Játékos élet Yoongi ff. Befejezett

9. Fejezet

Yeona POV

Belegondolva elég keményen bántam Jungkookkal tegnap. Nem tudom mi vezérelt, de csak is az volt előttem, hogy megkeressem és beszéljek vele.

Felálltam, majd kifutottam az osztályból. Minden egyes emeletet végig jártam, hátha megtalálom őt. A suli könyvtárban is megnéztem, illetve a torna teremben, de semmi. Kissé ideges voltam, mivel tudtam hogy hamarosan becsengetnek és elkezdődik az első óra, mégis a szívem vezérelt. Egyenesen az udvarra rohantam. Körbe futottam az egész sulit, mégsem sikerült megtalálnom. Mikor már kezdtem feladni a keresését, észrevettem őt az egyik fa alatt ülve. Feje le volt hajtva a térdeire, úgy próbálta magát megvígasztalni.

- Jungkook!- szólítottam halkan, mire rám kapta a tekintetét. Mikor realizálta a helyzetet, gyorsan letörölte az arcáról a friss sós könnycseppeket, majd megköszörülte a torkát.

- Mit keresel itt? Már rég becsengettek.- motyogta rám sem nézve. Aggódó tekintettel leültem mellé, majd felsóhajtva neki támasztottam a fejemet a fának.

- Szerinted kit kerestem?- kérdeztem tőle suttogva.

- De mégis minek?

- Csak hallottam a veszekedést közted és Taehyung között - fordultam felé, mire tekintetünk egybe fúródott.- Tudtam, hogy kell valaki, akivel ezt megbeszélheted.

- Honnan tudtad?

- Onnan, hogyha én is frusztrált vagyok, szívesen kibeszélném valakinek. Csak nincs kinek.- suttogtam a végét egy halvány mosollyal.

- De hiszen tegnap azt írtad nem szeretnél senkit sem a közeledbe engedni!- emlékeztetett értetlenül.

- Figyelj, nincs túl jó kapcsolatom az emberekkel. Épp ezért nem tudom ki az, akiben megbízhatok. Természetesen szeretnék egy barátot, akinek kisírhatom magam.- vallottam be, mire lesütötte a szemeit.- Nyugodtan beszéld ki a fájdalmaidat. Tőlem senki sem fogja visszahallani.- kissé hezitált, de végül beadta a derekát.

- Oké, de akkor a leges legelejétől kezdem.- sóhajtott fel, majd folytatta.- Én és Taehyung kiskorunk óta ismerjük egymást. Imádom őt, a legjobb barátom. Rohadtul hasonlítunk belsőleg, ami még szebbé teszi a barátságunkat. Viszont van valami, amiben kicsit sem hasonlítunk.- nyelt egy nagyot majd folytatta.- a pénzben. Taehyung szülei gazdagok, így jó az anyagi hátterük. Nekem csak egy anyukám van, aki mégha nem is gazdag, attól még meg ad mindent, amire szükségem van.

- Nekem is csak egy anyukám van.- mosolyodtam el halványan.- Bár néha úgy érzem ő sincs.

- Nem tudom ezt hogy értetted, de majd erre is kitérünk. Na szóval, mint ahogy tudjuk Lisa és Rosé anyagi hátterükkel sincs probléma, így a gazdag szülők egymásra találtak és jóban vannak. Ezáltal a gyerekeiknek is barátoknak kell lenniük. Miután megtudták, hogy Hoseok apukája vezérigazgató az egyik vállalatban, rögtön tárcsázták őt és bevették a "klubba".- mutatott idézőjeleket az ujjaival a levegőbe.- Így lett meg ez a kis csapat. Mégha én nem is voltam gazdag, akkor is velük lógtam Taehyung miatt, végül Lisával szerelmesek lettünk egymásba. Őszintén szerettem őt, és szerintem ő is engem, de az apukája nem tudta elviselni, hogy egy csóró sráccal szűrte össze a levet, így sokat veszekedtünk. Aztán meglett a szakítás. Többé nem lóghattam velük, csak Taehyunggal, de már vele sem igazán tudok találkozgatni, mivel Lisa minden alkalmat megragad, hogy távol tudja tartani tőlem.

- Annyira sajnálom Kook!- böktem ki a monológja végén.- Ez annyira szar helyzet. Miért kell kikülöníteni a szegény embereket? Mintha a gazdagok érnének valamit! Aishh de utálom az ilyeneket!- lettem mérges, amitől elkuncogta magát. - Mi az?- kérdeztem értetlenül.