Number One...(BakuDeku)

12.fejezet

Reggel az arcomat piszkáló Kittyre keltem és az ebben segítő mesteremre. Morcosan nyitottam ki a zöld szemeimet. Mind a két lány értetlenül figyelt engem. Komolyan mondom, még aludtam valamilyen különleges kapcsolat alakult ki közöttük! A kis macska kegyesen mászott bele a nő ölébe az ágyon. Úgy néztek ki mint az ikrek. Csak a szemszín volt más.

-Mint két királynő.-Jegyeztem meg miközben felkeltem a földről.

-Nem tévedsz. Ez a macska nagyon aranyos!-Kiyoko nevetve borult el az ágyamon, közben a magasba emelte a kicsit. Ilyenkor olyan gyerekes. Ki sem lehet nézni a mindig komoly nőből, hogy amúgy egy hat éves szintjén ragadt meg igazából. Idő kell hozzá, hogy lásd, de megéri.

Mosolyogva mentem a táskámhoz, amit tegnap még valahogyan felkerült ide. Kivettem egy fehér inget, meg egy fekete nadrágot. Kiyoko számomra olyan, mintha a nővérem lenne. Nem zavartatom magamat előtte. A tegnapi nadrágomat ledobtam magamról, utána a pólómat is. Hallottam az ágy nyekergéséből, hogy a mesterem felém fordult.

-Reggeli vetkőzést is láthatok! Köszi Izuku! - Kiáltotta izgatottan. Hátra fordítottam a fejemet és láttam, hogy nevetve néz engem, közben a macska szemeit takarja el. Vigyorogva csóváltam meg a fejemet. Felkaptam a cuccaimat a földről és kinyitottam az ajtómat.

-Sajnálom Kiyoko, erről lemaradsz. - Nevetve csuktam be az ajtót és fordultam a fürdő felé. Egy nem várt alak viszont az utamat állta. Kacchan.

-Jó reggelt! - Kérdőn néztem rá. Nem értettem miért is akar megölni a szemével... De ez a tekintet megrepedt miután végig nézett rajtam. Egy szál alsógatyában álltam előtte. A kockás hasam rendesen kirajzolódott előtte, a hegek a testemen is látszódtak. Állítólag ez csak még jobbá tette az összképemet a lányok szerint. ~Remélem neki is tetszik! ~

Én nagyon jól tudom, hogy még mindig szeretem Bakugot, de ez nem lehet. Kettőnknek nincs közös útja. De... Azokat a vörös szemeket nézve... Egy kis játék belefér, nem?

-Reggelt! Öltözz már fel! Ez nem egy bár! -Idegesen akart eltrappolni mellettem. ~Na azt már nem!~

Elkaptam a karját és visszarántottam.

-Mi a baj Kacchan? Láttál már így. Talán zavarban vagy mert tetszik? - Direkt húztam az agyát. Jó érzés most, hogy én irányítok és nem Ő. Ez lehet az én gyenge pillanatom!

-MIT GONDOLSZ?! ÉN NEM VAGYOK MELEG! - Figyelve a házra kezdett el robbangatni, és rántotta ki a kezét az enyémből. Óvatlan pillanatomban a hasamba robbantott egyett, ami miatt hanyattestem. Ő idegesen vágtatott le a lépcsőn. Fáradtan sóhajtottam és dőltem hátra a hideg padlón.

~Bárkihez is vonzódsz Kacchan, az nem lehetek én. Bármennyire is akarom. Te nem szeretsz, én igen.... És a célom végére lehet már nem is leszek az élők között.~

Muszáj emlékeztetnem magamat arra ami vár rám. Egy mindent eldöntő csata kitudja mikor. És nyernem kell! Nem lehet semmi ami visszahúz!

~°~

Miután anyám kioktatása után Deku felment én még mindig ugyan ott álltam. Idegesített, hogy milyen reakciót váltott ki belőlem! Nem játszok ilyet! Vagy én vezetek vagy senki!!!

Még magamat idegesítettem eltellt vagy fel óra. És mindennek a hibája az a nyomorék Deku lett! Csak.... Csak oldja meg amit okozott bennem!!

-Fiam! - Szólt hozzám anyám sokadjára.

-Mivan?! - Idegesen fordultam felé. Két táska repült felém a semmiből.