Number One...(BakuDeku)

32.fejezet

A függönyön átszökő fény elől bármerre is fordultam, nem volt menekvés. Ébredéshez azonnal társult a fájdalom is, mely végig szaladt a gerincemen, majd az egész testemre kiterjedt. Nyöszörögve tornáztam fel magamat félig ülőhelyzetbe az ágytámla segítségével. Hatalmas káoszt éreztem magamban. A szívem az oly régen látott nyugalommal, és boldogsággal volt tele, ezzel szemben az agyamban az önutálat és káosz tombolt.

Az éjjeli szekrényhez fordulva a telefonomat magamhoz kapva kezdtem el csörgetni Kiyokot. Ő az egyetlen kire számíthatok most. Szükségem van rá.
Hiába csörgettem meg vagy ötször, csak a hangposta kapcsolt. Még mindig aludna? Lehetséges, hiszen mindig nekem kellett kihúznom az ágyból...

Csalódottan nyomtam rá a gombra, hogy a hangpostára mondjam el minden gondomat a mesterem helyett.

-Kiyoko...Úgy érzem tegnap este hatalmas őrültséget műveltem!-A hangom a reggel, meg talán a tegnap este történtek miatt rekedtesen csengett.-Rémlik Kacchan, meg egy pultos fiú... Rámásztam volna a pultos csávóra?! Nem... Hiszen táncoltam... szőke, kócos haj..Kacchannal táncoltam! És rengeteget ittam, nem viccelek.. baromi sokat! Az is megvan, hogy találtam egy nyomot, de nem emlékszem most rá pontosan.. Egy fiú.. Egy fiútól igazán forró csókokat kaptam, de én is adtam neki bőven. Egy kisboltban is voltam vele, ahol még több alkoholt vettünk! Még jó hogy nem a kórházban ébredtem egy gyomormosás után! Akkor emlékszem a meztelen felsőtestére.. várjunk mi?! Hogy mire emlékszem?! A..Az ágyra fektetett... Kiyoko... Lefeküdtem valakivel!?

Nemmm! Nem történhetett ez! Nem lehetek ennyire felelőtlen!
Az őrölet határán álltam már, nem mertem magam mellé pillantani, hiszen akkor azonnal megtudom ki is fekszik mellettem, és félek.. rettenetesen! Már mindenre emlékszem, csak az illető arcára nem, mert talán kiakarom törölni őt a fejemből...

Remegő kezemet ajkaimhoz szorítottam, hogy mikor a mellettem szuszogóra pillantok nehogy fel nyüszítsek.  Másik tenyeremet a dübörgő mellkasomra helyeztem, és lassan kezdtem el oldalra fordulni. Fülemben csakis a szívem őrült dobogása volt hallható, mint egy megvadult oroszlán ki a ketrecét szedi éppen szét.

Azonban a látottak miatt az oroszlán kis macskává változott egy pillanatra, majd újra őrjöngésbe kezdett.

~Nem..Nem! Nem...Nem..Nem. Nem. Nem! Nem!~

A gondolataim teljesen megzavarodtak, és az agyam egy mocskos játékba kezdett.

Újra.. Újra éreztem magamon csábító érintéseit, melyek az egész testemet bejárják, és én éhezem ezekre.
Vágyom rá, mint a levegőre, de irtózom tőle akárcsak az elbukástól. Igazán vicces, hiszen ő a vesztem.

Sikítva söpörtem le magamról a takarót, de a mocskos képek, gondolatok így sem váltak köddé. Az ágyból is lecsúsztam, majd a sarokba bújtam el. Kezeimet a füleimre tapasztottam, hogy elnyomjam az összes hangot a fejemben, nem akartam hallani semmit sem!

Saját magamat akartam elhallgattatni!
Élveztem az estét.
Többet akartam.
Nem.

Őt akartam.

És, most hogy egyszer megkaptam, félek, hogy nem tudom többet elnyomni magam.

Nem.Nem.Nem.Nem.Nem!Nem!Nem!Nem!Nem!NEM!NEM!NEM!NEM!

.-.

Egy baromi nagy sikításra ébredtem, mely a szart is kiijesztette belőlem.

-Ki a faszom ordítozik korán reggel? Lenyomok valamit a torkán, azt akkor játsszon ébresztőórát bazdmeg.-Idegesen fordultam oldalra, a jól ismert kellemes illat azonnal nyugtatni kezdte a már most pattanásig feszült idegeimet. Mielőtt újra kellemes álomba tudtam volna merülni, a szoba egyik pontjából szürreálisan gyors légzés és nyüszítés volt csak hallható.