Number One...(BakuDeku)

10.fejezet

A kezemben tartottam az ájult és összetört mesteremet. Az utcán járok nagy ívben elkerültek minket, valahogy nem csodálom. Akik meg felismertek vagy elővették a telefonjaikat és fotózni kezdtek, vagy csak nagy szemekkel bámultak. Nekem persze mosolyognom kellett rájuk, mert ez egy hősnél alap.... ~Holnap jelenésem van egy interjún, erre én sem festek szebben, mint Kiyoko... Hogyan magyarázzuk ki magunkat ebből?~ Fáradt sóhajjal engedtem el a zavaró gondolatokat. A nap ebben a pillanatban tűnt el az égről, de még így is elég világos volt ahhoz, hogy az emberek örömködve járkáljanak kint.

Fiatal szerelmesek fogták egymás kezét, kisgyerekek hangoskodva játszottak, az idősebbek meg egyszerűen élvezték az időt... Akik most végeztek nagy valószínűséggel bulizni vannak.

Egy fehér kóbor macska a semmiből mellém verődött. Igazán aranyos volt ahogyan azokkal a gyönyörű, macskához nem illő kék szemeivel bámult rám. Aranyos nyávogás hagyta el a szájját. Még fiatal volt, mert eléggé ügyetlenül ment és a nadrágom szárát igazán érdekes játéknak találta.

Jót mosolyogtam az ártatlanságán. Régebben én is ilyen voltam? Egy segítségre vágyó kicsi? Aki egyedül ügyetlen, sok gondot okozó...

-Engem nem zavarna ha befogadnám...Anyától meg úgy is elköltözök. Kiyoko meg külön lakást akar egy helyen.-Gondolkodtam hangosan miközben a kicsi cicát néztem mellettem.-Akarsz velem élni picúr?-Kérdeztem nevetve a macsekot aki nagy nyávogásba kezdett.-Ezt igennek veszem.

Nem kellett kézbe vennem a kis állatot, mert ő ügyesen követett engem. Lassacskán megérkeztünk anyám házához. A jókedvem eddig tartott, ezt persze Kitty is megérezte..Igen, így neveztem el, mert nem volt jobb ötletem, de nekem meg a cicusnak tetszik. Kicsit dobtam Kiyokon, hogy jobban megtudjam fogni. Egy mély levegővétel után megtettem az utolsó lépéseket.

-Megjöttünk!-Kiáltottam be a házba. Levettem a cipőmet az ajtóban, majd a helyére raktam. Kitty megszeppenve nézett körbe a nagy kék szemeivel, meg sem mozdult. Mosolyogva vettem őt is a kezembe és indultam el a nappaliba. Az említett helyiségben ott volt anya, aki a kanapén feküdt, Mitsuki-san aki őt nyugtatta. Kacchan apja aki aggódva figyelte őket, és a tüsi hajú aki engem méregetett gyilkos szemekkel.

-Felviszem Kiyokot a szobámba, aztán fél órán át lehet engem ostromolni, de utána fontosabb dolgom van.- Mondtam nekik érzelem mentesen, és ez teljesen igaz volt. Utánuk házat kell találnom, kettőt is egymáshoz közel. Aztán tervezhetem a holnapi napot. Kitty-t is el kell rendeznem estére, meg persze a mesteremet is...

-Ez nem íg yműködik Midoriya! Nem te mondod meg mikor lehet téged lecseszni! Tudod mit szenvedett anyukád a távollétedben?! És most, hogy itt vagy most is csak fájdalmad okozol neki!-Üvöltözött velem Mitsuki-san. Eléggé közel kerültek egymáshoz az látszik, de attól még velem ne veszekedjen...

-Aham, de még nem kezdődött el a fél óra. Felvinném a kezemben tartott ájult nőt, és persze a sebeit is ellátnám, ha nem baj.- Nem vártam meg a reakcióját. Felbaktattam a lépcsőn egészen a szobámig. ~Semmi sem változott itt..~ Egy szomorkás mosollyal az arcomon néztem körbe. Kiyokot óvatosan leraktam az ágyra. Sehol sem volt por, látszik, hogy anya takarította helyettem is ezt a szobát. Rengeteg régi kép lógott le a falról, mind a gyerekkorom fontos részének egyik pillanatát mutatta be. Kisétáltam a szobából egészen a mosdóig ahol elővettem az elsősegély dobozt.

-.-

Idegesen trappoltam be Dekuék házába. Anyám meg Inko-san éppen beszélgettek a nyomorzsák drasztikus változásáról. Szemeimet megforgatva mentem be a konyhába, hogy töltsek magamnak inni. Az évek alatt sokat voltam itt, szóval feltalálom magamat. A Furahajúék is sokszor jöttek velem ide. A legdurvább az volt, hogy még Deku ágyában is aludtam már..khmm..nem is egyszer. Idegesít, hogy visszajött. ~Miután elment fura érzelmek vettek körbe, végre rendbe raktam őket..erre mindent felborít!! Miért kellett visszajönnie?! Nem elég neki, hogy elvette előlem a number one címet, de még idegileg is tönkre akar vágni?! ~Idegesen csaptam le az asztalra a poharamat. ~Nem csak engem tesz tönkre, de mindenkit aki körülötte van! Azt a régebbi Dekut akarom, akit szerrrrreeee...ahs..Utálom ezt a szót!!~

Ebben a pillanatban toppantott be az említett személy a kezében az ájult fura nővel, meg egy fehér macskával. Még idegesebb lettem amint megláttam, hogy legyőzött valakit. Gyilkos pillantásokkal díjjaztam őt.

/Írói szemszög/

Bakugo a lelke méllyén tudta, hogy ugyanúgy szereti ezt a Dekut is, mint a másikat...Csak a határozottabb fiút nehezebb megszerezni, mint a kis elnyomottat.. A vörös szemű már megbékélt a tudattal, hogy neki csak is Midoriya kell, de mindent felborított benne a fiú hirtelen megjelenése...

Izuku meg egyszerűen nem vesz tudomást a kiáltó érzelmeiről, a belső fájdalomról, mely hamarosan megöli a zöldikét...

A háttérben meg hatalmas vihar készülődik, melynek az oka a vágy, szerelem.

Dabi maga mellett akarja az exhősnőt, de nem tudja milyen ok miatt...

Kiyoko aki mindenhol keresi a bűnözőt, de azzal álcázza, hogy csak elakarja kapni....

Bakugo akit megőrjít az új érzelem és a tehetetlenség....

És itt van Deku, ki nem figyeli a jeleket és a végzetébe rohan...

Mindannyian már most a vihar kellős közepén vannak.

Hoii! Itt vagyok egy rövidebb résszel..amit örömmel írtam meg az online órákon. XD

Remélem tetszik nektek ez a nyugisabb rész...ezek után már azt tervezem, hogy kicsit bepörgetem a részeket, hiszen itt az ideje, hogy kezdődjön az a vihar.

És igen...szegény kis macskát, mivel nincs jobb ötletem ezért lett "Kitty".....Na igen, konkrétan a saját nevemet adtam neki, de nem baj.

Köszönöm a rengeteg megtekintést,meg csillagokat!

bye bye <3

Így kell elképzelni Kitty-t...Szerintem olyan kawaii....

Itt meg a BakuDeku...😳😳