Number One...(BakuDeku)

29.rész

Még egy ideig az ablakban ültem és élveztem a kellemes szellő simogatását magamon, pilláimat lecsuktam és teljesen elengedtem magam. Mindenről elfeledkezhettem egy kis időre, és egyszerűen semmit sem éreztem, ez volt a legjobb az egészben. Az üresség.

A nap leereszkedése ébresztett rá, hogy a pillanat elszállt, és én visszacsöppentem ide...Ide ahol rengeteg gond szorítja a torkomat már, és én fulladozom. Mély levegőt vettem, hogy a szorító érzés eltűnjön, és ne fájjon a mellkasom. A fejem lassan tisztulni kezdett, és ezzel együtt én is kezdtem megnyugodni.

A szoba kulcsomat és a telefonomat a zsebembe csúsztattam, ezek után kiléptem az ajtón. ~Bizonyítanom kell Kiyokónak, sőt... egész Japánnak!~

A nyomás egyre jobban nő, és nem tudom mikor rogyok össze...

-.-

Mire visszaértem a szobámba Deku elment, ezt onnan tudom, hogy bekopogtam hozzá, még azt is behazudtam, hogy nyomot találtam, de nem dugta ki zöld kócos fejét. A tervemet egy kicsit megzavarta ezzel a hirtelen kiruccanásával, de nem engedem el!

Miatta teljesen kifordulok magamból...

Nem hal bele, ha ma este nem fogja minden energiáját az ügyre fordítani, mármint számomra is fontos, de bármi is lesz, a gonoszok elbuknak. Jobb vagyok náluk!
Meg na, a csajszi, meg a fura srác úgy is dolgozik.
A kipakolatlan ruháimhoz léptem és nézegettem mit is hoztam magammal. A legellenálhatatlanabb formámat kell hoznom! Miket is beszélek? Bakugo Katsuki vagyok, az egyetlen lehetősége!

A kis fürdőmbe igyekeztem, hogy egy forró zuhanyt vehessek, és lemoshassam már magamról a fáradtságot. A ruháimat a földre dobtam, miközben én már fél lábbal a kabinban álltam. A csapot megnyitva beállítottam az víz hőmérsékletét, mely már enyhén marta a bőrömet. Mindig is így csináltam, az a kis csípés a testemen figyelmeztetett arra, hogy még mindig élek, és érzek. A vízcseppek végig futottak a kulcscsontomtól le a hasamig, a kockáimon lassan folyt végig, és a v-vonalamig szaladt. A fejemet hátravetve élveztem a nyugalmat, és a jóleső pihenést. Fél óra is lehetett, mire én kijutottam a zuhany alól. A tükör előtt állva mértem magam végig.

A karjaim már egyáltalán nem voltam olyan kis vékonykák, mint gyerekként, most már csupa izom volt a sok munkám miatt. Éveket fektettem a mostani kinézetembe. Ami még izgatóbbá tette a kinézetemet azok a harcok során szerzett hegeim voltak állítólag. Mondjuk számomra mindegyik felidézett valami sötét pillanatot a harcainkból, és a kezeim remegése, meg a fülem csengése is emlékeztetett sokszor a múltra. Szakmai ártalom...

"Soha nem fogsz semmit sem elérni! Nézz magadra! Csak második döntés leszel mindenki számára!"

Még Deku sem tudja, hogy miért lettem az első helyezés megszállottja... Senki sem látta mikor a fejemhez vágták ezeket a szavakat a nagyobbak, senki sem cáfolta meg őket. Egyedül álltam talpra, és emelkedtem fel!

Pont ezért sem leszek második nálad Deku!

Az egyetlen lehetőséged vagyok.

-.-

A szórakozó helyek ajtajai lassan kinyíltak, és a természetes fényt felváltotta a mesterséges neon fények kavalkádja a kis utcákban. Az emberek az óra kattogásával együtt egyre bizonytalanabbul tudtak már menni az alkohol hatása miatt. A rossz útra tért nők, kik az életben maradásért küzdöttek szégyentelenül hívogatták magukhoz a férfiakat, és nőket egyaránt. Én céltudatosan kerestem egy bizonyos címet. Kiyoko nemrég küldte át nekem, azt írta, hogy itt folytathattak le pár nappal ezelőtt egy megbeszélést, esetleg valamilyen üzletet. A nyomok még frissek és pont ezért kell odamennem azonnal.