Number One...(BakuDeku)

4.fejezet

Mielőtt Bakugo rám ugorhatott volna,Aizawa sensei "kötele" kapta el.Az erei kidagadtak a homlokán.

-Nyugodj le Bakugo!-Szólalt meg a hős nyugodt és fáradt hangon.Rám emelte a hasonló tekintetét és valami furcsa fény villant benne.A fekete hajú férfi mögött Kiyoko hatalmas vigyora fogadott, leghátul ott állt ő.A régi énem mindene!All Might.A szokásos arca helyett,most egy megtört idős férfit láttam.A világító kék szemeiben ott csillogtak a könnycseppek.Az ex hős mindenkit félrelökve rohant oda hozzám.Meghatódottan rám nézett,aztán szorosan magához ölelt.Én ebben a pillanatban azt sem tudtam mit tegyek.Kiyoko észrevette ezt a kínos pillanatot és elfordulva kezdett el nevetni,hogy más ne lássa a "gyenge" pillanatát.

-Hát végre újra látlak Midoriya fiú!-Míg végig mondta elengedett,hogy a szemembe nézhessen,aztán újra magához szorított.Kínosan én is átöleltem.~Hát igen,Kiyokoval töltött idő megtette a hatását..már én sem tudom kezelni az érzelgős helyzeteket,mondjuk eddig sem tudtam valami jól,de most még annyira sem.~

-Üdv All Might!-Szólaltam meg kínosan miután elengedett.

-Midoriya fiú..hiányoztál.A régen még első számú hős most teljesen megtört oldalát mutatta nekem.Könnyezve fordult el tőlem.~Azért nem voltam valami fontos az emberek életében, most meg mindenki egy pótolhatatlan személynek tart...~

-Jhaj All...Ne légy ennyire érzelgős.Nem áll jól.-Mondta Kiyoko szánakozóan miközben megpaskolta a férfi vállát.

-Deku-kun.- Hallottam meg a pici Uraraka hangját előlem .Felé fordítottam a fejemet.Jobban megnézve ő..nem változott semmit..~ Remélem harc ügyileg azért fejlődött...~

-Ige....-Nem tudtam befejezni a mondatot,ugyanis Uraraka erőtlenül felpofozott.Kérdőn néztem le rá.A régi barátom válasz nélkül távozott.Kiyokora néztem segítségkérően.Az említett sóhajtva odalépett hozzám.

-Nélkülem semmire sem fogsz menni ilyen téren...Hiába segítesz nekem más fiúk megértésében,egy számodra rejtély-Sejtelmesen elvigyorodott a fehérke-én viszont simán olvasok belőle.-A pirosodó fejemet elfordítottam Kiyoko felől.

-Uraraka mit akart?_tereltem el a témát Bakugoról.

-Bunkónak tart amiért szó nélkül leléptél.Ezzel a cselekedettel fejezte ki az érzelmeit.-Suttogta alig hallhatóan a magyarázatot.Kiyokoval segítünk egymáson.Én elmondom neki a fiúk jelzéseit meg ilyeneket,míg ő nekem mindenki mást akit nem értek.Jó kis nyomorék csapatot alkotunk.

-Aha...köszi.-A sok egymást követő jelenet után újra beállt a kínos csend.Mindenki engem és Kiyokot bámulta.Voltak utálkozó és csodálkozó tekintetek.Hozzászoktam már ezekhez.Az évek alatt valahogy összetáboroztam magamnak "pár" rajongót,ezek után még a kamera is előszeretettel követett mindenhova....

A csendet Nezu igazgató zavarta meg.

-Kezdődik,mindenki sorakozzon!-A tekintete elidőzött rajtam,aztán némán tovább állt,hogy szóljon a többi osztálynak.

-Sorakozzatok!-Mondta Aizawa sensei fáradtan.Mindenki párosával állt be,csak én meg Kacchan maradtunk.Erőt vettem magamon és megfogtam a süni vállát és húztam magam mellé a sorba.

-Ne fogdozzá!-Kiáltott rám,mire mindenki felénk kapta a tekintetét.Kiyoko levendula színű szemei hideg fényben kezdtek csillogni.

-Ugye nem halt bele őfelsége?-Kérdeztem vissza a kelleténél bunkóbban.~Kiyoko rossz hatással vagy rám!~A tekintetemeta bizsergő tenyeremre vezettem.~Ha csak egy érintéstől így viselkedek..mi lesz,ha huzamosabb ideig kell melletted lennem?~Néma csendben hallgattam a víg beszélgetés foszlányokat.Eközben én próbáltam elnyomni a szivem fájdalmas sikolyait.

-.-

Aizawa sensei kapott el, nehogy neki ugorjak a nyugodt és összeszedett Dekunak. Zavar, hogy felettem áll, de az még jobban, hogy megváltozott...Némán figyeltem Izukut.

(Kis idő ugrás)

Mindenki beállt valaki mellé a sorba. Számomra csak Deku maradt, de ezt nem igazán bántam. Az említett oda sétált hozzám és behúzott maga mellé a sorba. Minden létező szőrszálam felált az érintésétől.

-Ne fogdozzá!-Kiáltottam rá idegesen reflexből. ~Én nem ezt akartam mondani!~Mindenki felénk fordult.

-Ugye nem halt bele őfelsége?-Kérdezett vissza flegmán. Nem szóltam vissza, tűrtem a megaláztatást, ami tőlem rendkívül furcsa.

Olyan érzésem támadt mintha kést szúrtak volna a szívembe. Felhúztam magamköré a mindentől megvédő falat. Magamba zárkózva emlékeztem vissza Arra a Dekura, akibe beleszerettem. ~Vissza kell szereznem!~

És itt a szokásos BakuDeku😍