Number One...(BakuDeku)

18.fejezet

Csak megemlítem, hogy ebben a részben tuti lesz csúnya szó! Innen is puszilom miatta az egyetlen és utánozhatatlan Bakugo Katsukit!

Így a végén elolvasva nem is lett annyi, mint amennyit vártam "-"

-.-

Az égett test miatt a düh járta át az egész testemet. Nem vagyok hülye, azonnal összeraktam, a hiányzó darabokat. Én ezt nem hiszem el! Magam mellé engedtem azt a férget!

Lendületből fordultam hátra és húztam be Bishamonnak egy hatalmasat. A fiú a mellette lévő téglafalnak esett, szája felrepedt és lesz majd egy szép lila foltja a szeme alatt.

-Te utolsó nyomorult állat!-Sziszegtem, miközben lassan és hátborzongatóan közeledtem a földön fekvőhöz.-Azt hitted nem jövök rá? Látszik, hogy hozzám képest egy senki vagy...Dabi.-A nevénél elkaptam  a pólóját és annál fogva rántottam magamhoz közelebb. A jobb kezemet ütésre készen felemeltem.

-Várj! Kérlek Kiyoko-san!- A hangja remegett a félelemtől, a két kezét pedig az arca elé emelte védekezésképpen. Nem így kéne viselkednie egy gonosztevőnek szerintem! Főleg nem Dabinak! 

-Mit akarsz?

-Én nem Dabi vagyok. Végig veled voltam! Mikor bejöttünk, meg az előtt is.- Remegő kezeit óvatosan elemelte a könnyes szemei elől. Olyan volt, mint valami törött lábú kutya...Még az én nem létező szívem is megesett rajta, annyira szánalmasan festett.

-De előtte voltál már itt, NÉLKÜLEM!-  A pólót elengedtem és Bishamon  egyből hanyadtesett.

-Kiyoko-san az már vagy egy órája volt.

-.-

Mióta külön váltunk Kacchannal, azóta egyedül járom a sikátorokat és keresek. Olyan, mintha tűt keresnék a szénakazalban, egyszerűen lehetetlen! Nagyon ügyesen eltüntettek minden nyomot maguk után. 

-Kami-samaaaa..térden állva könyörgök neked, adj valami nyomot amin elindulhatok.... Kérlek!- Mérgesen dobtam félre a kezemben lévő konzervet. Elegem volt mindenből! Haza akartam menni Kittyhez, befeküdni a puha ágyamba és az álmomban olyan életet élni amilyet mindig is akartam... Kacchannal...

-Mivan nyominger? Nélkülem semmit sem találsz. Ch.. Szánalmas balfasz vagy!- A szőkeség megint a falig tolt engem ahol, jobb kezével megtámaszkodott a fejem mellett, még a ballal elvett valamit a hajamból.

A kivett valamit a szemeim elé húzta. Egy papír fecni díszelgett az ujjai között. Kikaptam a kezéből, amint megláttam rajta számokat. Muszáj komolynak lennem, hiszen lehet, ez kulcs a banda elkapásához!  A kis darab égett volt a szélein. Fogadni merek, hogy Dabi akarta elégetni.

-Ez egy telefonszám és egy név! Meg még valami, de annak hiányzik a fele...-Mérgelődve bújtam ki a fiú karja alatt és indultam haza fele. Kacchan trappolva közeledett felém.

-Én találtam! Nyomorék nem hagyhatsz ki engem a fontos részletekből!- Indulatosan kiakarta tépni a kezemből a kis lapot, én viszont ezt nem engedhettem. A cédula nem bírt el velünk, egyszerűen kettészakadt, mintha ezzel mindent megoldana. 

-Add vissza Katsuki! Te ehhez a küldetéshez gyenge vagy, értsd meg! Még Kiyoko egyszerű fojtogatását sem bírtad ki!- Végszóként visszavettem a hozzám tartozó papirost és a falzsebembe gyűrtem. 

Némán vártam. hogy mikor ront nekem állatmódjára, de semmi. Még egy rossz hangot sem adott ki. Átfutott az agyamon az a gondolat, hogy lehet megint elkapta az a nyálkás szörny, mint régebben és éppen fulladozik. Azzal csak elbírna már, nem?

