Kindred Spirits [George Russell fanfiction]

TIZENEGYEDIK

2021, április
Olaszország

Nem véletlen, hogy a Forma 1-es pilóták nem próbálkoznak profi táncos karrierrel.

Legalábbis ahogy elnézem Landot a hatalmas képernyő előtt ugrálni, ez a gondolat fogalmazódik meg bennem - teljesen jogosan. Hiába mutatja a játék előre a lépéseket, őt ez egyáltalán nem érdekli, helyette inkább felváltva üvölti irtó hamisan a dalszöveget és operál értelmezhetetlen mozdulatokkal, mindezt totálisan a zene mellett.

Lassan három hete annak, hogy elutaztunk Bahreinből és véget ért az idény első versenyhétvégéje. Amilyen rosszul végződött a szombati időmérő, a futam annyival több meglepetést tartogatott. Vasárnap Russ arcán nyoma sem volt az előző esti feszültségnek, mindenkivel kedélyesen elcsevegett, arca kisimult volt és annak ellenére, hogy kábé hajnali háromig borzasztó vicceket meséltünk egymásnak, egyáltalán nem látszott fáradtnak. És valószínűleg egyáltalán nem is volt az, mert az utolsó helyről végül tizenharmadikként fejezte be a futamot, ami a csapat számára óriási eredmény és előrelépés volt, hiába nem járt érte pont. Russ-szal madarat lehetett volna fogatni a verseny után.

Körülöttünk óriási a hangzavar. Már szinte a fél paddock a Williams garázsa körül ácsorog és Landot nézi, aki baromira élvezi ezt a Just Dance témát és azt, hogy mindenki őt figyeli.

Eredetileg csupán az időt akartuk elütni a williamses szerelőkkel azzal, hogy rákötöttük az egyik hatalmas képernyőre az Xboxot, amíg a pilóták és a vezetőség a médiának nyilatkozik, de aztán arra lettünk figyelmesek, hogy egyre többen csatlakoznak hozzánk és végül egy egész Just Dance bajnokság kerekedik ki a dologból. Ennek első és egyben utolsó helyezettje is egyértelműen Lando, mert bármennyire is élvezi a zenét, táncolni, azt nem tud.

Russ fél kézzel támasztja a fejem fölött az oszlopot, ezzel enyhén kitakarja előlem a napot, így talán nem vakulok meg teljesen az éles fénytől. Másik kezében a mobilja és rajongói üzenetekre válaszolgat, amik közül néhányat megmutat nekem is, mert még a mai napig nem hiszi el, hogy százezrek szurkolnak neki. A kezemet napellenzőként használom, hogy jobban lássam a képernyőt és mindketten a telefon fölé hajolva olvassuk az üzenetet, amiben valaki azt írja, hogy egy nap Russ egészen biztosan világbajnok lesz.

Lando egyszer csak olyan hangosan üvölt fel, hogy mindketten felkapjuk a fejünket.

- Csak ne engedd, hogy valaha is a tánctudásával próbáljon meg felszedni egy csajt. Csak szólj neki, hogy ez borzasztó ötlet.

Elvigyorodik.

- Persze, szólok – mondja olyan hangsúllyal és olyan széles vigyorral az arcán, hogy tudom: bármikor hagyná, hogy Lando totálisan beégesse magát.

- Rendes vagy. Ilyen barátok mellett, kinek kellenek ellenségek? – magam előtt összefonom a karjaimat és az oszlop másik oldalának dőlök, Russ mellé.

Lando éppen magánszáma végére ér és lihegve fut felénk. Teljesítményét tapsvihar díjazza, de az arcán tükröződő elszántságból arra következtetek, hogy még koránt sincs vége a produkciójának.

- Tillie, szükségem van rád – támaszkodik meg előttem a térdein.

- He?

- Három szó. - lihegi. - The Final Countdown - ejti ki lassan, tagoltan a Europe számát és, hogy nyomatékosítsa szavait minden egyes tag után felemeli egy-egy ujját.

Elvigyorodom és ellököm magam a faltól.

- Esélyed sincs – feltűröm a pólóm láthatatlan ujjait, ezzel jelezve Landonak, hogy készen állok a kihívásra.