Number One...(BakuDeku)

22.Fejezet

Shigaraki a fiú felé ugrott kezét maga előtt tartva. Tenyere bizseregni kezdett még a gondolatra is, hogy végre végezhet Bakugo Katsukival! Nem baj, ha meghal, hála az égnek sok új dologgal kerültek szembe, ami az erejüket növelte. Hogy is fogalmazzak, új tagok talán, ez lenne rájuk a legjobb kifejezés, vagy foglyok? A lényeg úgyis a képességük! Midoriya  körül a villámok még gyorsabban cikáztak, idegességében. Katsuki bele is halhat ebbe a támadásba! Nem tudják milyen új dolgokra tett szert a másik... Egyszerűen minden lelassult... Oldalra fordult, kezeit a jobb lendület miatt maga mellé húzta, cipőjével az égbe lökte a kavicsokat. Ellökte magát a talajtól, a földön egy zöld villámlás ment végig kisebb kör alakban. Nem... nem engedheti meg, hogy Kacchan sérüljön meg! Tudta, hogy túl szép álomban élt az elmúlt napokban! Jobb karját előre nyújtotta, szép lassan a két férfi közé került. 

Minden a tervei szerint alakultak, beugrott a szőke elé, ezzel megvédve őt. Azt a fiút kit titokban szeret kiskora óta, de ezt csak csendben teheti. Azt aki miatt erre a pályára lépett, hogy mindig mellette legyen! Minden miatta van! Neki nem lett nagy baja, vagyis nem halt bele...Elhitted mi? Pontosan így kellett volna történnie, ha az élet könnyű lenne, ha a világ nem lenne tele sötétséggel..

Shigaraki Tomura arcára egy vérfagyasztó mosoly került, szemei összeszőkültek.  Mániákusan nézte az áldozatát. Az élet mocska eléggé megedzette ahhoz, hogy az legyen aki. Vannak tervei, melyben nem állíthatja meg senki!  Sajnos a baljós jelet nem láthatta Deku a kéztől, mely a másik arcán volt. Bakugo mögött megjelent egy kapu, mivel a fiú figyelmetlen volt, és az előző támadás elől hátrálni kezdett egyenesen belesétált a lilás fekete ködbe... Sötétség után a vezető mögé dobta ki az átjáró. Spinner elkapta a fiú torkát és megszorította, Korugiri segített neki megkötözni a veszett kutyaként viselkedő hőst. Becsületét sértette, hogy megint ő került fogságba, és Dekunak kell megmentenie. Deja vu, ugye?

-Deku-kun~ Nem akarsz megmozdulni esetleg? Akkor a főnök nem szidhatna le engem, hiszen te mozogtál bele a késembe!-Kislányos hangon szólalt meg a szőke ördög. Mikor Katsuki belesétált Korugiri képességébe, ő kilépett onnan. Kontyba fogott hajából megint kiszöktek a rendetlen hajszálak, és pár a lány arcába hullott. A fiú nyakához szorította egyik kedvenc kését, nem sok kellett volna ahhoz, hogy érintkezzen a sima bőrrel. A vörös vér vonzotta a lányt, mint kisgyereket a cukor. Izgalmában keze elkezdett remegni, még a gondolatra is, hogy ennek a fiúnak a vére folyhatna végig a kezén. A meleg folyadék, amiről tudja, hogy megölt valakit. Egyszerűen csodálatosnak találja! Az még jobb, hogy igazán vonzónak találja Izukut..
Nyilvánvalóvá vált, hogy egyenesen belesétáltak a csapdába. Himiko is tökéletesen eljátszotta az elején a sérült szerepét, ő meg bedőlt neki, akárcsak a naiv iskolások. Shigarakai vörös szemei kiszúrták ahogyan a sebes kezek ökölbe szorulnak. Erre a pillanatra várt, a kezében van egy kártya, bármi is lesz a reakció ő nyer!

-Tudod Midoriya, a csapatom eléggé szeretné kipróbálni a kínzást egy élő emberen. És, most pont van nálunk egy!-Kiegyenesedett és lassan a földre tepert felé kezdett sétálni. Fekete csizmájával az oldalába rúgott elég erősen, a szőke összegörnyedt és felköhögte azt amit nem lett volna szabad. Himiko sárga szemei megcsillantak a pirosat látva, lelkesen ugrott fel egyet. Az éles késre nem figyelve érintette hozzá a fiú torkához, szerencsére csak egy kis karcolás keletkezett. Midoriya élesen szívta be a levegőt, magát okolta a helyzet miatt, óvatlan volt!

-Mit akarsz Shigaraki?!

-Őt, ha megkapom te elmehetsz. Vagy téged kérlek, és ő mehet el. Gondolj bele, az embereknek az első számú a fontos, és nincs is itt senki aki elmondhatná te adtad oda nekünk az ártatlan hőst.-A kékes hajú kitárta karjait, hogy mutassa ebben az undorító helyzetben még egy madár sem jár arra. Botladozva rakta maga elé lábait és közeledett Deku felé.