Kérdőn fordultam felé, de ő kikerekedett szemekkel nézett előre. Én is abba az irányba fordultam. Tűz! Kacchanék háza lángokban állt. 

~Hogy nem éreztem eddig tűz jellegzetes szagát?! És a kiáltásokat hallanom kellett volna!!~

Ha már a szaglásom és a hallásom bedöglött, a reflexeim még tökéletesek voltak. Rohanni kezdtem az omladozó ház felé. Körbenézve már itt volt pár hős, de a legtöbb tanácstalanul nézte a helyzetet. Utálom az ilyeneket. Ha hős vagy akkor cselekedj, ne tátott szájjal várj a csodára!

-Mi okozta a tüzet? Sebesültek vannak? A tömeget megnyugtatták? Mióta ég a ház?-A sárga szalagot felemeltem és bebújtam alatta. Mindenki rám szegezte tekintetét, voltak akik még meg is hajoltak előttem. Én csak komor arckifejezéssel közelítettem meg az épületet. Felmértem milyen a helyzet. Nem volt vészes, de az biztos, hogy ezek után nem fognak egy jó ideig itt lakni.

-Midoriya-sama, nagyjából 15 perce gyulladt ki egy gyertyától, ami a függöny mellett helyezkedett el. Két személy tartózkodott a házban, mind a ketten megúszták pár kisebb sebbel, de azokat most látja el az orvos. A tömeg is csöndes. Örülünk, hogy ön is itt van!- A fiú láthatóan megkönnyebbült és egy halvány mosolyt is ejtett felém. Én csak megpaskoltam a vállát és bólintottam neki.

Nincs túl sok dolog amit tehetnék, ez nem az én feladatom. Sóhajtva sétáltam oldalra, hogy onnan is felmérjem a házat. Mit ne mondjak szépen elintézett itt mindent az a kis nyavalyás láng...

-Midoriya.-A hang irányába fordítottam a fejemet és a felemással találtam szembe magamat.

-Heló Todoroki-kun. Te?

-Segíteni vagyok itt. A jéggel.- Bólintottam neki, ezzel jeleztem, hogy megértettem. Szóval vagy jeget irányít a tűzre és az ott olvad el, vagy már egyből használja mellé a tűz képességét és alapból vizet enged a tűzre....Nem tudom, de nem is igazán akarom megkérdezni.

-ITT MEG MI A FÉSZKES FENE TÖRTÉNT? KI VOLT AZ A HÜLYE AKI MIATT FELGYULLADT A HÁZAM! MEGVEREM AZT A BARMOT AZ IS BIZTOS!-Kacchan olyan volt, mint valami elmebeteg, csak üvöltözött és üvöltözött...Senki sem merte megállítani. Inkább nagy ívben kikerülték. 

-Egy gyertya volt.-Közölte vele a tényt nyugodt hangon, mire vörös íriszeit felénk kapta.

-MI TART AKKOR ENNYI IDEIG?! MIÉRT NEM OLTJÁTOK MÁR EL AZT A KURVA TÜZET!? NE CSAK BÁMÉSZKODJ TE FELEMÁS BAROM, HANEM MENJ ÉS CSINÁLD A DOLGODAT!-A  nyugodt fiú gallérját kapta el és azzal vonta magához közelebb. Én csak megfigyelőként vettem részt a szituációban, nem láttam értelmét annak, hogy közbe szóljak. Nagy fiúk, megtudják oldani...

-Vannak itt gyakornokok is, akiknek ez tökéletes feladat kezdésnek. Ennek a háznak úgy is mindegy.-Teljesen igazat adtam neki, de egy kérdés a fejemben maradt. Hol fog laknii a Bakugo család?

Milyen chilles kis rész lett ez...
Komolyan Kittiiiii..ez már a 18.rész, kezdődjön már az izgalom!!! Aihss...

A kedvencem ez a sok hangulatingadozás amúgy....

Hibákért bocsánat, hamarosan javítom.

Új borító, hogy tetszik? *-*