Number One...(BakuDeku)

30.Fejezet

Az ismeretlen utcákon bolyongtam teljes némaságba burkolódzva. Fogalmam sincs merre kellene mennem, hogy bekerüljek az éjszakai fővárosba. A város kijjebb eső részénél viszont hangos zene, és emberek felelőtlen kiáltásai voltak hallhatok, így én csak követtem őket, és meg is érkeztem. Minden kivolt világítva, és a lehető legkevesebb ruhát viselő tömeg mászkált. Szemeimmel elkezdtem keresni a legszimpatikusabb bárt, amit nem sokkal később meg is találtam. Elhaladtam a sor eleje mellett, hogy a végére tudjak beállni, és megvárjam amíg bemehetek, de egy kar elkapott és lelkesen kiáltott fel mellettem. 

 -Az elsőszámú!!-Rengetegen felsikítottak ezekután és rám emelték a vakus telefonjukat. ~Remek~

Végül a helyzet az előnyömre vált, ugyanis a kidobós fazon is elég nagy fanom volt, így soron kívül engedett be. Bent az alkohol és az izzadság szaga keveredett, ami így hirtelen eléggé megütött. 

Utamat azonnal a pulthoz irányítottam, hogy belekezdjek az éjszakámba. 

 -Hellooo! Adj nekem valami erőset kérlek.-A pultos fiú csak pár évvel lehetett idősebb, mint én, és sötétbarna szemei voltak, mik végig mértek engem.-Nem viccelek, valami nagyon durvát adj nekem! 

 Félmosollyal fordult hátra, a kivilágított szekrényhez, hogy előszedje a szükséges alapanyagokat. Miután visszafordult mind a ketten figyeltük a másik mozdulatait, mint két ijedt macska akik bármikor a másikra támadhatnak.
Azt hittem csak összeönti a dolgokat, de nem! A levegőbe dobta az üvegeket, és mosolyogva nézett rám. Előcsalta belőlem a kisgyermeket, így csillogó szemekkel figyeltem mit ügyeskedik össze nekem, közben ittam az italt, mely egyre jobban rombolta le a gátlásaimat. Folyamatosan rakott elém újabb és újabb adagot, mik csodálatosan néztek ki, de a végére már egyenesen ülni nem bírtam.Végül ő törte meg a kínosságot kettőnk között, és sok dolgot megosztottunk egymással.
Megtudtam, hogy 27 éves, és félig Amerikai. Meg egy igazán személyes dolog is a tudatomra jutott.... 

 //Visszaemlékezés//

 Egy fiatal, és csinos lány hajolt rá a pultra, közben csábosan nézett rám, és Atsushira is, aki éppen egy gyerekkori történetét mesélte nekem. 

-Igazán helyesek vagytok mind a ketten. Szórakoznátok egy kicsit?-Olyan könnyedén mondta nekünk ezeket a szavakat, hogy megszólalni nem tudtam. Magamban már a nevetéstől sírtam és azt ismételgettem, hogy "A saját nememhez vonzódom". 

 -Kis cicám.-Új barátom közel hajolt a lányhoz, és az arcára simított a kezével.-Meleg vagyok, mint a jó élet! Izukut meg jelenleg nem izgatod, szóval csá! 

 Az agyon sminkelt lány sértődötten nézett ránk, majd meglibbentette a hajzuhatagát és magunkra hagyott minket. 

 -Szóval meleg vagyok.-Éppen a koszos poharamat mosta el, hogy abba adhassa nekem az újabb adagot.
Az alkohol már eléggé bennem volt, így csak nevetve feküdtem el a pulton. 

 -Én is! 

 //Visszaemlékezés vége// 

 -Drága első számú hősöm, adhatom a következőt?-Lelkesen toltam elé az üres poharamat, és nagy szemekkel néztem őt. 

 -Idhe..vellle!-A nyelvem már nehezen pörgött, így a szavak megformázása hatalmas kihívás volt számomra. A sötét zöld hajú fiú viszont csak felszabadultan nevetve fordult el, hogy a legfelső polcról leszedjen egy üveget. 

 -Ez igazán ütni fog Izu'.-Az égbe dobta a tárgyat, meg egy keverő poharat. 

-Whoww!-Tapsikolni kezdtem örömömben, de mikor túlságosan hatra dőltem elvesztettem az egyensúlyomat, így kétségbeesetten kaptam a pult után.
Gondolkodni nem volt időm, csak menekülni akartam a félelem elől, mely hirtelen jött rám a billenésem miatt. A nagy hősies reflexeim úgy gondolták eddig maradnak mellettem, tehettem bármit, az asztalt már nem érhettem el, így kapálózva borultam hátra.