Játékos élet Yoongi ff. Befejezett

33. Fejezet

Yeona POV

- Igen! Sikerült!- Töröltem meg boldogan a sírástól vörös könnyes szemeimet, amiket Jungkook okozott. Vártam mikor fog észhez térni a fiú, a szédüléstől térdeire borult. Izgatottan térdeltem le mellé, hogy egy szinten legyünk.- Jungkookie?- Szólítottam.- Jól vagy?- Nem válaszolt. Felnézett rám, majd csak bámult érzéstelen tekintettel. Kissé elgondolkodtam mi miatt lehet ilyen zavarodott, de csak arra jutottam, bizonyára egy kis mellékhatás.- Én vagyok az! Yeona!

- Yeona.- Mondta ki a nevem, amitől egy nagyot dobbant a szívem.

- Igen! Yeona!- Bólogatottam vigyorogva.- A szerelmed.- Tettem hozzá, mire felhorkantott.- M-Mi az?- Nevetve megrázta a fejét, majd felkelt.

- A szerelmem.- Ismételte el.- Milyen nevetséges.

- Te meg miről beszélsz?- Álltam a lábaimra szintén.

- Szerinted a szerelmemnek tartalak? Ne légy őrült!

- Jungkook, neked mi-

- Ne közelíts!- Állított meg.- Nem tudom mi a faszt fújtál rám, de nem is érdekel. Így legalább rájöttem milyen undorító dög is vagy valójában.- Vágta a fejemhez, amitől éreztem hogy gyengülök. Mi történik?- Felnyitottad a szemem. Én végig segíteni akartam neked, de te csak hátba szúrtál!

- Mégis miről beszélsz Jungkook? Mikor szúrtalak hátba?

- Te nem vagy tisztában a cselekedeteiddel vagy mi van? Az előbb fújtál rám valamit, csak hogy szeresselek! Leszartad az én érzéseimet, te csak magaddal törődsz! Önző fruska vagy!- Kiabálta elvesztve az elméjét. Szemei levándoroltak a kezeimre, amikben a kis tárgyat tartottam, mire ezt gyorsan kikapta onnan.

- Ne!- Kiáltottam, de már késő volt. A földnek csapta, amitől eltört.

- Én tényleg sajnáltalak, de rájöttem nincs miért.- Folytatta.- Szomorú voltál amiatt, hogy nincsenek barátaid. Tudod mit gondolok erről?- Kérdezte, és természetesen magának válaszolt is rá.- Hogy neked inkább ne is legyenek. Mert te csak panaszkodni tudsz, nem törődsz mások érzéseivel. Nem próbálod megérteni a másik fél tetteit.

- Jungkook kérlek fejezd be.

- Nem bírod hallgatni az igazságot?- Kuncogta el magát.- Gondolom a varázs könyv is nálad van. Eléggé szorongatod azt a táskát.- Biccentett felé, mire aprót bólintottam.- Áh! Már emlékszem. Love Potion, igaz?

- Igen, az.- Vallottam be.

- Eléggé elcseszhettél valamit, ugyanis egy kicsit sem érzek irántad többet. Sőt, egyre inkább csökken.- Lépett egyet hátrébb.

- Sajnálom.- Kértem bocsánatot zokogva, de hiába.

- Nem tudok ezzel mit tenni.

- Én nem így képzeltem el. Máshogy akartam.

- Mégis így sikerült, Yeona.- Oktatott ki.

- Ne aggódj! Jin biztos segít majd ellenszert találni rá! Nem kell-

- Állj!- Szakított félbe.- Yeona. Elég! Mire kell az ellenszer?

- Hát hogy ne utálj.- motyogtam.

- És ezzel megint magadnak okozol örömet. És mi lesz velem? Az én érzéseimmel?

- M-Mégis mit kellene akkor tennem?

- Felejts el!- Mondta ki nyersen.- Én nem szeretnék ellenszert.- Rázta a fejét tiltakozva.- Nem tudom, hogy a parfüm beszél e belőlem, de én nem szeretnék veled többé jóban lenni. Az elejétől kezdve kerülnöm kellett volna téged.- Egyszerűen nem hittem a füleimnek. Hogy az a fiú, akit úgy szeretek, megbántottam és mostmár gyűlöl. És mégcsak tenni sem szeretne ellene.