Rush

Lap 2

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Reggel nagy fájdalomra keltem. Lassan ültem fel az ágyból és újból vettem be egy gyógyszert. Szép lassan kezdtem öltözni, ami így nem egy könnyű munka. Ma fogok a barátaimmal találkozni és egy kicsit kikapcsolódni. Már úgy is rám fér. Belépve a konyhába anya rám nézett majd a reggelimet elém rakva szólal meg.

- A hétvégén nem mehetsz sehova. Már beszéltem a barátaiddal és lemondtam a mai programodat. - jelentette ki anya.

- Mért?

- A vállad miatt. Kicsit pihensz.

- De anya ne már. Jól vagyok. Meg amúgy is nagyon régen szerveztük ezt a napot. - siránkoztam.

- Nem érdekel. Fontosabb az egészséged. Majd máskor bepótoljátok. - zárta le a vitát.

A reggelim elfogyasztása után visszasétáltam a szobámba és leheveredtem az ágyba. A tv-t bekapcsolva kezdtem el valami értelmes műsort keresni. A telefonomat bekapcsolva láttam, hogy Arthur kereset. Így visszahívtam.

- Szia, Lara. Szeretnék bocsánatot kérni az esti dolog miatt. - hallottam a hangján, hogy szégyelli magát.

- Jaaaj Arthur semmi baj. Csak máskor ne engem zaklass mikor részeg vagy.

- Jól van, észben tartom. - röhögte el magát. - Amúgy mizu veled kicsi lány?

- Anya rám parancsolt, hogy a hétvégén itthon maradok, és pihenek, nem mehetek sehova. - válaszoltam röviden. Hallottam, hogy valaki gügyög a vonal másik végén. - Arthur mi ez a hang?

- Jaaaa Lorenzo rám bízta a kis Andrewt. De várjál, felhívlak FaceTimeon és láthatod. - majd letette. Pár perc elteltével már a FaceTime csörgött. Elfogadtam és egyből egy cuki baba jelent meg a képernyőn.

- Istenem milyen cuki.

- Ugye olyan kis ennivaló. - mosolygott Arthur.

- Nagyon. De veled mizujs?

- Jól vagyok. Bár kicsit hasogat a fejem. De Charles ramatyabb állapotban van és ő ma még vezetni fog. Bár kb. a fél mezőny van ilyen állapotban. - röhögött. - Lorenzoék elmentek várost nézni és így rám van utalva a kicsi.

- Szegény baba. Egy nagy gyerek vigyázz a kis gyerekre.

- Na, menj a picsába. De megyek, mert Charles már vár együtt megyünk le a pályára. Szia.

- Szia-szia.

A telefont az ágyra rakva vezettem a tekintetemet a tv-re és folytattam valami hülye sorozatnak a nézését. Órák óta néztem a tévét mikor anya nyitott be a szobámba és kérte, hogy mennyek le a nappaliba, mert valamit mutatni akar nekem. Lassan keltem fel az ágyból, és mint egy zombi úgy vánszorogtam le az emeletről a nappaliba ahol egy nagydoboz fogadott engem. Anya csak mosolygott és kérte, hogy nyissam ki a szoba közepén lévő dobozt. Ahogy nyitottam fel a fedelét egy szőrös gombóc ugrott a nyakamba. Kezembe foga láttam, hogy egy kölyök német juhász az.

- Istenem milyen kis ennivaló vagy. - kezdtem el beszélni a kölyök kutyushoz, aki nagy szemeivel bámult engem majd az ölembe fészkelte magát. - Köszönöm anya. De, hogy-hogy kaptam egy kutyát? Sose engedett mikor kértem.

- Láttam, hogy szomorú vagy és gondoltam, hogy ha már a barátaiddal nem tudtál találkozni legalább legyen itt valaki, aki boldogít téged. Így nem leszel egyedül, ha én éppen dolgozom.

- Értem. És fiú vagy lány? - kérdeztem.

- Fiú. Mi lesz a neve kicsim? - nézett rám anya kíváncsian.

- Joker. - válaszoltam.

- Jól van. De nekem mennem kell dolgozni. Ma én vagyok az éjszakás. Vigyázz magadra. - puszilt meg majd ment is. Én Jokerrel maradtam. A bal kezembe fogva a kutyát sétáltam fel az emeletre majd a szobámba. Az ágyra raktam le a kis gombócot, ahogy a mancsai az ágyra értek egyből körbe járta az egészet és amint meg találta a tökéletes pontot összegömbölyödve feküdt le aludni. A telefonomat kezembe véve láttam, hogy Arthur nem rég hívott így úgy döntöttem, hogy visszahívom. FaceTime mellett döntöttem, hogy tudjak neki felvágni az én kis kutyámmal.

- Sziaaa. Láttam kerestél. - szólaltam, meg amikor már Arthur is felvette a telefont.

- Szia, kicsi. Igen gondoltam beszélgethetnénk. Itt van Charles meg a többiek is és kezdek kicsit unatkozni. Mizujs veled kicsi? - kérdezte.

- Nem sok. Egész nap itt vagyok egyedül anya most ment el, de kaptam egy ajándékot tőle.

- Mit kaptál? - kérdezte kíváncsian.

- Pillanat és megmutatom. - mondtam majd felültem az ágyon és Jokert az ölembe vettem és úgy tartottam fel a telefont, hogy Arthur is rendesen lássa az újdonsült családtagot. - Őt. - mutattam meg az én kis kutyámat.

- Istenem, de aranyos. Hogy-hogy vett anyud neked egy ilyen cuki kis kutyát?

- Azt mondta azért, hogy ne legyek egyedül. Meg ilyenek.

- És, hogy hívják a kis pamacsot?

- Jokernek neveztem el. Olyan kis aranyos, hogy meg kell zabálni. Végre lett egy alvótársam. - mosolyogtam.

- Azt meghiszem.

- Látom Lorenzo visszavette tőled a kicsit.

- Igen azt monda, hogy nem fogja többet rám bízni a picit, mert teljesen el fogom rontani. Mégis hogy képzeli, hogy ilyet feltételez rólam?

- Teljesen megértem Lorenzot. Totál elrontanád a pici babát. Tuti olyan hisztissé tennéd, mint amilyen te is vagy. - röhögtem el magamat.

- Már te is kezded. Istenem olyan szemetek vagytok mind a ketten. Pedig én sose ártottam nektek.

- Ez van. De most megyek, mert meg kell etetnem Jokert. Majd beszélünk drága barátom. Szia-szia.

- Szia, kicsi lány. Puszilom Jokert.

Ahogy leraktuk a telefont óvatosan kikászálódtam az ágyból és a nyomomba Jokerrel mentem le a konyhába ahol az egyik szekrénybe megtaláltam a kutya kaját, amit valószínűleg anya vett. Megnéztem, hogy mennyi kaját kell adni a kölyöknek és a megérdemelt adagot elé raktam és Joker boldogan falatozni kezdett. Én is csináltam magamnak egy kis ételt, és ahogy befejeztem gyorsan elmentem fürödni. A szobámba lépve láttam, hogy Joker már boldogan fekszik az ágyamban a tökéletes helyen, és mint egy szőrgolyó halkan szuszogott. Én befeküdtem mellé és lassan engem is elnyomott az álom.