BEFEJEZETLEN!
Azonban helyette tudok egy masik BakuDekubal szolgalni🤭
-.-
Deku elhagyja a U.A-t,azért,hogy jobban fejlődhessen és ő lehessen a legjobb...
Pár évvel később vissza kell térnie a ballagásra.Már akkor mindenki az első számú hősnek neve...
Csak pár kortyot ivott, mikor engedte kicsúszni kezei közül. Szilánkosra törött a padlón, mind a kettőnk lábába beleálltak az apró darabok. Vér és víz keveréke folyt szét a talajon.
-Midoriya, én ezt nem bírom. Nem tudok dönteni. Megóvjalak téged, vagy az országot? Te fontosabb vagy számomra, de akkor nekünk nem lesz hely ebben a világban.-A szeme láttára hullott darabokra az egyik legerősebb személy akit ismertem. Földre zuhant papírrepülőként esett karjaimba, és remegve kapaszkodott meg bennem. Pont bennem! Én voltam az aki visszataszította a kínzó emlékek ketrecébe, miattam szenved. Ő már felakarta adni, elakart vonulni a világ elől, mikor megjelentem én a lehetetlen terveimmel.
"Felakarod adni mindazok után, hogy kiket vesztettél el?!"
"Csalódtam benned... A nagy hősben.."
Valaki ekkor meggátolt volna, egyesével tépte volna ki képzeletbeli szárnyamról a tollakat, ő boldog lehetne. Megkellett volna halnom, még akkor mikor legelőszőr találkoztam egy gonosztevővel.
-Bocsánat..-Nem jött ki több szó a számon ennél. Bármenyiszer elmondhattam, nem változtat semmin. Már régen elvesztette az értékét. Egyikünk sem bírt sírni, a szakmánk sötét ártalma lenne ez? Ne légy gyenge.
-Nem megy... Deku.-Szaggatottan emelte feljebb állát, és így szemeim elé kerültek azok a szenvedéssel megtelt, fakulni látszó lila íriszei. Nincs semmi sem rendben, de már nem is lesz.Mind a ketten elvesztünk.
"Ha azt mondom vége, akkor velem tartasz?"
Szemeimet fáradtan csuktam le, a levegő is nehézkesen jutott be a tüdőmbe, mégis a kellemetlen és fájdalmas érzések mögött ott bujkált a könnyedség.
-Most utoljára, rendben? Aztán befejezzük.-A remény apró sugara csillant meg hűvös arcán, és a pánikrohama csillapodni látszott. Elengedte a tenyerében összegyűrt pólómat, és a földre ereszkedett, hogy felszedje a pirosra festett szilánkokat.
-.-
Igazán szívbe markoló jelenetnek voltam most szemtanúja, de eléggé felcseszte az agyamat az, hogy annyira homályosan beszélgettek, hogy mindennek két értelme volt. Deku az aki a legjobban idegbe tud hozni, neki ez valami vele született képessége, vagy mi? Ez a Bisha valami meg én, mint két sarokban lévő porfogó növény, úgy díszelegtünk a nappaliban.
Mérgemben egyszerűen levágódtam a kanapéra ami felkeltette azokat a zöld szemek figyelmét is. Nem tudom mit szeretnél nyomi, de azt tudom, hogy én mit akarok! Természetesen elérlek, és megkaparintalak, ugyanis Bakugo Katsuki vagyok. Én vagyok az egyetlen választásod...
-.-
-Ti ketten! Ma este indulunk, húzzatok haza és csomagoljatok. Nyolckor innen indulunk. Két csapatra bomlunk és kívülről haladunk a főváros felé.-Fejével fordult felém, egy utolsó megerősítést várva tőlem, amit meg is kapott. Vele maradok, hogy bizonyítsak Shigarakinak, és magamnak, hogy az érzéseim hamisak.-Bakugo Dekuval lesz, te meg velem.
Kecses kezeivel bőszen mutogatott Bishamon felé, ugyanis megint elfelejtette a nevét.-Barna hajú fiú megilletődve vágta magát derékszögbe a lány előtt, és szapora léptekkel indult meg kifele.
