Rush

Lap 23

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Az üzenetébe leírja, hogy most nem érdekli már, hogy mi van velem, és hogy nem képes már engem elviselni leírta még, hogy amíg Charlessal vagyok addig nem is fog változni a véleménye rólam. De valahogy máshogy van megfogalmazva az irománya, mint ahogy alapjáraton szokott írni. A helyett hogy visszaírtam volna neki és ezzel még jobban tetézzem a közöttünk lévő konfliktust inkább tárcsázni kezdtem a barátomat.

-Szia, édes. - szólt bele Charles a telefonba. Az édes szóval teljesen megmelengette a szívemet.

-Szia, tudunk most beszélni? - kérdeztem rá egyből.

-Persze de baj van? Idegesnek tűnsz.

-Mondjuk, úgy hogy ma történtek a dolgok miután hazaértem.

-Na, mesélj.

-Nem sokkal ezelőtt még tanultam mikor hallottam, hogy valaki csenget és mikor ajtót nyitottam megláttam az exemet azt mondta, hogy kapott a napokban egy üzenetet, amiben az állt, hogy depressziós vagyok a szakításunk óta, és hogy újra összeakar velem jönni meg ilyenek. Mikor elmondtam, hogy semmit nem akarok akkor kérdeztem rá, hogy mégis kiírta neki az üzenetet és azt válaszolta, hogy valamilyen Gia.

-És ez mért is olyan fontos? - kérdezett rá a párom.

-Ne mond, hogy nem esett le hogy a Gia az a volt nőd.

-Lara ebben nem lehetsz olyan biztos.

-Charles én nem ismerek más Giát a volt barátnődön kívül valamint csak ő akarja azt, hogy mi szakítsunk.

-Honnan veszed ezt?

-Nemsokkal azután hogy szakítottatok kaptam egy SMS-t, hogy megfogom még bánni, hogy megismertelek meg ehhez hasonlók és szerintem ez már annak a tervének a része.

-Nem hiszem, hogy Gia ennyire aljas lenne. Nem lehet, hogy egy másik lényra gondolt és rossz nevet mondott?

-Biztos, hogy nem. Nem hinném, hogy pont a Gia név jutna eszébe. De ahogy észre veszem, nem hiszel nekem. Úgy érzem, akkor felesleges lenne ezt a beszélgetést folytatni. - válaszoltam haragosan.

-Lara nem azt mondtam, hogy nem hiszek neked, hanem egyszerűen nem tudom, hogy képes lenne erre Gia. Nem úgy ismerem, hogy ezt megtudná csinálni.

-És mi van, ha nem egyedül tervelte ki?

-Mire gondolsz?

-Nem lehet, hogy az öcséd is benne van, hogy szét szedjenek minket?

-Mért lenne benne az öcsém? - értetlenkedett.

-Írtam ma egy üzenetet az öcsédnek és kaptam is rá választ, amiben leírta, hogy addig nem fog velem törődni, míg együtt vagyunk.

-Nem tudom Lara ez most nagyon zavaros. Próbáltam ma beszélni Arthurral, de annyira nem akart velem szóba állni, de nekem nem mondta, hogy nem akar veled beszélni. Pont azt mondta, hogy megakarja beszélni az egészet. De egyszerűbb lenne vele beszélned erről.

-Igen ebben igazad van. Akkor beszélek is vele.

-Rendben, de ha dumáltatok, akkor kérlek, írj vagy hívj.

-Rendben van.

-Szeretlek Lara. - ekkor már ismételten elolvadtam.

-Én is téged.

Kinyomta a hívást majd agyalni kezdtem, hogy még most hívjam fel Arthurt vagy holnapra halasszam ezt a hívást. Végül kezembe vettem a telefonomat és csörgetni Kezdtem Arthur számát.

-Szia, Lara. - hallottam meg a barátom hangját.

-Szia. Tudunk most beszélni? - kérdeztem félve.

-Persze mit szeretnél.

-Beszélgetni veled arról, amit ma írtál nekem.

-Hogy miről? Én nem írtam ma neked semmit.

-Arthur ne játszd nekem a hülyét. Írtam neked egy hosszú üzenetet neked, amire most válaszoltál.

-Igen az üzenetet megkaptam, de esküszöm neked, hogy semmit nem írtam, rá mert nem tudtam rendesen megfogalmazni. Sőt a telefonomban se látom azt, hogy írtam volna neked.

