Kindred Spirits [George Russell fanfiction]

HATODIK

2021, március
Bahrein

A száguldó cirkusz belülről valójában egyszerűen csak totális káosz, de ezt mindenki nagyon ügyesen igyekszik eltitkolni.

Pár pillanatig komolyan azt hittem, már elfelejtettem, mennyire meg tud zakkanni a szezonkezdés előtt mindenki, de aztán rájövök, hogy ezt az őrületet lehetetlenség elfelejteni. Szinte érzem, ahogy egy nagy kő esik le a szívemről, amint végre felszállunk a gépre és mindenki elcsendesedik egy kicsit. Behunyom a szemem és kiélvezem a békés csendet, mert az elkövetkezendő időszakban egy ideig egészen biztosan nem lesz erre lehetőségem.

Óvatosan megmozgatom a bokámat. Szinte teljesen helyrejött, amit mosolyogva nyugtázok. A három héttel ezelőtti kirándulásunkról Russ hősiesen hazacipelt, felhívta aput, megnyugtatta aput, hogy talán nem akkora a baj, hogy most de azonnal autóba üljön és összeszedjen minket az erdőszélén, majd hazavezetett és közben annyit szövegelt, hogy el is felejtettem, mennyire mocskosul fáj a lábam. Otthon apu ragaszkodott ahhoz, hogy valaki megröntgenezze a bokámat, úgyhogy még akkor este elcipelt az ügyeletre és kivárta velem a körülbelül három órát, amíg sorra nem kerültem. Miután megbizonyosodott róla, hogy a helyi ügyeletes orvos is ugyanazt a diagnózist állította fel, mint ő vagy én - rándulás - hazacipelt és vagy két hétig úgy leste minden mozdulatomat, mintha újra óvodás lettem volna.

Szerencsére a megfelelő pihentetéssel és jegeléssel a rándulás gyorsan gyógyul, így mire elérkezett a szezon előtti tesztekre az indulás, a bokám jobbnak bizonyult, mint új korában.

Hallom, hogy apu papírokat rendezget mellettem, ki is nyitom az egyik szememet, hogy lássam, mit lapozgat ilyen őrült tempóban, de aztán megbizonyosodom róla, hogy csak szerződések, úgyhogy visszatérek a relaxációhoz. De mivel az az énem, aki nem tud két percet nyugton ülni egy helyben, hamar megunja, elkezdek nézni valami bugyuta romantikus vígjátékot. Olyat, amit Russ élvezni szokott és szörnyen kiakad, mikor belerondítok a nagy, romantikus jelenetbe valami idióta monológgal, de annyira nem tud lekötni a film, hogy elalszom rajta.

Arra ébredek, hogy földet érünk és a felszállás előtti békés csend hirtelen megszűnik. És az elkövetkezendő pár órában vissza sem szándékozik térni.

Egyik megbeszélés után jön a másik; van, amelyiken majdnem bealszom, van amelyiken lelkesen jegyzetelek és van, amin meg se jelenhetek, mert egyszerűen csak az orromra csukják az ajtót kezdés előtt.

Apu is tart megbeszélést külön az egészségügyi csapatnak. A többiek láthatóan csak reflexszerűen bólogatnak, mint akik már vagy kismilliószor meghallgatták ugyanezt, én azonban igyekszem nagyon koncentrálni és mindent a fejembe vésni. Ez lesz az első hétvégém a csapat teljes jogú tagjaként, nem akarom elcseszni.

Mind az öten bent ülünk apu hotelszobájában, ami lehet, hogy túl személyes egy hivatalos megbeszéléshez, de mivel jóval kevesebben vagyunk, mint a mérnökök, a szerelők vagy a vezetőség, egyszerűen kiszorultunk a földszinti tárgyalóból. Maddy felvilágosít, hogy ez általában így szokott történni. Apu az egyik karosszékben foglal helyet, ölében rengeteg papír hever egymásra halmozva. Az asztaltól elhúzott székeken ülnek a pilóták személyi edzői, Fergus és Aleix, mellettük pedig mi foglalunk helyet Maddyvel, a csapat masszőrével, egy fekete kanapén. Természetesen az egészségügyi részleghez jóval több tag tartozik, azonban a legtöbben nem utaznak el a csapattal az egész szezonra. Vannak, akik az előzetes munkálatokban vesznek részt, vannak, akik csak az edzőtáborok alatt dolgoznak és vannak, akik készenlétben állnak a versenyhétvégék alatt, hogy ha bármi baj történne, hívni lehessen őket.

Átbeszéljük az elkövetkezendő két és fél hét menetrendjét, a tesztektől kezdve, a vasárnapi verseny utolsó pillanatáig. Sűrű a program, főleg Nicky miatt, aki három napja meghúzta a csuklóját az egyik edzésen. A tesztek két nap múlva kezdődnek, apu pedig kiadta az utasítást, hogy Nicky kezének tökéletesen kell működnie.