-Ez fogyatékos.-A mesterem felemelt szemöldökkel figyelte a becsapódó ajtót.-Megfogom ölni.
Rákaptam a tekintetemet, ugyanis nála sosem lehet tudni ilyen esetben, hogy viccel, vagy komolyan gondolja. Megnyugtatásként csak egy ördögi mosolyt kaptam, egy kis vállrándítással megsózva.
-Ez meg mire vár?-Pisze orrával bökött Kacchan felé. Igazán tisztelettudó egy hölgy mit ne mondjak. A szőke fiú, a madárfészekre hasonlító hajával azonnal ugrott a sértő beszédre.
-Arra, hogy elhúzz innen a picsába. Zavarótényező vagy!-Nem akartam megtudni, hogy mi történik akkor, mikor két idegbajos ember egymással szembekerül. A légkört megtöltötte a feszültség, és már csak egy szikra hiányzott a robbanáshoz.
-Mind a ketten menjetek haza. Nincs felesleges időkettőtök harcára.
-De én itt lakok!-Kiyoko fölényes mosollyal húzta ki magát Bakugo előtt, ezzel mégjobban húzva az idegeit.
-Pontosabban egyel arrébb, de ez részlet kérdése...-Egyikőjük sem hallotta beletörődő motyogásomat, támadásra kész reflexekkel álltak még mindig egymással szemben. A lány nagyképű tekintete csak úgy sugározta azt, hogy "Én nyertem!", míg Kacchané egyszerűen csak baromi nagy idegességet árasztott. A szőkeség öblös léptekkel indult meg felém, ezzel mind a mesteremet, és engem is meglepve. Vörös szemei a vérre hasonlítottak, vagy inkább arra a színre amivel a gyerekek szokták kifesteni a szíveket? Mindegy is, egyszerűen csak egyfajta szorongást váltott ki bennem ez az egész. A közelsége, az illata, a tekintete, egyszerűen ő maga! Hirtelen hajolt hozzám közelebb.
-Nem menekülhetsz előlem. Én vagyok az egyetlen...- Ajkai súrolták a fülemet, légvétele csiklandozta a nyakamat. Kívülről úgy festhettem, mint egy tipikus tini drámában szereplő, aki éppen romantikus pillanatot él meg a szerelmével, de a valóságban inkább éreztették velem, hogy nincs esélyem a kalitkaként bezáró lénye nélkül élni. Miért szeretem? Nekem ez csak fáj... Remegő testemet a kanapé mellett hagyta, teljesen egyedül. A fehérkére még vetett egy pillantást mielőtt kilépett volna a házamból.
-Izuku...
-Kérlek Kiyoko, most ne.. Menj te is.-Mindenbe belefáradva hallgattattam el a lányt, semmi kedvem hallgatni Kacchannal kapcsolatos félelmeit. Bordó ajkait egy vonallá formálta és ruháját szorongatva hagyta el a házamat. Muszáj lehűtenem a testemet, és a gondolataimat is. Ruhástól rohantam a zuhany alá, és megnyitottam a csapot. A víz hirtelen zúdult a nyakamba, és libabőrös lettem miatta. Ruháim teljesen rátapadtak a bőrömre, hajam is hasonlóan cselekedett.
Én is rettegek, de én nem tőle félek, hanem a saját érzéseimtől!
//idő ugrás//
-Folyamatosan jelezzünk egymásnak, minimum a nap végén, rendben? Sok sikert!
Kiyoko és Bishamon egy másik irányba tartó vonatra szálltak fel, és elindultak teljesíteni a feladatunkat. Mi sem késlekedhettünk sokat, Kacchan és in elfoglaltuk a helyünket a vonatot. Szerencsére egy teljesen külön kabint fogtunk ki a több órás útra, remélem senki sem akar majd betoppanni ide.
Az ajtót elcsúsztatva jöttem csak rá igazán a dolgokra... Mostantól csak Én és Bakugo van! Menni fog ez nekem?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hibákért bocsánat😅 <<Felkell készülnöm..........>> Huuuuu...az előbb majdnem spoilereztem itt nektek... 😳😳
