Number One...(BakuDeku)

28.fejezet

A táskámat az ágy mellé dobtam le, és az ablakot kitártam. A fehér  függöny a magasba emelkedett a szél miatt. Rettenetesen belefáradtam már ebbe az egészbe, nem akarom tovább folytatni! Mindent feltudnék adni.. de nem tehetem ugyebár. Tovább kell játszanom a szerepemet, mert ha nem teszek így az ellenség talál rajtam egy fogást és nekem végem. Sajnos már így is megtalálták a legnagyobb gyengeségem. Bakugo Katsukit!

A táskám legmélyebb pontjából halásztam elő a cigarettás dobozt. Nem mondanám magam függőnek, de a stressz ellen ez az egyetlen hatásos dolog. Az öngyújtómmal meggyújtottam, és ezek után már érezni is lehetett azt a jellegzetes szagot. Félig kiültem az ablakba, onnan néztem le a rengeteg fára. Igazán szép látvány volt amúgy, de egy cseppet sem érdekelt. A szürke füst a széllel szállt el, és én már éreztem is a bennem áradó nyugalmat. Zöld hajkoronámat az ablakkeretnek támasztottam és élveztem a mérgező pillanatot. Kívülre eső lábamat kilógattam, még a másikat felhúztam magamhoz és azon tartottam a kezemet. A beszívott mély levegőt könnyedén engedtem ki az ajkaim között. A pillanatomat a telefonom rezgése zavarta meg, a kijelzőre pillantva Kiyoko neve jelent meg. A zöld gombra nyomtam, majd kihangosítottam.

-Mondjad.-Újra megszívtam a kis szálat.

-Wooo...megint micsoda kemény ember lettél. Ez tetszik!-Szórakozott hangja csengett fel ami miatt enyhe mosollyal az arcomon forgattam szemet azonnal.-Csak a küldetésről akartam veled beszélni.

Némán hallgattam mit fog mondani.

-Figyelj oda az érzelmeidre! Ezért nem akartam veled elengedni, mert ha veszítesz, akkor az miatta lesz! Eddig aránylag jól tartottad a hideg ábrázatodat, de hosszú ideig is menni fog? Aggódom érted! -Kifújtam a füstöt, és fejemet lehajtottam. Kezeim elgémberedettek, és tehetetlenül testem mellé hullottak.

-Jól tudom mindezt Kiyoko. Még mindig túl nagy hatással van rám, de mit is várunk? Szeretem, hiába tagadom. Most, hogy bevallottam talán könnyebben fogom elengedni.

-A f@szt fogod könnyebben elengedni! Hányszor is játszottuk mi le ezt a beszélgetést?! Igen, a ballagáson azt hittem végre megszakadtak az érzelmeid, de nem! És ezt már Shigarakiék is tudják!

-Mégis mit vársz tőlem?! Próbálom kihozni magamból a legjobbat! Elintézem, hogy külsőleg újra semmisnek tűnjön számomra, de végleg elengedni nem fogom tudni.

-Ez is megteszi. És...tedd le a cigit!-Köszönés nélkül kinyomta a hívást. Valahogy be kell tartanom az ígéretemet. Nem lesz ez olyan nehéz, csak újra fel kell építenem a leomlott tekintélyemet Kacchannal szemben. A leégett cigimre esett a tekintetem, sóhajtva nyomtam el a párkányon majd ejtettem ki a kezemből. Ennyit a pár perc boldogságomról, gyorsan végetért.

-.-

~Tudtam!~ A kis Deku még mindig odáig van értem. Nyert ügyem van! 
Meg sem lepődök azon hogy az ablakba ül ki megbeszélni a lelki dolgait, teljesen elfeledkezve arról, hogy a mellette lévő szobában vagyok! Szerencsére az ablakomat bukóra nyitottam azonnal mikor beléptem ide, ezzel a döntésemmel hallhattam mindent!

-Dohányzol is már Deku? Jobb ha te veszed ki a szádból és dobod el, mintha én.-Nem mondom, én sem vagyok egy szent, szoktam dohányozni, de neki nem szabad! Egyszerűen nem illik hozzá.

Magamhoz vettem a telefont, és a négy hülyét kezdtem el csörgetni. Én nem követem el ugyanazt a hibát, mint ő. Kisétáltam a szobámból és kulcsra zártam.

-.-

Túl mérges vagyok Dekura ahhoz, hogy rendesen beszélgessek vele. Utálom, hogy folyton védelmezi azt a nyomorék Bakugot! Ő is tudja, hogy nagy baj lesz, ha így folytatódnak a dolgok, de őt ez nem érdekli! Csak megakarom védeni, de még ezzel sem foglalkozik mert az ő szerelmével mi lesz akkor...