudjam? Tizennyolc vagy! Menj dolgozni és szerezz lakást!- forgatta fel a szemeit, mire megakadtak Sugán, aki figyelmesen hallgatta a közöttünk lévő kommunikációt.- Mit keres a házamban ez a dög?- csattant fel, mire Suga felmordult.
- Ne merd mégegyszer a macskámat dögnek nevezni!- vettem a kezembe a kisállatot, majd felsiettem a szobába.- Azt pedig felejtsd el, hogy eladod ezt a házat!- kiabáltam feldúltan, majd becsaptam az ajtót és hangos sírásba kezdtem.- Miért kezel így? Mintha nem is a gyereke lennék! Miért bánnak velem így az emberek? Tényleg senkit sem érdekelnek az érzelmeim?- szipogtam, miközben szorosan öleltem Sugát.- Egyedül te vagy nekem, de kitudja meddig. Mi van akkor, ha az igazi gazdád keresni fog? Nem tarthatlak örökre magamnál.- simítottam végig a pofáján, mire belebújt a tenyerembe. Hirtelen megszólalt a telefonom.- Biztos csak a Wish küldött emailt.- motyogtam.- Ugyan ki írna nekem?- kérdeztem magamtól, majd a kezembe vettem a készüléket.- Hoppá, tényleg írtak!- néztem fintorral a képernyőt, amin ez állt:
Jeon Jungkook üzenetet küldött: "Szia Yeona!"
- Mégis mi a francot akar tőlem?- sóhajtottam fel frusztráltan, majd gondolkodni kezdtem mégis mit kellene tennem. Leignoráljam vagy vissza írjak? Míg vacilláltam, addig újabb üzenet jött tőle.
Jeon Jungkook üzenetet küldött: "Tudom, most biztos gondolkodsz mégis miért írok neked, de én tényleg nem bántani akarlak!"
- Igazán Jungkook?- kiabáltam hisztizve, majd rákattintottam az alkalmazásra és vissza írtam.
Jeon Jungkook: Szia Yeona!
Jeon Jungkook: Tudom, most biztos gondolkodsz mégis miért írok neked, de én tényleg nem bántani akarlak!
Park Yeona: Mégis honnan tudhatom, hogy nem csak átversz?
Jeon Jungkook: Miért vernélek át?
Park Yeona: Kim Taehyung legjobb barátja vagy....
Jeon Jungkook: És?
YOU ARE READING
Játékos élet Yoongi ff. Befejezett
Fantasy"Az emberek azt gondolják, hogy valami vagy valaki szükséges a boldogságukhoz. Azt hiszik, a varázslat egy tárgyban vagy egy személyben rejlik. Számomra egy macskában." Yeona egy átlagos tizennyolc éves tinédzser lány, kinek élete a romokban hever...
