Number One...(BakuDeku)

15.fejezet

Már négy hete annak, hogy nem beszélek Kacchannal. Ma van annak a napja, hogy végre elköltözünk Kiyokóval és Kittyvel. Anya addig intézkedett a mesterem ellen, még nem túl messze lesz az új otthonom. Egy kis kertes házat kaptam, szomszédom meg a morcos mesterem, aki inkább panelházba ment volna.

Miért nem beszélek már Bakugoval? A tudta nélkül tört szét a gyenge pillanatomban....

//Visszaemlékezés//

A Todorokis incidens óta már fél órája megérkeztünk a bárba. Ha jól számolom ez már a harmadik alkohol a kezemben, amit Denki adott nekem. Őszinte leszek, halványlila gőzöm sincs mit iszok! Egyik oldalamon a felemás ül, aki szerintem már nem igazán szomjas....a jobbomon meg Kaminari aki ugye figyel arra, hogy én is fúl részeg legyek ennek a végére. Előttem meg a gyilkolós szemű Kacchan.

Már csak az hiányzik, hogy egy újságíró meglásson hazafele menet miközben az egyik oldalról dölöngélek a másik oldalra és nevetek a semmin. Jó is lenne! "Az első számú hős még túl fiatal ehhez a címhez, ezt bizonyítja az is, hogy részegen sétálgatott az utcán...blablablaaa"

Nem igazán félek ettől, mert Kiyoko elég sokszor kínált meg erős italokkal.....

Némán hallgattam a visszaemlékezéseket arra az időre amikor én már nem voltam ott.

-És arra emlékeztek amikor az új fiú Deku régi helyére akart leülni, de Bakugo elkezdett vele ordibálni?-Mina nevetve dölöngélt ide-oda. A kezében lévő pohárból néha kilötyögött egy kevés folyadék. A hallottak miatt kérdőn kaptam fel a fejemet.

-Volt új osztálytársatok?-Kérdeztem meg hirtelen.

-Igen. Miután te elmentél egy hétre rá jött...de nem maradt sokáig! Talán három napot bírt ki. Mindenből a te régi dolgaidat kapta meg, és emiatt nyomott volt a hangulat, meg Bakugo sem könnyítette meg a dolgát. Kórházba juttatta!-Sero annyira nevetett már, hogy hanyattesett a padról. Sokan egyszerre nevettek fel a látottak miatt.

-Chh! Nem a nyomorék miatt,-itt a fejével felém biccentett-miatt tettem. Egyszerűen irritált a gyerek.-Éssss...az alkohol kicsit gyengített rajtam így ez a megszólalása eléggé fájt. Miért is kergetek hamis ábrándokat? Csak elkéne felejtenem őt is, mint sok mást.

Sóhajtva ittam egy kortyot a kezemben lévő piából. Konkrétan a semmiből borult a nyakamba egy idegen lány és a barátnői. Ijedten raktam le a poharat a kezemből.

-Dekuuuuu~ Annyira, de annyira szeretleeeek! Légy a férjeeeem!- Búgta a fülembe akadozva. Az alkohol szag róla már csípte az orromat. Kínos mosollyal az arcomon vakartam le a kezeit rólam.

-Nem kéne többet innod. Rendben?- Nehézkesen kikecmeregtem a helyemről és szembe fordultam vele.- Menj haza szerintem, nehogy bajod essen.-A kamerás mosolyommal néztem rá,hátha hallgat rám.

-Ha haza kísérsz benne vagyok édesem!-Megint a nyakamba akasztotta a kezeit. A barátnői vigyorogva vették elő a telefonjaikat. ~Jaj Kami-sama..Mi lesz itt?~ Kamz nevetésemet is bevetettem.

-Nem lehet. A barátaimmal vagyok most. Hívjak neked esetleg taxit?

-Milyen hős vagy te?! Egy ártatlan lányt sem vagy hajlandó haza kísérni?!-Hisztisen engedett el és fordult el tőlem. ~Hogy az a.....~

-Nem dehogyis szívesen haza kísérlek...csak...-A volt osztálytársaim felé biccentettem kik árgús szemekkel figyelték a jelenetet.

-Ohhh...Értem!-Kezdtem megnyugodni, hogy leráztam magamról.-Lányok gyertek csatlakozunk. Megvárjuk az én Dekumat!-Az említettek bólintva foglaltak helyet szétszórva. A világoskék hajú lány csillogó szemekkel várta, hogy helyet foglaljak. Mikor ez megtörtént könnyedén arrébb küldte Todorokit és helyet foglalt mellettem. Bakugo elkapta az egyik barna hajú lányt és az ölébe rántotta. Csábos mosollyal az arcán fixírozta őt.