Number One...(BakuDeku)

13.fejezet

Sikeresen rendbe vágtam magamat az interjúra, Kiyoko is kiöltözött az alkalomra valami vállalhatóra. Kittyt nehezen vakartam le magamról, még nehezebb volt a házban hagyni egyedül, de minden reggeli katasztrófa után végre sikeresen ide értünk a megadott helyszínre. A volt osztálytársaim már vártak rám, de én némán kikerültem őket és követtem az egyik sminkes lányt.

-Deku.-Szólalt meg a mellettem lévő smink székben ülő mesterem.

-Hm?-Csukott szemmel tűrtem, hogy minden vackot rám kennyenek.

-Remélem tudod mire mit kell válaszolni.-Hümmögve tudattam vele, hogy megoldom.

-Készen vagyunk, akkor én el is megyek. Viszontlátásra Midoriya-san, Tanaka-san.- A sminkes lány hajoldozva hagyott magunkra minket. Kinyitottam a zöld szemeimet és csak ámuldoztam a lány munkáján.

-Ez egész szép lett.-Kiyoko óvatosan simított végig az arcán.

-Nem rossz.-A szememet sötétebbel húzta ki, ezzel kiemelve a szemem világító színét. Az ajkaimra egy bézs színű rúzs szerűséget kent fel...és ennyi az össz dolog amit felismertem magamon a sok smink közül. Kiyokón a kék szín uralkodott inkább. Sötétebb kékkel volt kihúzva a szeme, ami kifele menet világosodott. Valami csillámot kapott a szájára meg a szemhélyára is.

Sóhajtva álltunk fel a székekről és mentünk ki a kicsinyke szobából. A stúdióban hatalmas tömeg rohangált. Pár exkluzív rajongó is jelen volt és csak rám vártak, amint megláttak sikítozásba kezdtek én meg egy mindent lehengerlő mosolyt villantottam feléjük. Már most kattant pár fényképezőgép. Intettem a rajongók felé utána inkább Kacchanékhoz vettem az irányt. Anya a szája elé kapta a kezeit és ámuldozva nézett engem.

-Csodálatos vagy Izuku!-Megigazította a ruhámat, aztán mintha Kiyoko is a gyereke lenne, ugyanezt tette vele.

-Öhmm..köszönöm.-A fehérke kicsit hátrébb lépett a hirtelen közelség miatt. Én csak nevetve figyeltem, hogy anya nem értette a lány jeleit és tovább akarta igazgatni a fehérkén a dolgokat.

-Régen láttalak viszont Midoriya!-Csapott a vállamra Kirishima vigyorogva. Meglepetten néztem rá. Denki is üdvözölt, ahogy minden jelen lévő...Meglepett egy kicsit, hogy az én régi barátaim közül csak Todoroki van itt. ~Elértem amit akartam. Örülnöm kéne...Nincsenek már barátaim akik vissza tartanának. Kiyokóval a bűnözőkre kell koncentrálnom!~

-Gratulálok Midoriya!-Nyújtotta felém a kezét a felemás.

-Köszönöm Todoroki-san.-Mosolyogva ráztam vele kezet. Egy időben talán többet gondoltam vele, mint barátság ,de mindig visszatértem Kacchanhoz.

-Régebben már eljutottunk a "Todoroki-kunig" szóval hívj úgy kérlek.-Aprót bólintottam. A jelenlévők hamar feloldódtak és elkezdtek csevegni. Bakugo csak némán figyelt engem, néha szólalt meg.

-Sokat változtál Midoriya, de remélem még mindig engem tartasz a legjobb barátodnak.-Todoroki apró mosollyal az arcán figyelt engem. Kicsit nevettem rajta.

-Persze Todoroki-kun!

-Te, Midoriya. Mi nem ülhetünk be melléd az interjúra? Esküszöm, hogy csöndben leszünk!-Kérlelt Denki.

-Nem! Na, gyere Deku. Már oda ülhetünk, utána meg a rajongókkal kell csinálnunk valamit.-Kiyoko elkapta a karomat és maga után kezdett húzni. Kényelmesen helyet foglaltunk a berendezett kamera előtti részen. A kanapé hófehér volt, akárcsak Kiyoko haja.

Egy rövid fekete hajú, velem egyidős lány tartja velünk az interjút. Jelentősen bámul engem, szóval biztos vagyok benne, hogy a kamera előtt bepróbálkozik majd nálam. Jól tudja, hogy ott kénytelen vagyok jópofizni majd.