Rush

Lap 21

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Reggel mikor felkeltem első dolgom az volt, hogy megnézzem a telefonomat. Nem számítottam semmi különösebb dologra de Charles üzenetei amiket az éjszaka folyamán küldött nekem nagyon meglepett. Az üzenetekben az állt, hogy mikor Arthurral találkoztak otthon teljesen máshogy viselkedett mint eddig. Úgy döntöttem, hogy utána járok, hogy pontosan mi is a baja a fiatalabbik Leclercnek. A híváslistámból kikerestem Arthur nevét majd tárcsázni kezdtem a fiút. Nagyjából az ötödik csengésre fel is vette a kagylót.

- Szia. - szólt bele teljesen érzelem mentes hangon.

- Szia Arthur.

- Gyorsan mond mit akarsz mert nem nagyon érek rá. - szólt közbe a fiú. Ez nagyon szarul esett nekem.

- Mi bajod van neked?

- Nekem mi bajom van? Nekem ugyan semmi bajom nincs. - vágta oda nekem foghegyről.

- Ne szórakozz velem. Nem szoktál ilyen lenni. Érzem, hogy valami baj van. Miért nem vagy hajlandó nekem elmondani ha velem van bajod? - kérdeztem rá.

- Nézd nem tartozom neked semmiféle magyarázattal ha nem akarom elmondani, hogy mi bajom van akkor bizony nem fogom elmondani. Nem is értem minek magyarázom ezt pont neked. - válaszolt flegmán. A háttérből ekkor egy női nevetésre lettem figyelmes majd egy nagyon ismerős női hang mondott a barátomnak valamit. Viszont azt egyáltalán nem értettem, hogy mit mondott neki. - De ha most nem haragszol leraknám mert van fontosabb dolgom is mint veled beszélgetni. - majd minden köszönés nélkül bontotta a vonalat.

Én teljesen lesokkolódva ültem az ágyamon. Már értem mit értett Charles az alatt, hogy az öccse máshogy viselkedik mint eddig. Életében nem beszélt így velem és még akkor se rázott le engem ha éppen nagyon elfoglalt volt. Miután nagy nehezen feldolgoztam az előbb hallottakat felkeltem az ágyból és elkezdtem a szokásos reggeli rutinomat. Ma a reggelit ki hagytam mert késésben voltam így rohannom kellett a buszhoz, hogy elérjem és ne késsek az iskolából. Az iskolába érve szokásosan a szekrényemnél találkoztam Emmával. Akit sajna egész hétvégén ignoráltam.

- Valami elfogadható magyarázatot kérek, hogy mért is néztél levegőnek a hétvégén. - nézett rám csúnyán a barátnőm.

- Azért nem válaszoltam neked meg ignoráltalak egész hétvégén mert nem voltam otthon.

- És még is merre jártál? - vont kérdőre.

- Abu-Dzabiban voltam. Mert találkozom volt ott valakivel.

- Csaknem randid volt valami arab pasival?

- Mi? Nem. Charleshoz mentem.

- Mért is? Úgy tudom, hogy nem beszéltek egymással. - értetlenkedett a barátném.

- Nem meséltem el neked azt, hogy a szalagavató után a házunknál várt engem Charles és bevallotta, hogy szerelmes belém és bocsánatot kért amiért ignorált. Majd mondta, hogy szakított Giával és ha esetleg én érzek valamit iránta akkor lehetne közöttünk valami. Én kértem tőle pár nap gondolkodási időt majd mikor már döntöttem elutaztam hozzájuk a szezonzáróra és ott összejöttünk.

- Aztiii Laraa gratulálok. Jaj végre egy kis boldogság az életeben.

- Itt még azért nincs vége a mese délutánnak. De majd csak akkor mesélek miután vége a sulinak. - ezzel is húzni akartam az időt. Emma egy mély sóhaj kíséretében törődött bele hogy tényleg nem fogok a suli végéig mondani semmit. Rengeteg más dolgot osztottunk meg egymással mígnem az utolsó óráról is kicsengettek és Emma elrángatott egy kávézóba, hogy egy nyugodt helyen tudjunk tovább beszélgetni. Miután leülni egy asztalhoz az egyik pincér jötté és fel is vette a rendelésünket majd nagyjából öt perc múlva már mindketten élveztük a meleg kávé ízét a szánkban.

- Na mesélj mit nem mondtál még el nekem.