-Akkor meg mi történt, ha nem te írtál vissza akkor mégis ki volt az, aki válaszolt nekem? Kinek adtad meg a jelszavadatt vagy kinek adtad oda a telefonod?

-Utoljára Gia kezében volt a telefonom, mert az övé lemerült. És az anyjának akart írni, hogy jöjjön érte.

-Akkor van egy tippem, hogy mi is történt. - válaszoltam.

-Elmondanád, hogy mi is a tipped?

-Erős a gyanúm arra, hogy Gia írt nekem mikor a kezében volta telefonod. Így már értelmet nyer az, hogy mért volt annyira más a megfogalmazás, mint ahogy szoktál nekem írni.

-Mi állt az üzenetben?

-Az hogy nem vagy rám kíváncsi valamint azt, hogy amíg Charlessal vagyok addig ez nem is fog változni.

-Ilyet én biztosan nem írtam. Bár hülyén viselkedtem és nagy barom vagyok meg ilyenek, de akkor se tudnék ilyet írni.

-Mért viselkedtél úgy velem, ahogy? - kérdeztem rá a múltbeli viselkedésére.

-Nem tudom. Annyi minden történ körülöttem. Az hogy már nem tudtam, hogy mit is érzek az még csak hab volt a tortán. Egy ideje jóba lettünk Giával és vele is beszélgettem az egész helyzetről.

-Nem lehet, hogy Gia befolyásolt téged?

-Nem tudom, de valószínűleg ezt történt.

-Van itt még valami, amire szeretnék választ kapni.

-Mi lenne az?

-Itt volt ma nálam az exem egy olyan történettel, hogy egy Gia nevű lány írt rá hogy depressziós vagyok a szakítás miatt, és hogy nem tudtam kiheverni a szakítást. Jül gondolom, hogy ebben is a ti kezetek van?

-Én csak annyit említettem neki hogy volt egy barátod és ennyi, mert kérdezte, hogy Charles-e az első barátod. Azt nem tudtam, hogy felkereste a srácot meg írt neki.

-Nem lehet, hogy az volt a célja azzal, hogy kérdezősködött, hogy keresztbe tegyen nekem meg Charlesnak?

-Ha tényleg írt Davidnek, akkor valószínűleg igen az volt a cél, hogy titeket szétszedjen, mert mindig arról beszélt, hogy visszaakarja kapni a tesómat, és hogy mennyre hiányzik neki, és hogy nagyon sajnálja, hogy anno úgy viselkedett, ahogy.

-Akkor már mindent értek.

-Nézd, Lara én szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért. Tudom, hogy ez nem olyan dolog, amit könnyen el lehet feledni meg tényleg egy hatalmas seggfej voltam veled, de nagyon hiányzik már az, hogy beszéljünk és az egész lényed hiányzik nekem. Remélem, hogy megint lehetünk olyan jóban, mint ami a veszekedésünk előtt volt.

-Nagyon megbántottál, amit még egy darabig biztos, hogy nem fogok még elfelejteni, de nekem is hiányzok az, hogy beszélgessünk és. De kell, egy kis idő mire újra megtudok benned bízni.

-Elhiszem, és tényleg sajnálom. De nekem most mennem kell. Holnap beszélünk.

-Rendben, szia. - köszöntem el tőle.

-Szia.

Amint letettem egy újabb szikla gördült le a szívemről. Bár megígértem, hogy felhívom Charlest de amint ránéztem az órára, hogy mennyi az idő akkor esett le, hogy nekem holnap iskola és inkább lefekszem aludni és majd reggel írok neki hogy mit is beszéltünk az öccsével. A telefonomat feltettem töltőre és bebújtam az ágyba.

Reggel az ébresztőm hangjára keltem és miután realizáltam magamban hogy iskolába kell menni elkezdtem készülődni. Amint összeszedtem magamat elindultam a buszmegállóba és vártam a sulibuszt. Ahogy mindig a suli most is ugyan úgy telt. Reggeltől délutánig órák volt voltak dolgozatok meg sokat tanultunk. Annyit írtunk a füzetbe hogy a napvégére le rohadt a kezem. Délután csak azt terveztem, hogy otthon fekszem az ágyban nasizom és filmeket nézek.