Rush

Lap 19

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Charlessal a hang irányába kaptuk a fejünket és Maxet pillantottuk meg aki mosolyogva nézett vissza ránk.

- De most, hogy kiromantikáztátok magatokat el rabolom a hercegedet Lara mert mennünk kell interjúra.

- Vigyed csak de majd egyben kérem vissza. - azzal mind a ketten elmentek interjúzni.

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

- Na mi van haver csaknem összejött a csajjal? - nézett rám Max érdeklődve.

- Mint látod igen összejöttünk.

- Az öcséd, hogy fogadta?

- Nem tudom én még nem beszéltem vele de valószínűleg mivel nagyon jóba vannak Larával így ő vagy beszélt már vele vagy majd fog erről beszélni vele.

- És az nem zavar, hogy az öcséd nőjét lenyúltad?

- Kezdjük azzal, hogy sose volt Lara az öcsém nője mindig is csak barátok voltak legalábbis Lara részéről biztosan.

- És hogyan fogd neki te elmondani, hogy nem csak játszol a kislánnyal hanem komolyan is gondolod vele?

- Még nem tudom. Nehéz lesz és biztosan össze fogunk ez miatt veszni de hát ez van. Most nem mondhatja meg nekem hogy kivel legyek együtt. - lassan odaértünk a riportszobába és a helyünket elfoglalva vártuk, hogy a sajtó munkatársai feltegyék kérdéseiket.

- Jó napot uraim. - köszönt az egyik riporter. - Nekem az első kérdésem Charleshoz szólna. Mit vársz ettől a hétvégétől?

- Első sorban igazából dobogós helyezést remélek de döntő fontosságú szerepet ebben az elképzelésben a szombati időmérő fog játszani. De a csapattal azon vagyunk, hogy a dobogó valamelyik fokán ott legyünk ha nem is én akkor Sebastian.

- Ki volt az a lány akivel ma láttunk téged? - kérdezett közbe egy másik riporter.

- Nem szeretném elárulni a nevét a lánynak és most szeretnék mindenkit megkérni, hogy legyenek vele és velem szemben is toleránsak és sem engem sem pedig őt nem zaklatni semmilyen formában. - jelentettem ki enyhén ellentmondást nem tűrő hangon. Még feltettek pár kérdést nekünk majd visszamentünk a paddokkba és vártuk, hogy megkezdhessük a második szabadedzést. A Ferrari garázsába visszaérve láttam ahogy Lara a szerelő gárdám tagjaival beszélget. Jó látványt nyújtott az hogy ennyire kijön vele mindenki. Mosolyogva figyeltem, hogy próbálja értelmezni azt hogy éppen ki és mit is mond neki. Odaléptem mögé és átöleltem a derekát megpusziltam az arcát és figyeltem, hogy éppen miről folyik a beszélgetés.

- Látom épségben túlélted az interjút. - nézett rám a lány.

- Igen nehéz volt de sikerült. Beszéltem velük arról, hogy se téged se engem ne zaklassanak semmilyen kérdéssel, illetve legyenek tisztelettel a magánéletedre.

- És elfogadták vagy valami?

- Merem remélni, hogy megértették és tényleg nem fognak zaklatni.

- Köszönöm. - nézett rám hálásan.

- Ugyan érted bármit.

- Öcsédnek, hogy fogod elmondani, hogy mi van most közöttünk? - érdeklődött tovább a szerelemem.

- Gondoltam, hogy elmondhatnád neki te mert téged még mindig jobban bír mint engem.

- Na nem. Ezt neked kell elintézned. Ha az én testvérem lenne megtenném de mivel nem az enyém így ez a feladat te rád vár. Sokkal jobb lesz az neki ha tőled tudja meg.

- Jól van majd elmondom neki.

- Jobb lenne ha még az előtt elmondanád neki még mielőtt a médiából tudja meg. - mondta Lara.