- Ma reggel kaptam egy üzenetet Charlestól, hogy alig bír az öccsével és hogy teljesen máshogy viselkedik mint szokott. Én ezért úgy gondoltam, hogy felhívom és megérdeklődöm, hogy mi baja van neki. Mikor felvette már akkor bunkó volt velem majd mikor rá kérdeztem, hogy mi baja van most konkrétan velem azt felelte, hogy semmi közöm hozzá meg hogy nem tartozik nekem semmiféle magyarázattal majd még mielőtt kinyomta volna a hívást egy női hangot hallottam a háttérben és ennyi.

- Azta nem néztem ki ezt Arthurból hogy képes lesz veled így viselkedni. Nem lehet, hogy az a rejtélyes női hang gazdája van annak hátterében, hogy Arthur ilyen lett? Vagy nem lehet, hogy azért viselkedik így mert összejöttél a bátyjával?

- Arthur állítása szerint nem zavarja, hogy én és a bátyja együtt vagyunk bár lehet ez is közre játszik a dologban. Az meg hogy a női lehet a dologban akinek a hangját hallottam az is meglehet. De nagyon zavar, hogy nem tudok semmi és hogy így viselkedik mind velem mind a saját testvérével. - sóhajtottam mélyen.

- Azt elhiszem. De lehet, hogy ez csak egy ilyen kis fellángolás nála és nem fog sokáig tartani és hamar észbe kap. - próbált jobb kedvre deríteni a barátnőm.

- Hát jó lenne mert azért mégis csak nagyon közel álltunk egymáshoz és nem szeretném ha ilyen kis semmiségen menne tönkre a barátságunk.

- Hidd el minden megfog oldódni nem lesz semmi baj. De nekem sajna mennem kell mert anya már vár rám. Megígértem neki hogy elmegyünk kicsit shoppingolni. Puszi drágám és bármi van azonnal írjál nekem. - majd megölelt.

- Szió Emma. - köszöntem el tőle én is. Én még egy kicsit maradtam a kávézóban és gondolkodtam reggel történteken. A hosszas gondolatmenetemet a telefonom csörgése zavarta meg. A képernyőn Daniel neve állt.

- Szia Danny. - szóltam bele vidáman.

- Ej de vidám valaki. - röhögött a telefonba az ausztrál barátom. - Gondoltam felhívlak, hogy megkérdezzem, hogy mizujs veled mostanában?

- Röviden összevesztem Arthurral és csajos beszélgetést tartottunk a barátnőmmel Emmával.

- Várjál jól értettem, hogy összevesztél a kis Leclercel? - kérdezett vissza a vigyori barátom.

- Igen jól értetted. Várjál elmesélem, hogy mi is történt. - majd szépen elmeséltem Dannynek is az egész sztorit.

- Az igen. Melletted csak úgy történnek az események. De a kiskölyök is hülye ha képes ilyenek miatt oda dobni a barátságotokat.

Még egy darabig beszélgettünk Daniellel majd neki mennie kellett így elköszöntünk egymástól és én szépen haza indultam. Otthon a hűtőn egy cetli fogadott anyától miszerint be kellett mennie az ügyeletre dolgozni kaja a hűtőben és valószínűleg reggel jön csak haza. Otthon csak én voltam meg a kutyám. Leültem a kanapéra és elindítottam a netflixen egy sorozatot amin szépen elaludtam. Arra keltem elsőnek fel hogy Joker jelzi, hogy éhes és hogy etessem meg. Amint ez megvolt újra leültem a kanapéra és ismét elaludtam a sorozaton. Majd másodjára már arra keltem fel hogy a telefonom megállás nélkül csörög. Már negyedjére kezdet el csörögni. Ekkor elégeltem meg és vettem fel a telefont úgy hogy meg se néztem, hogy ki a telefonáló csak ingerülten beleszóltam a készülékbe.

- Nem tudom, hogy kivagy de fejezd be az állandó hívogatást mert nagyon idegesít.

- Laraaaaa teee vagy aaaz. - felismertem a hangot. Arthur volt a vonal másik végén. - Laraaa tudod, hogy én mennyire utállak. - a hangja hol elhalkult hol hangosabban beszélt. Néha megakadt néha és csuklott is. Ebből következtettem arra, hogy részeg.

- Mi?

- Mért kellett neked kikezdened a bátyámmal? Mért kellett ezt tenned velem?

- Arthur én tényleg nem értem, hogy miről beszélsz.

- Persze hogy nem érted. Mert annyira hülye vagy. Mit nem értesz azon hogy nem kellett volna a bátyámmal kikezdened. - most már konkrétan ordított a telefonba. Én itt elégeltem meg az egészet és inkább leraktam a telefont majd szépen kikapcsoltam a készüléket és az este folyamán vissza se kapcsoltam azt. Majd újra álomba merültem bár már nem volt olyan egyszerű.