Játékos élet Yoongi ff. Befejezett

25. Fejezet

Yoongi POV

Mit is gondolok? Sosem fog rám úgy tekinteni. Az ő szemében csak is Jungkook ragyog. Ezen nem tudok változtatni.

Yeona POV

Az, amit Yoongi mondott, fájt. Rossz belegondolni abba, hogy valaha el fog hagyni. Túlságosan hozzászoktam a jelenlétéhez. Ő volt az, aki végig hallgatta minden panaszomat. Hogy tudnám csak úgy könnyen elengedni? Erre szerintem nem kell válaszolnom. Tudom nagyon jól rá a választ. Viszont van egy kérdés bennem, amit én magam sem tudok eldönteni. Ha elmenne, úgy hiányozna mint egy macska, vagy mint egy ember, egy férfi? Gőzöm sincs miért lett ilyen gondolatom, hiszen Yoongira nem tudok úgy tekinteni, mint egy férfire......ugye?

Reggel hat óra van, mindjárt megszólal az ébresztőórám, viszont én csak is a mellettem szuszogó fiú arcára koncentrálok, azt tanulmányozom. Hófehér bőre szinte ragyog az ablakon beszűrődő okozta Napfénytől, dús hosszú szempillái pihennek, kicsi pisze orra szintén irigylésre méltó. Miért ennyire tökéletes? Szemeim feljebb vándoroltak, mire egy halk kuncogás hagyta el a szám. Macskafülei láttán nem tudtam nem mosolyogni.

- Írtó aranyos.- mondtam ki hangosan a gondolataimat, mire az alvó fiú felmorgott, amitől megijedtem és rögtön felkeltem az ágyból.

- Reggel van?- kérdezte kómásan, miközben szemeit alig bírta nyitva tartani, így hagyta tovább becsukva pihenni.

- I-Igen, bocsi hogy felébreztettelek!- hajoltam meg vörösen.

- Mindegy.- ásított egyet, majd lerántotta magáról a takarót és felállt, mire szembesültem félmeztelen testével. A látvány miatt szemeim háromszorosra nőttek, a szívem hevesebben kezdett dobogni, én pedig elsikítottam magam, az ébresztőm pedig pont ekkor szólalt meg maximum hangerőn, amitől a fiú megugrott.

- Mi a fasz?- kiabálta megijedve, mire gyorsan kikapcsoltam az órát.- Miért sikítottál?

- Miattad!- fordultam el tőle szégyenlősen.

- Mit tettem?

- Pucér vagy!- mutattam rá miközben a a másik kezemmel eltakartam a szemeimet.

- Emiatt hoztad rám a frászt? És a kurva ébresztőd miért szólt? Nem azt mondtad hogy reggel van már?- kérdezte kiabálva.

- Korábban ébredtem fel!

- Nem érdekel, nekem a reggel az ébresztő óra után van!- sóhajtott fel idegesen.- Agyfaszt kapok.- rángatta magára a cuccokat.- A másik, te tudnál farmerban aludni? Mert ha igen, akkor egy pszichopata vagy!

- Szerzek neked másik nadrágot, csak ne aludj többé így, kérlek!- vettem ki a szekrényemből az egyenruhám.

- Jól van, bocsánat amiért a szexi testem kiégette a szűz szemeid retináját.- hajolt meg, miközben szarkazmus mondat hagyta el a száját gúnyosan.

- Anyád.- morogtam neki, majd kisiettem a szobából egyenesen a fürdőszobába. Becsaptam magam mögött az ajtót és csak gondolkodtam az előző szituáción.- Mi volt ez?- kérdeztem magamtól értetlenül.- Na ne!- néztem bele a tükörbe, ahol én voltam paprika vörös arccal.- Én elpirultam?- suttogtam idegesen.- Ne! Ne! Ne!- fogtam a fejem.- Hogy lehetséges ez?- indítottam meg a mosdó csapját majd hideg vízzel megmostam az arcomat. Ez hihetetlen!

...

Húsz perc múlva sikeresen felöltöztem, fogat mostam és megfésülködtem. Boldogan ballagtam le a lépcsőn egészen le a konyháig, ahol Yoongi volt.

- Hát te?- kérdeztem kíváncsian.

- Óh semmi semmi! Ne is törődj velem!- nyújtott felém egy poharat.- Tessék! Ezt idd meg.