Number One...(BakuDeku)

20.fejezet

Megilletődve néztem a szőkére. Otthonosan vágta le magát a kanapéra. Kitty érdeklődve nézett a vörös szeműre, ki hátra hajtotta a fejét és egyik szemét becsukta még a másikkal a kis lényt nézte. A fehér cicus egy lépést tett közelebb a fiú felé, aki gyengéden arrébb lökte a macsekot.

-Menj innen te dög.-Esküszöm,hogy Kitty érti mit mondunk neki, mert azonnal stílust váltott. Gyorsan a kezembe kaptam, miután vissza zártam az ajtót, nehogy a fiúnak ugorjon.

-Kacchan, légy kedvesebb ez az én házam. - Szigorú tekintettel néztem rá, és észre sem vettem, hogy milyen néven szólítottam hosszú idő után megint.

-Mond megint!

-Mit?-A kis cicát a szobámba vittem és a helyére raktam le, de tudom, hogy az ágyamra fog felmászni.

-A nevemet!-Mikor kifordultam a szobámból ő már ott állt előttem, és újabb szokásaként kezét a fejem mellett támasztotta meg az ajtófélfán. A másik a zsebébe volt elrejtve.

-Bakugo.-Azonnal leesett mit akar, de biztos, hogy nem fogom kimondani! Nehéz volt elengednem azt a becézést, de megváltoztam, nem leszek többé gyenge!

-Nem azt! Ahogyan szolítottál!-Kezdett betelni nála a pohár. Közelebb hajolt hozzám és minden lélegzetvételét éreztem a bőrömön.

-Nem.-A szabad oldalon könnyen kikerültem és lehuppantam a kanapémra.-Mikor is készülsz távozni?

-A te kis Kacchanod itt fog lakni, ugyanis, ha a tyúk eszed nem fogta volna fel most elmondom neked. Leégett a rohadt házam!-Idegesen lépkedett mellém, és vágta le magát a díványra. Nem szóltam semmit, nincs most erőm hozzá. A nappaliban elhelyezkedő fiókból kikerestem pár szükséges dolgot a megágyazáshoz és a szöszi kezébe nyomtam.

-Old meg magad program. Oyasumi'nasai... - Nyújtozkodva léptem be a saját helyiségembe nem foglalkozva mérgelődő fiúval. - Kacchan...

Reggel eszeveszett nyávogásra ébredtem, ami a konyhából jött. Csak tudnám hogyan került oda a macska. A takarómat lerugtam magamról és fáradtan keltem ki az ágyamból. Az órámra nézve kereken hetet mutatott. A jó pár számmal nagyobb pólómat lejjebb húztam magamon, ugyanis elakartam takarni az alsómat.

-Menj már arrébb! Az az én kajám te dög! Te kis...! - Egy sor mérgelődés után csörömpölést lehetett csak hallani. Most vagy ledobta a cicámat, vagy Kitty magára borított valamit.... Fejemet fogva léptem ki az ajtómon, és a szemem elé került egy igazán érdekes jelenet. Kacchan egyik kezében serpenyővel, még a másikkal a fehérkét hessegette el a nyers alapanyagoktól. Egyszerűen olyan... Tökéletes volt ezt látni, mintha minden reggelünk így kezdődne. ~Bárcsak, de ez egy illúzió. Soha sem lesz ilyen csodás pillanat az életemben.~

Egy keserédes mosollyal az arcomon ültem le az étkező asztalhoz, ahonnan könnyedén ráláttam a két jómadárra. Már csak egy gyerek hiányzik és... És az álmom teljesülne.

-Pusztulj már innen! Nem is értem mi a fenének vagy itt menj vissza a zöldikéhez.-A süni idegzete eddig bírta, fogta és lelökte a pultról a macskámat. Kitty szerencsére talpra esett, fújtatva nézegette a szőkét, de amint észrevett engem előadta a halálát. Mosolyogva álltam fel és vettem a kezeim közé.

-Kacchan ez csúnya volt.-A kegyes királynőt leraktam a kanapéra, aztán közelebb sétáltam a reggelit készítő fiúhoz.

-_-

Már egy órája ébren voltam, ezért neki álltam reggelit sütni. Ez mind szép és jó, de az bolhás dög végig láb alatt volt. ~Megölöm az egyszer biztos! ~