- Mindenképpen azt , hogy most mondjam el az öcsémnek mi? - néztem rá kérdőn.

- Pontosan. Úgy hogy irány telefonálni. - utasított Lara. Messzebb sétáltam a garázstól majd előhalásztam a telefonomat a zsebemből és miután feloldottam a telefonomat tárcsáztam az öcsémet. Pár másodperc csengés után felvette a készüléket.

- Szia Charles mit szeretnél?

- Szia öcsi. Szerettem volna ha először tőlem tudod meg, hogy Lara és én összejöttünk. - mondtam ki egy szuszra.

- Ohh ez most meglepet. De sok boldogságot vagy mi.

- Öcskös ugye ez nem zavar?

- Nem dehogy. Amíg Lara boldog addig nem zavar. Csak ne bántsd meg.

- Nem terveztem ezt elhiheted nekem.

- Oké Charles de nekem most mennem kell. Majd még beszélünk. Szia.

- Oké szia. - majd leraktam a telefont és visszaballagtam Laráékhoz.

- Na hogy ment? - érdeklődött a barátnőm.

- Elég jól fogadta vagyis úgy hangzott.

- Ennek örülök mert nem igazán akarta, hogy bármi is legyen közöttünk.

- Igen ezt nekem is mondta. Ezért is lepet meg hogy ilyen higgadtan fogadta a bejelentést.

- Remélem, hogy tényleg nem zavarja. Nem szeretném ha ez miatt lennénk rosszban.

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Még beszélgettünk egy kicsit Charlessal majd ő ment vezetni én meg figyeltem az eseményeket. Annyira belemélyedtem a monitorok bámulásába, hogy alig tűnt fel, hogy csörög a telefonom. Gyorsan rá nyomtam a hívásfogadás gombra és a fülemhez emeltem a készüléket.

- Szia Lara. - hallottam meg Arthur hangját.

- Szia Arthur. Hogy vagy?

- Köszönöm kérdésed egész jól vagyok. Csak azért hívtalak, hogy elmondjam, hogy sok boldogságot.

- Köszönöm. Ugye tényleg nem zavar, hogy együtt vagyunk a tesóddal?

- Lara amíg tényleg boldog vagy esküszöm, hogy nem zavar.

- Ennek nagyon örülök. Nem szeretnék ez miatt rosszba lenni veled.

- Ez miatt ne aggódj kicsi lány. Sose fogsz tudni magadról lekaparni engem. - röhögte el magát a kisebbik Leclerc fiú. Még egy darabig beszélgettünk majd elköszöntem tőle és vártam, hogy Charles végezzen. Ahogy lejárt az idő a második szabadedzésen az autók elkezdtek visszajönni. Charles volt a negyedik aki beérkezett. Lassan kikászálódott az autóból majd a sisakot levette magáról, valamint a tűzálló maszkot majd kibújt az overálja felsőrészéből és odajött hozzám adott egy puszit majd ment átöltözni. Miután átöltözött rendes ruhába elindultunk vissza a hotelba és picit lepihentünk. Este felé vettünk magunkon erőt, hogy kikeljünk az ágyból és miután mindketten embert faragtunk magunkból elindultunk körbe nézni a városba. Annyira gyönyörű volt az éjszakai fényekkel kivilágított város, hogy rögtön beleszeretem a városba.

Későn értünk vissza a hotelbe így nagyon halkan sétáltunk végig a folyosón és ahogy a mi szobánkhoz értünk átvedlettünk pizsamába és lefeküdtünk aludni. Én odabújtam Charleshoz ő meg az erős kezével ölelt magához engem. Végre boldogan aludhattam el. Ám reggel korán megszólalt Charles ébresztője. Nagyon fáradtan de meglökdöstem a monacói fiút, hogy ideje kikelni az ágyból ha nem akar elkésni. Talán még nálam is fáradtabb volt a monacói srác de nehezen erőt vett magán és kikászálódott mellőlem.